Komolyzenei rock and roll Kurtággal

2016.02.20. 10:28

Kurtág György 90 évesen is képes megújulni: a Párizsban élő zeneszerző épp élete első operáját írja, amelynek csütörtökön bemutatták egy részletét a tiszteletére rendezett budapesti fesztiválon. A különleges koncerten a magyar kulturális elit és a nemzetközi szaksajtó mellett a teljes Kurtág-család is ott volt. A gyermeki kísérletezőkedvét megőrző komponista hamar kezébe vette az irányítást és fellazította a kissé merev protokoll-hangulatot.

Az egyik veterán külföldi újságíró a szemem láttára alakult át lelkes kiskamasszá, mikor letérdelt, hogy elkattintson egy közös szelfit a székében ülő maestróval. Arcán pont az a hitetlenkedő áhítat tükröződött, mint az egyszeri filmkritikusén, aki Brad Pittbe vagy Tarantinóba fut bele a Váci utcai McDonaldsban. Ez a szelfi jól összefoglalta a rajongás mértékét, ami a Budapest Music Centerben megrendezett este alaphangnemét adta.

Kurtág megteremtette az este hangulatát (A képre kattintva galéria nyílik!)

Forrás: Marjai Judit

Az áhítat könnyen rá is telepedhetett volna a rendezvényre, a korához képest nagyon jó állapotban lévő Kurtág azonban hihetetlen természetességgel fogadta a felé áradó tiszteletet. Nyilvánvalóvá tette, hogy személyiségének és zenéjének varázsát nem a nagy szavak és hosszas laudációk adják, inkább az, hogy a mai napig ugyanúgy képes örülni egy jól eltalált hangnak, mint gyerekként.

Ezen a ponton kell bevallanom, hogy finoman szólva sem Kurtág-szakértőként érkeztem a szülinapi koncertre, bár különleges zenéjével már a gimiben találkoztam, ahol időnként kissé túlteljesítették a kulturális nevelésünket.

Komolyzenei rock and roll

A fő intellektuális kérdést az jelentette a számomra ezeken a tornatermi koncerteken, hogy akkor vajon most még hangol a zenekar, vagy már elkezdődött a darab. Nehezen tudtam mit kezdeni a disszonanciával, de az a játékosság már akkor is felszabadítóan hatott rám, amivel Kurtág a hangszerekhez és a zenei tradícióhoz közelített.

Tetszett a komolyzenei rock and roll-mentalitás, hogy nincsenek zsarnoki sémák és szabályok, csak a láncaiktól felszabadított hangok, és akár klaviatúrára is rá lehet könyökölni, ha épp annak érzi szükségét a zeneszerző az adott pillanatban. Helen, a csütörtökön mellettem ülő argentin zongorista is a felszabadító erőt nevezte meg az egyik fő oknak, mikor arról kérdeztem, miért szeret Kurtágot játszani: „Az ő zenéjének van humora” – mondta.

A híres négykezes (A képre kattintva galéria nyílik!)

Forrás: Marjai Judit

Ez az életművön szigorúan végigvitt játékosság hatványozottan érvényesült a születésnapi koncerten, ami nagyrészt az ünnepelt személyes varázsának köszönhető. Az intim hangulatot már a készülő portréfilmből vetített részletek is megteremtették, amelyet unokája, Kurtág Judit évek óta forgat róla. Lebilincselő például nézni azt az emberi harmóniát, ahogy a törékeny Kurtág feleségével együtt játszik négykezest a próbateremben álló pianinón, ám arról sem maradunk le, ahogy Márta asszony férje mögött ülve felügyeli a Milánói Scala által berendelt opera készülését.

Csütörtök este azonban nemcsak filmről, élőben is bepillanthattunk a legendás zeneszerző műhelyébe. Az est legexkluzívabb pillanata ugyanis egyben a legspontánabbra is sikeredett. A várva várt opera-ízelítőt éneklő Hilary Summers gyanútlanul megkérte a mestert, hogy az előadás után mondja majd meg, mit csinált rosszul. Arra azonban ő sem számíthatott, hogy Kurtág fogja magát, és a több száz fős közönség szeme láttára instruálja végig az egész áriát.

Ne csak azt énekeld, ami oda van írva

A 90 éves zeneszerző egy ponton felpattant a nézőtér első sorából, és korát meghazudtoló ruganyossággal felviharzott a színpadra, hogy a pianino mögül magyarázza el, miként kell énekelni - vagy épp lehelni, ugatni, kiabálni - a Samuel Beckett darabjára írt sorokat.

Nem tetszik, hogy csak azt énekled, ami oda van írva” – szólt az egyik unortodox instrukció, amire már a közönség sem tudta visszatartani derültségét. Hilary-nél boldogabb ember nem volt a teremben, mikor a húsz perces nyilvános próba végén Kurtág közölte, hogy most már minden hang a helyére került. „Lehetett volna sokkal rosszabb is, érte akartam jól csinálni” – mondta az énekesnő, mikor a koncert után érdeklődtem, milyen élmény volt neki a gyengéd kis tortúra.

Gyengéd tortúra (A képre kattintva galéria nyílik!)

Forrás: Marjai Judit

A sajtóbeszélgetésen arra is fény derül, hogy miért pont Beckettet választotta Kurtág „librettószerzőnek” élete első operájához. A szintén ír James Joyce-on keresztül talált rá Beckett műveire, akinek abszurd sorai azóta napi betevőül szolgálnak számára. Emiatt határozta el, hogy semmit nem változtat a szövegen a zenére hivatkozva. „Ez komoly kihívás, de megéri” - mondta. Kurtág azonban a klasszikus operahagyománnyal sem akar leszámolni: A játszma vége szerinte abszolút hű lesz Monteverdi és Muszorgszkij szellemiségéhez.

Mi arról kérdeztük Kurtágot, hogy vajon Magyarországon miért ütközik nagyobb érdektelenségbe a kortárs komolyzene, mint a nyugati kultúrákban. A zeneszerző ennek maga sem tudja az okát, de szerinte nem teljesen igaz, hogy a magyarok ne lennének fogékonyak a kortárs darabokra: példaként hozta fel, hogy tömve voltak a koncerttermek, mikor Ligeti György hazatért Budapestre a nyolvcanas évek közepén, pár évvel később viszont már senkit nem érdekelt a zenéje. „A közönség ízlése szeszélyesen változik. Lehet, hogy én is Ligetihez hasonlóan járok majd, de remélem, hosszútávon újra előveszik majd a műveimet” – mondta Kurtág. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK