Ők voltak az évad legjobbjai - Nemzeti-díjkiosztó

A Nemzeti Színház évadzáró társulati ülése Budapesten 2016. június 3-án

Megtartotta évadzáró társulati ülését a Nemzeti Színház. 452 előadás és a harmadszorra is nagy sikerrel megrendezett MITEM után Vidnyánszky Attila igazgató úgy érzi, kezd kialakulni a színház saját közönségbázisa. A társulat titkos szavazással döntött arról, kiket díjazzanak a színészek és a színházi dolgozók közül az évad legkiemelkedőbb teljesítményeiért. Többek között új gazdára talált a legrégebbi elismerés, amelyet Magyarországon színész kaphat: az 1884-ben alapított Farkas-Ratkó-díjat a Sinkovits Imre-díjjal is kitüntetett Fehér Tibor kapta, és Szűcs Nellit, Eöri Szabó Zsoltot valamint Zsolnai Gábort is díjazta a társulat.

Az Eöri Szabó Zsolt fotóiból készített klippel indult a Nemzeti Színház társulati ülésén az évad összefoglalása. Vidnyánszky Attila igazgató később számokban is mérleget vont az évadról. Egyebek mellett elmondta, hogy az idei évadban 452-re nőtt az előadásszámuk, és nyáron még további 24-re készülnek, többek között a POSZT-on és Kapolcson. Idáig 111.742 nézőjük volt az évadban. Az igazgató legfontosabb sikerükként

a Csongor és Tünde című előadást emelte ki, illetve az idén már harmadszorra rendezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, a MITEM-et.

Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az évadról készült számvetésben Vidnyánszky Attila olyan programokat is felsorolt, amelyeket befogadott a Nemzeti Színház épülete, például a Magyar Nyelv Napján rendezett Vers a bajnoktól című estet, ahol ismert sportolók szavalták el kedvenc verseiket, a Fogyatékkal Élők Világnapjának programjait, a Pajtaszínházi Szemlét, amely az amatőr színházi élet újjáélesztését célozza, vagy a Roma Holokausztról való megemlékezést. Törőcsik Mari nyolcvanadik születésnapjának megünneplését is az évad kiemelt eseményei között említette az igazgató.

Az évad értékeléséhez annak a felsorolása is hozzátartozott, hogy

a társulat művészei milyen szakmai elismeréseket nyertek el

a most záruló évadban: Bánsági Ildikó Arany Medál életműdíjat kapott, Mátray László Jászai-díjat, Nagy-Kálózy Eszter Amphiteátrum-díjat, Rubold Ödön Ivánka Csaba-díjat, a Psyché című előadást pedig Őze Lajos-díjjal tüntették ki. Érdemes művész lett Horváth Lajos Ottó és Nagy Mari, a Brand című előadásért Trill Zsolt a legjobb férfi főszereplő, Zsótér Sándor pedig a legjobb rendező kategóriájában kapta meg a Színikritikusok Díját. Vidnyánszky Attila Hevesi Sándor-díjat kapott, és a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon választották a legjobb rendezőnek.

Ezután sor került arra, hogy kihirdessék, a társulat titkos szavazása alapján kik vehetik át az évad legjobb teljesítményeiért járó díjakat.

Elsőként a Farkas-Ratkó-gyűrűt adták át, amelyet 1884-ben alapítottak. A Farkas-Ratkó-díjat az idén Fehér Tibornak ítélte a társulat.

A Farkas-Ratkó-díjról

Farkas István pécsi ügyvéd és felesége, Raskó Celesztin tettek alapítványt a színészi teljesítmény díjazására, Magyarországon elsőként. Kezdetben, az alapítványtevő végakaratának megfelelően, hazafias érzelmű, a szabadságharc eszméit hűen képviselő színész vagy színésznő kapta az ösztöndíjat. Később a Nemzeti Színház társulata úgy határozott, hogy a legjobb alakítást nyújtó fiatal színész kapja a díjat, azonban 1921-ben, anyagi forrás hiányában, a Farkas–Raskó-alapítvány megszűnt. 1923-ban a Nemzeti Színház csináltatott egy ezüstgyűrűt, és attól kezdve ez lett a Farkas–Raskó-díj jutalma. Kávási Klára derítette ki, hogy az 1928-as Magyar színművészeti lexikonban Raskó Celesztin nevét tévedésből Ratkó Ilonának írták, és az elismerés elnevezése akkor módosult, tévesen, Farkas–Ratkó-díjra.
Mivel 2001-től a Hevesi Sándor téri Nemzeti Színház társulata Pesti Magyar Színház néven működött tovább, 2004-ig nem adták ki a díjat. 2005-ben azonban a Pesti Magyar Színház és az új Nemzeti Színház akkori vezetői, Iglódi István és Jordán Tamás azt a kompromisszumos megoldást dolgozták ki, hogy a gyűrűről a két színház társulata váltakozva, titkosan szavaz. A legendás vándorgyűrű másolatával 2005-től kezdve egyik évben a Nemzeti Színház, következő évben pedig a Pesti Magyar Színház egy-egy művészét tüntetik ki. A díj 130 éves története alatt, a teljesség igénye nélkül olyan színészek részesültek az elismerésben, mint Latabár Kálmán Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Törőcsik Mari vagy Sinkovits Imre.

„Kivételes évadja van Tibornak"

– mondta Vidnyánszky Attila igazgató az Origónak. „Nagy főszerepeket alakít: a Csongor és Tündében ő Csongor, a Cyranóban pedig Cyrano. Ez tehát számára egy egészen különleges év, és nagyon örülök, hogy a társulat jutalmazta, díjazta ezt a teljesítményt".

Fehér Tibor azzal vette át a díjat, hogy hangsúlyozta: végtelenül sokat jelent számára, hogy

azoktól kapta az elismerést, akiknek a véleményére a legjobban ad.

A Farkas-Ratkó-díjjal azonban nem zárult le Fehér Tibor számára az elismerések sora:

a Sinkovits Imre-díjat is neki szavazták meg.

A Nemzet Színészéről elnevezett, 2014-ben alapított díjat minden évben az a férfiszínész kapja meg, aki az adott évad legjobb alakítását nyújtotta, és emellett a színházért is feladatot vállalt.

A Farkas-Ratkó-díj után a Sinkovits Imre-díjat is Fehér Tibor vehette át Vidnyánszky Attila igazgatótól. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

„Nagyon nagy elismerés, hogy azok adták nekem ezt a díjat, akikkel nap mint nap együtt dolgozom, akik végig figyelnek rám, tanítanak, segítenek, alám dolgoznak, és ráadásul így elismerik a munkámat! Ez csodálatos, fantasztikus érzés!"

– mondta az Origónak Fehér Tibor. „Azt szokták mondani, hogy a díjat nem kapják, hanem adják, és mára már el is értéktelenedett sok minden. De amikor egy ilyen díjat kap az ember a kollégáktól, az nagy boldogság!"

Fehér Tibor mögött nagyon sűrű, munkával teli évad áll. Csongor és Cyrano szerepén túl öt további előadásban látható a Nemzeti Színházban. Hiába választották kétszeresen is az évad legjobb férfiszínészének a kollégái, ő maga a főszerepeiről is nagyon szerényen nyilatkozott az Origónak:

„Valóban nagyon melós volt az évad" – mondta. "A Cyranóval kapcsolatban, mivel nagyon kevés volt az időnk, és pontban a bemutatóra készültünk el, egyelőre azt érzem, hogy még egyáltalán nem az enyém az előadás. A testemmel is nagyon sokat kell foglalkoznom, hiszen le is sérültem, mert nem figyeltem oda eléggé. Azt érzem, hogy egy kicsit kiüresedtem, ki vagyok facsarva. Most, hogy jön a nyár,

sok munkám lesz ezzel: mindent, ami elhasználódott, vissza kell építenem, mind fizikálisan, mind lelkileg.

A Cyranóba szerintem ősszel fogok igazán beleérkezni".

Fehér Tibornak különleges évadja volt az idén. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

"Csongorral kapcsolatban pedig egyre inkább az az érzésem, hogy kezd bennem beérni, működni. Kezdem jobban a magaménak tudni, elfogadni Csongor szavait, gondolatait. Szerintem Csongor nem egy szerep, hanem egy alak a maga költőiségével. Kezdetben számomra megfoghatatlan volt, hiszen nem nagyon van szituatív helyzete, de

most már önmagamban is megtaláltam Csongort.

Nap mint nap változnak nüansznyi dolgok, amelyeket valószínűleg észre sem vesznek se a kollégák, se a nézők, csak az én belső tudatomban változik, fejlődik és érik mindez".

A 28 éves színészt az elmúlt évadban a Szeszélyes nyár című előadás – műfaji meghatározása szerint „csehszlovák vizirevü" - is merőben új feladatok elé állította.

„Nagyon izgalmas próbafolyamat volt, nagyon szerettem a darabot, amit Galambos Péter és Ernyei Bea írt a történetből. Megtanulhattam olyan dolgokat, mint

a biciklizsonglőrködés és a tissue-függönyakrobatika,

és ezzel is több lehettem. A színházban éppen ez a csodálatos, hogy annyi mindent ki lehet próbálni! Nagyon izgalmas szakma, én pedig egy nagyon kíváncsi ember vagyok, és jó, ha ez a kettő így találkozik".

Fehér Tibor pályáján nem először fordul elő, hogy olyan szerepet osztanak rá, amellyel általában csak évtizedekkel később találkozik egy művész: korábban a Nemzeti Színházban minden idők talán legfiatalabb Bánk bánja volt Alföldi Róbert rendezésében, most pedig David Doiashvili látta meg benne Cyranót.

„Ez izgalmas kihívás.

Mindig meg kell mászni a hegyet, és az borzasztóan jó érzés, ha van hegy, amit meg kell mászni.

Köszönöm a lehetőséget a színháznak, hogy ezt biztosította nekem. Érzem magamon, hogy érettebb lettem, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Máshogy tudok kezelni helyzeteket, kollégákat, magamat, kezdek jobban harmóniába kerülni magammal. Ez nem azt jelenti, hogy most nyugodt, boldog ember vagyok... Néha éppen ellenkezőleg, de tudatosabb ember viszont igen: nincs már bennem olyan hatalmas megfelelési kényszer, nem vagyok annyira türelmetlen sem. Nagy tanulás volt ez az egész évad, de

azért vagyok színész, mert folyamatosan tanulni akarok.

Most elkezdtem tanulni, és ezen az úton kell haladnom még tovább".

A kétszeresen is díjazott Fehér Tibor és Vidnyánszky Attila. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A Szörényi Éva-díjat, amelyet a Sinkovits Imre-díjjal azonos kritériumok alapján ítél meg a társulat egy színésznőnek, Szűcs Nelli kapta az idén.

Szűcs Nelli az évad női rekordere a Nemzeti Színházban:

102 előadásban játszott. A társulati ülésen sem tudott részt venni, mert Beregszászban éppen Fedák Sárit alakította: a díjat férje, Trill Zsolt vette át a nevében.

„Nellinek a Fedák Sári-előadása szinte minden egyes este úgy végződik, hogy állva tapsol a közönség. Ez önmagáért beszél" – mondta a társulat döntéséről Vidnyánszky Attila.

Öt díjat is átadtak a társulati ülésen. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Minden évben a legodaadóbban tevékenykedõ mûvészeti munkatárs kaphatja meg a Németh Antal-díjat, amelyet ezúttal Eöri Szabó Zsolt fotósnak szavaztak meg a kollégái.

„A Németh Antal-díj díjazottai azok a kreatív emberek, akik kiegészítik, kitalálják, meghatározzák ennek a színháznak a hangulatát, az évadját" – tette hozzá az Origónak Vidnyánszky Attila. „Zsolt a fotósunk, és a honlapunkat is ő működteti, de olyan fotós, akinek kiállításai vannak, akinek

az egyik képe az Év Színházi Fotója volt tavaly.

Nagyon-nagyon tehetséges ember. Örülök, hogy ő kapta meg a díjat, mert lelkesen itt van velünk, és mindent dokumentál".

Eöri Szabó Zsolt 15 évig a rádióban, 15 évig pedig a televízióban volt szerkesztő, riporter és műsorvezető, mielőtt színházi fotósként kezdett volna dolgozni. Az Origónak azt mondta, elképesztően jó érzés számára, hogy a kollégái ezzel a díjjal adtak visszajelzést a munkájáról.

Eöri Szabó Zsolt átveszi a Németh Antal-díjat. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

„Az ember fotósként minden munkát figyelemmel követ, itt, a színházban, és tulajdonképpen

magára soha nem gondol, mindig csak a produkciókra:

sikerül-e, megtanulta-e már, fog-e menni a próbákon gyakorolt mutatvány... folyamatosan a színházért izgulok. Most, az évadzárón is csináltam a szokásos képeket, hogy majd hírt tudjunk adni az eseményről, és ehhez képest nagyon megható volt, hogy azok a színészek, akiket lényegében minden helyzetben fényképezek, rám szavaztak. Nagyon nagy dolog, ha azok, akik az arcukat adják a képeinkhez, nemcsak ott bíznak bennem, hanem ezzel a szavazással azt üzenik, hogy jól csináltam. Ez nagyon jólesik".

Arról pedig, hogy a Németh Antal-díj átadásáról is készüljön a társulatnak saját fotója, éppen Fehér Tibor gondoskodott: amikor kiderült, hogy a színház fényképésze a díjazott, a színpadra ugrott, leakasztotta Eöri Szabó Zsolt nyakából a fényképezőgépet, és megörökítette a pillanatot.

Eöri Szabó Zsolt a fotós szemével értékelte az évadot. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Eöri Szabó Zsolt a fotós szemével látványosnak, élmény- és érzelemgazdagnak nevezte a mostani évadot.

„Itt a Nemzeti Színházban az, hogy egy előadás látványos, majdhogynem közhely. Ez nekem mint fotósnak nagyon jó.

A rendezőink általában kevésbé építenek a szóra vagy a párbeszédre, mint a totális színpadképekre:

a zene, a mozgás, a szöveg párhuzamosan hat együtt nagyon sok előadásunkban. Kinyitjuk a teret. Én például nagyon nem szerettem, amikor Jordán Tamás idejében a kritikusok mindig megszóltak minket, ha valaki a nagyszínpad technikáját használta. Azt mondták:

„Na, már megint a süllyedők jönnek-mennek a Nemzetiben!"

Én azt gondoltam, hogy akkor, ha a Nemzetinek van ilyenje, annak örülni kellene, ha azt egy rendező jól használja. David Doiashvili az, aki leginkább beleszeretett ebbe. Mivel ő grúz, nem Magyarországon él, nincs meg benne az előítélet, hogy használjuk vagy ne használjuk a süllyedőt, sőt, úgy hallottam, hogy a tbiliszi színházába pont ugyanezt a rendszert rendelte meg. Én ugyan nagyon hiszek az üres térben, fekete színpadon két ember beszél-típusú helyzetben is,

ha valaki jól használja a mi színpadtechnikánkat, szerintem sokat tud hozzáadni az előadásainkhoz.

Így sokszor hetekkel az előadás után jönnek vissza a nézőknek képek, jelenetek".

A Kulissza–díjat az előadások létrejötte érdekében dolgozó „háttérmunkatárs" kaphatja meg a társulat szavazatai alapján. Ez az elismerés idén Zsolnai Gábor hangosítóé lett.

„Zsolnai Gábor az egyik legtehetségesebb hangosító" - méltatta az Origo kérésére a díjazottat a Nemzeti Színház igazgatója. „Ez egy nagyon kreatív munka.

Egy igazi hangosító az előadás aktív részese:

követi az aznap esti hangulatot, a színészek lelkiállapotát átérezve rásegít az előadásra, vagy éppen visszafog belőle a zenei partitúra segítségével. Zsolnai Gábor egy olyan érzékeny, kreatív ember, akiből nagyon nagy hangosító is lehet".