Ezért nem szabad elfelejtenünk Cziffra Györgyöt

2016.01.15. 08:58

A megkopott felvételen egy zömök, tizenkét éves matrózruhás kisfiú zongorázik. Schubertet játszik. 1934-et írunk, a Magyar Hírlap hasábjain Péterfi István, a kor neves kritikusa lelkendezik: „Igazi, tiszta, meleg érzéssel zengő muzsikát kaptunk ettől a zseniális kis művésztől.” A kis zsenit Cziffra Györgynek hívták.

Cziffra György nevét a világban majdnem annyian ismerik, mint Puskás Öcsiét. Magyarországon már nem ilyen jó a helyzet. Pedig még csak 22 éve hagyott itt végleg bennünket. 

Cziffra György cigány és nem cigány számára is minta és példa lehet

Forrás: A családi archívumból

Végeztem egy kis felmérést a szerkesztőségben és az utcán. Legtöbben bevallották, csak azért ismerős nekik a név, mert mostanság ezzel van tele egy csomó metró- és villamosmegálló. Egyébként Balázs János Liszt-díjas zongoraművésznek köszönhetően, aki ezerrel dolgozik azon, hogy a mester nevét ne felejtsük el, most szervezi az első Cziffra György Fesztivált. Cziffra neve kapcsán legtöbben zeneszerzőre tippeltek. Hogy ő volt minden idők egyik legnagyobb magyar zongoristája, arra csak elvétve emlékezett néhányan az idősebbek közül.

A virtuóz
Friss információ, hogy A virtuóz címmel Cziffra György életéről történelmi kreatív dokumentumfilmet készítenek a Habana Media Kft. gyártásában. A film rendezője a Balázs Béla- díjas Kékesi Attila, producer-forgatókönyvírója Havas Miklós. A film az MTVA Mecenatúra program támogatásával valósul meg, tervezett televíziós premiere 2016-ban lesz, Cziffra születésének 95. évfordulója alkalmából.

„Számomra személyesen is fontos az ő emlékének és zenei-szellemi hagyatékának gondozása, hiszen miatta választottam a zongorát és a klasszikus zenét” – mondta Balázs János.

Egy barátom nekem szegezte a kérdést:

- Miért baj az, ha a régieket elfelejtjük, bármekkora művészek is voltak? Kinek, miért fontos ma, hogy élt valaha a földön Cziffra György? Hát nincs elég remek zongorista ma is, aki ugyanolyan jól eljátssza Lisztet, Brahmsot, Chopint vagy Mozartot? És legalább él, és kortárs interpretációt hallhatunk tőle. Különben se mondd nekem, hogy te bármit is hallgatsz Cziffrával.

-  Amikor reggelente Liszt Magyar rapszódiáit hallgatom vele a villamoson, szenvedélyes játékával jobbá teszi a napomat. Valami olyan egyedit és megismételhetetlent produkált, ami itt és most beleszól az életembe. De ha nem ezért, akkor azért, mert cigány és nem cigány számára is minta és példa lehet, mert életével és életművével segít felébredni a társadalmi hipnózisból - makogtam.

- Na, most jól lementél Coelhóba - válaszolta.

Cigányzenész családból

Cziffra több volt, mint csodagyerek. Persze, virtuóz volt, látványosan kergetőztek ujjai a klaviatúrán. Zsenialitása azonban a zene megformálásában és interpretálásában nyerte el igazi formáját. Talán öreg lélek volt, nem tudom. De kiskamaszként már úgy értette Mozartot és Schubertet, ahogy felnőttként is csak kevesen.

Ő volt az angyalföldi Liszt Ferenc.

Számára a zongora billentyűin keresztül vezetett kiút az angyalföldi nyomorból. Jolán nővére bérelt pianínójára a kissrác már nagyon korán rávetette magát. A cigányzenész családnak anyanyelve volt a muzsika. Apja, aki szintén György névre hallgatott, egyes források szerint cimbalmosként, mások szerint hegedűsként kávéházakban, színházakban zenélt, Párizst is megjárta.

A kis Cziffra improvizációs készségét a cirkuszban csillogtatta, azzal a pár pengővel pedig, amit a játékáért kapott, a családi büdzsét támogatta. Igencsak rá voltak szorulva. Kilencévesen jelentkezett a Zeneakadémiára, ebben muzsikus apja is támogatta, Dohnányi Ernő vette fel és többek között Weiner Leó volt a mestere.

Három év múlva már „hangosfilmen szerepelt mint zongoraszólista”, olvasható A magyar muzsika könyvének Cziffra György szócikkében.

Lóparizer

Fiatalon bárzongoristaként és kidobó emberként Rejtő-regénybe illő életet élt. A vendégeket felváltva hol zongorán, hol a könyöküknél fogva kísérte – ki.

Az Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvének ironikus hangneme olykor tényleg Királyhegyiével vagy Rejtőével vetekszik:

„Egy elég sötét éjszakai kocsmában kötöttem ki, amit is a Danaida hordójának neveztek. A helyiség megérdemelte a nevét, mert bizonyos vendégeinek a buzgalma olyan nagy volt, hogy épp csak annyi időre hagyták el a söntést, hogy hazamenjenek és kialudják heti kis delíriumukat. Nemcsak zongoristának szerződtetett, hanem ha két dallam közt ennek szüksége mutatkozik, kidobóembernek. Így történt, hogy beiktattak munkahelyemen úgy is, mint testőrt, úgy is mint a népek számára oly fontos kultúra terjesztőjét.”

Cziffra György és felesége, az egyiptomi származású Soleilka Velencében

Forrás: A családi archívumból

Tizenkilenc évesen egy életre beleszeretett az egyiptomi Soleilkába. Mázlija volt, mert a végzet asszonya viszontszerette. Az esküvői ebédet, húsz deka lóparizert, fejedelmi körülmények között, egy padon ülve fogyasztotta el az ifjú pár.

A fia, legkisebb György még meg sem született, ő már az ukrán fronton dagasztotta a sarat, ahol a magas rangú Wehrmacht-tisztek inni is elfelejtettek a játékától. Cziffra akkor már két éve nem ért zongorabillentyűhöz, és mindössze két órája volt a gyakorlásra. Felajánlották neki, hogy Berlinbe viszik az egész családjával együtt. Azok, akik a zsidósághoz hasonlóan cigányok millióit végezték ki a haláltáborokban. Cziffra köszönte szépen, de nem kért a különleges bánásmódból.

Puskás Öcsis is hallotta

A háború után ott folytatta, ahol abbahagyta, a pesti éjszakában, bárokban zongorázott. A törzsközönség soraiban egyébként feltűnt Puskás Öcsi, és számos zongorista között Vásáry Tamás is.

Cziffra György tanítja fiát zongorázni, az ifj. Cziffra Györgyöt

Forrás: A családi archívumból

Cziffrának később volt még néhány nagy dobása. Családját felpakolta egy oldalkocsis motorkerékpárra és megpróbált elszökni a Rákosi-rendszer elől, de a határnál már várták az ÁVH fogdmegjei:

„Csodálatos dolog, hogy néhány gumibotütés, néhány jólirányzott puskatus ütéssel megtoldva, a leglázadóbb embereket is sürgősen engedelmességre készteti” – emlékszik vissza.

Kényszermunkára ítélték, ahol nem bántak vele kesztyűs kézzel, pedig a kezére igazán nagy szüksége lett volna. Mivel azonban 150 kilós kőtömböket kellett mozgatnia, izmai kinyúltak és megkeményedtek.

Kottaolvasás közben

Forrás: A családi archívumból

Persze ez nem akadályozta meg abban, hogy ismét a bárok sztárja legyen, miután visszatért a 18 hónapig tartó pokolból. Egy este két férfi tért be az aktuális szórakozóhelyre. Egyikük Ferenczy György zongoraművész, legendás Chopin-játékos, a Zeneakadémia tanára volt. Miután kigyönyörködte magát Cziffra játékában, azt mondta neki:

„Megdöbbentett bennünket az a mód, ahogy maga a zongorát kezeli. Maga többet érdemel, mint sok más, hm, úgynevezett zeneművész társunk, maga inkább arra volna méltó, hogy nagy hangversenyek dobogóján játszhasson. Maga a jó végén fogja a lantot. Épp ezért mostantól fogva szeretnék magáért valamit tenni. Keresse fel minél hamarabb barátomat a minisztériumban, nem fogja megbánni.”

Dover partjainál 1960

Forrás: A családi archívumból

Fénysebességgel indult be Cziffra karrierje. Turnézott Londonban, Párizsban, a Szovjetunióban, pár évvel később óriási sikert aratott az Amerikai Egyesült Államokban, lemezeket vett fel, megkapta a Liszt-díjat. Amúgy Liszt volt a példaképe, az ő zenéjét játszott a legtöbbet. ’56 októberében a Rákóczi-induló gyakori műsorra tűzésével kvázi hozzájárult a forradalom kirobbantásához. A forradalom leverése után sikerült disszidálnia.

Cziffra György és felesége New Yorkban

Forrás: A családi archívumból

„1966-ban fiával tevékeny részt vállalt a Festival de la Chaise-Dieu elindításában Auvergne-ben, amely évekig köréjük szerveződött. Charles de Gaulle meghívására játszhatott az Élysée palotában, majd amikor megkapta a francia állampolgárságot 1968-ban, feleségével Senlis-ben telepedtek le, amit André Malraux, akkori kulturális miniszter javasolt nekik, miután Cziffra elmondta tervét, hogy fiatal művészek elindulását szeretné segíteni közös hangversenyekkel, lemezfelvételekkel.

Közös lemezfelvételen Londonban fiával

Forrás: A családi archívumból

Saint Frambourg romos templomát építették újjá feleségével erre a célra (új üvegablakait maga Joan Miró alkotta meg). Az új hangversenytermet Liszt Ferencről nevezték el, amelyet az akkori francia miniszterelnök, Raymond Barre avatott fel. Cziffra 1969-ben Versailles-ban zongoraversenyt hívott életre, amely azóta is a nevét viseli” – írja róla Tóth Endre zenetörténész.

Tüdőrákban szenvedett, 1994. január 15-én szívrohamban hunyt el a Párizstól délre fekvő Longpont-sur-Orge-ban. Saját kérésére Senlis-ben temették el.

2013-ban gyermekkora színhelyén, az angyalföldi Tripolisz közelében parkot neveztek el róla, a XVIII. kerületi Sallai Imre utca nevét pedig Cziffra György utcára változtatták. A budapesti Muzsikus cigányok parkjában emléktáblát avattak tiszteletére. Ugyanebben az évben augusztus 30-án nyitotta meg kapuit a volt Tétény Mozi helyén, Nagytétény történeti központjában a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ. Cziffra emlékére évente hangversenyt is rendeznek itt az önkormányzat támogatásával.

Balázs János zongoraművész minden év novemberében Hommage à Cziffra címmel ad emlékhangversenyt a tiszteletére a Zeneakadémián. Mostantól pedig már fesztivált is szervez az emlékére.

Fia, ifj. Cziffra György (1942–1981) neves karmester lett, akivel számos nagy sikerű közös hangversenyt adott. 1981-ben egy lakástűzben vesztette életét. Korai halálát apja nehezen viselte, zenekarral többé nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített.