Mosolyogni fognak egymásra migránsok és rasszisták

Ivan Fischer Photo: Marco Borggreve

Midnight Music. Éjféli koncert. Bringások suhannak az éjszakában. Az ősök alszanak, de legalábbis nem valószínű, hogy összefuthatunk velük. A babzsák koncepció. Szimbóluma a lazaságnak, a kötetlenségnek, a rugalmasságának. Az egész projekt erről szól. Fischer Iván a klasszikus zenét ki akarja szabadítani az arisztokratikus elefántcsonttoronyból. Hogyan? A karmester e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

• Ha egy-egy zenekar vagy operaház bezár, az csak a természetes kiválasztódás eredménye.
• A legtöbb ázsiai ma már nyugati klasszikus zenét hallgat.
• Migránsok és rasszisták közösen hallgathatnának Mozartot.
• A Midnight Music éppen arról szól, hogy nem a zenével van a baj, hanem a környezettel, a körítéssel.

Sokat cikkeznek mostanában arról nemzetközi fórumokon is, hogy a komolyzene válságban van. Zenekarok és operaházak zárnak be. Valóban haldoklik a komolyzene vagy ezt csak a szenzációhajhász média fújja föl?

Szerintem még fel sem fújja, én még több cikket olvasok arról, hogy milyen teltházak vannak, és hogy fiatalodik a közönség. Ha egy-egy zenekar vagy operaház bezár, az csak a természetes kiválasztódás eredménye, mert közben viszont mások alakulnak, létrejönnek. A kérdés szerintem másképp is felvethető: mi hanyatlik, és mi fejlődik?

A zene mágikus erejű, kihozza a jót az emberekből és gyógyító hatása is van Forrás: Marco Borggreve

Ha így nézzük, szerintem kicsit hanyatlik a konzervatív, rugalmatlan szimfonikus zenekar és operaház műfaja, de gomba módra nőnek ki új fesztiválok, együttesek a legkülönbözőbb profillal.

A klasszikus zene nincs válságban,

ellenkezőleg, egyre színesebb és egyre több emberhez jut el. Hatalmas igény van rá. Ázsiában például a fiatalság elfordul a helyi népzenétől, és nyugati klasszikus zenét hallgat.

Egyszer azt mondta, az éjféli koncerttel a cél a minőségi kultúra terjesztése. Elég egy fiatalnak klasszikus zenét hallgatnia és attól minőségi(bb) életet fog élni?

Igen, ez nem is vitás. A zene mágikus erejű: belső harmóniát hoz létre, kinyitja az érdeklődést, gazdagítja az érzelmi életet, kihozza a jót az emberekből és gyógyító hatása is van. Emellett csökkenti az emberek közötti agressziót, feszültségeket, gyűlöletet.

Például azt ajánlanám migránsoknak és rasszistáknak,

hogy egy közös nézőtéren hallgassanak végig egy Mozart-szimfóniát. Utána mosolyogni fognak egymásra, jól fogják érezni magukat.

Akit érdekel, el fog jönni, bele fog hallgatni, és tetszeni fog neki Fotó: Origo

Hogyan lehet rávenni egy fiatalt, hogy egyáltalán igénye legyen a klasszikus zene felé fordulni, ha ezt nem otthonról, a neveltetéséből hozza?

Nem biztos, hogy rá kell venni. Lehet, hogy ez fordítva van. Akit érdekel, el fog jönni, bele fog hallgatni, és tetszeni fog neki. Persze, nem mindenkinek. Van, aki fogékony a zenére, gyönyörűnek hallja, és van, aki unja. Ezt hagyni kell. Az a második fiatal csináljon mást, sportoljon, vagy nyomogassa a számítógépét.

Honnan jött a Midnight Music ötlete?

Azt a környezetet akartuk megteremteni, amiben a fiatal érzi: ez az ő koncertje. Mert normál koncertjegyet nem fog venni, különösen, ha tudja, hogy a nagyszüleinek oda bérlete van. Már csak azért se. Viszont ha éjfélkor van a koncert, amikor a szülők már alszanak, és már nem jár a busz, csak biciklivel lehet oda menni, esélyes, hogy egymás között lehetnek, kevesebb lesz az idősebb generációból. Akkor az az övék, és eljön az, akit a klasszikus zene érdekel. Mert ugyanannyi zeneszerető van minden generációban.

Abból indulok ki, hogy minden zene érdekes a fiataloknak Fotó: Origo

Mi alapján dönti el, hogy ezeken az éjféli koncerteken melyik szerző melyik művét szólaltatja meg?

Kicsit adagolom, de nem nagyon válogatok. Abból indulok ki, hogy minden zene érdekes a fiataloknak. Nagy hiba lenne lenézni őket, és csak könnyen befogadható, félig könnyűzenét játszani nekik. Intellektuálisan nem kevesebbek, sőt, még több egészséges agysejtjük van, mint az idősebbeknek. Érzelmeik ugyanolyan erősek, kíváncsiságuk pedig ezerszer nagyobb. Már azért is, mert minden fiatal keresi az újat, ami más, mint a szülei világa. Szóval, bármit lehet játszani.

Szemben áll egymással az úgynevezett könnyű és klasszikus zene?

Egymás mellett él és hat egymásra. Már a tizenkilencedik század elején is így volt ez: Beethoven volt a komolyzene, Rossini a könnyű. De Mozart és Schubert is beleírtak könnyűzenét a műveikbe, tánczenét például. Mahler szimfóniái is tele vannak korabeli, giccsesnek tartott motívumokkal. És fordítva is igaz ez: Frank Zappa félig komoly szerző volt. Egy-egy Beatles-dal kifejezetten igényes, a modern jazz-improvizáció pedig egyre közelebb áll az avantgarde komolyzenéhez.

Egy korábbi Midnight Music Fotó: Origo

A Midnight koncerten „civilben”, utcai ruhában játszanak a zenészek. El tudja képzelni, hogy a Müpában és más koncerttermekben is hasonlóan lépjenek föl egy-egy koncerten? Azért kérdezem, mert felméréseim szerint nagyon sok fiatalt épp a fekete „egyenruha” komorsága, ünnepélyessége riaszt.

Riasztja őket más is: a drága jegy, az unalmas zenélés, az idősek folyamatos köhögése, a széksorok, ahova még egy doboz sört se lehet bevinni, a sok komolykodó arc, a sznob beszélgetések, még sokáig folytathatnám. A ruha is ebbe a sorba tartozik. A Midnight Music éppen arról szól, hogy nem a zenével van a baj, hanem a környezettel, a körítéssel. Mi oda hívjuk a fiatalokat, ahol jól érzik magukat. Időpont, ruha, babzsák, sör. De a zenében nem lesz kompromisszum, az komoly marad.

A cikk megjelenését a Magyar Telekom Nyrt. támogatta.

A következő Midnight Koncertről itt talál bővebb információt.