Az elismerés meglepetésként érte a zeneszerzőt, mert úgy érezte, a művészek közül nem ő a legismertebb Magyarországon. "Ugyanakkor nemzetközileg valóban a legmagasabb szintű zenei produkciókban veszek részt karmesterként és zeneszerzőként is. Ezért örülök annak, hogy a kitüntetés elismeri az életművet. A kortárs zene nem tartozik a populáris műfajok közé, az elismerés viszont lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körben is felfigyeljenek a munkámra" - tette hozzá.
Hangsúlyozta, hogy alapítványa is kulturális híd szerepet tölt be. "Ahogy azt szeretnénk, hogy a világon mindenütt megismerjék a magyar zenekultúrát, ugyanúgy itthon is meg kell ismerjük a világ zenekultúráját, saját korunk zenei gondolkodását és hangzását. Ezt tekintem állandó feladatomnak" - hangoztatta Eötvös Péter.
Ha kortárs opera, akkor Eötvös Péter. A mester nagyon beletalált valamibe, zenéje ugyanis képes megszólítani a közönséget.
A világban mindenképpen. Nálunk még nem taposnak egymás sarkára a jegyekért, de minden egyes újabb Eötvös-előadáson kevesebb a foghíj a széksorokban.
Pályája első mérföldkövének az 1960-as években a budapesti színházi- és filmvilágban végzett zeneszerzői munkáját érzi Eötvös. Rengeteg filmzenét és színházi zenét írt, a Vígszínház zenei vezetője volt. A budapesti zenei élet része volt 1966-ig, amikor Németországban, Kölnben folytatta tanulmányait. Mint mondta, a '60-as években alakult ki az a szoros kapcsolata a színházzal, amely operák írásához vezette.
Részlet a Lady Sarashina párizsi előadásából:
Pályája fontos időszakaként beszélt az 1970-es, '80-as évekről, a 20. század négy legnagyobb zeneszerzőjével, Karlheinz Stockhausennel, Pierre Boulezzel, Ligeti Györggyel és Kurtág Györggyel való személyes kapcsolatáról és munkájáról.
Karmesterként a világ legjelentősebb együtteseivel, zenekaraival és rendezőivel dolgozom együtt és rendszeres vendége vagyok a nagy fesztiváloknak"
- foglalta össze pályája utóbbi 30 évét. Többek között a berlini, a müncheni, a londoni és a bécsi filharmonikus zenekarokat dirigálta rendszeresen. A leghíresebb operaházakban (köztük a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a párizsi Chatelet-ben) és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt.
Fordulópont volt életemben az első nagyoperám átütő nemzetközi sikere a '90-es évek végén"
- mondta a művész, akinek Csehov Három nővér című darabjából írt zeneművét a Lyoni Operában mutatták be, a mű több zenei díjat is kapott.
"Fontos dolognak tartom a fiatal karmesterek és zeneszerzők továbbképzését" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezzel a céllal alapította 1991-ben a Nemzetközi Eötvös Intézetet, ahol személyesen is tanít és neves professzorokat hív meg.
Jelenlegi munkáiról elmondta: most fejezte be Halleluja című oratóriumát, amelyet Esterházy Péter szövegére írt. A művet a 2016-os Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatják be a Bécsi Filharmonikusok és a Magyar Rádió kórusának közreműködésével. Az oratóriumot 2016 novemberében Bécsben és a Müpában is műsorra tűzik a zeneszerző vezényletével.
A művész az év mintegy felét tölti Magyarországon, olyankor többnyire komponál, felkészül munkáira, mostanában azonban egyre több az itthoni fellépése is.
A Magyar Állami Operaház 2017 januárjában tűzi műsorra Gabriel García Márquez Szerelemről és más démonokról című regényéből a Glyndebourne-i Fesztiválnak 2007-ben írt operáját, amelyet 2008-ban Silviu Purcarete rendezett. Magyarországon is a világhírű román rendező állítja színpadra a darabot a zeneszerző vezényletével.
Az aranysárkány (Der goldene Drache) című korábbi operáját szerdán mutatták be a Bregenzi Ünnepi Játékokon (Bregenzer Festspiele), a mű pénteken is látható lesz.
Mi lehet a sikerének a titka? Eötvös szerint az egyszerűség és a közvetlenség, ami a zenekarokkal való munkáját és zeneszerzői tevékenységét is jellemzi. Műveinek zenei nyelvezete megpróbál dialógusban maradni a közönséggel.