A tűzjelző is felköszöntötte Kurtág Györgyöt

kurtág 90
Vágólapra másolva!
Kevés zeneszerző mondhatja el magáról, hogy a ház, aminek növendéke, majd később tanára lett, köszöntőt mond neki a 90. születésnapján. Igen, jól hallották, és nem átvitt értelemben, hanem konkrétan. A Zeneakadémia falai sajátos módon zengtek boldog szülinapot a mesternek. Ja, és egy nejlonszatyor lehet hangszer, sőt fegyver is.
Vágólapra másolva!

Az első ember, akit meglátok az aulában, Esterházy Péter. Aztán feltűnik Szakcsi Lakatos, Konrád György, Vásáry Tamás, Csengery Adrienne, Bodor Ádám. Jelentősen megnőtt az egy négyzetméterre eső művészek száma a Zeneakadémia nagytermében.

Kurtág György és felesége, Márta Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Nagy nevek az előadók is, Keller András karmester és a Concerto Budapest mellett Pierre-Laurent Aimard és Tamara Stefanovich a zongoránál (nem egyszerre), Louise Hopkins a csellónál, ifjabb Kurtág György pedig az elektronikát izzítja.

Esterházy és Kurtág Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Amikor Kurtág György huncut mosollyal az arcán és örök társával, Mártával az oldalán megjelenik a nézőtéren, percekig állva ünnepli a közönség, a taps éppúgy nem akar szűnni, mint kint az eső.

Aztán legördül a vetítővászon, és a liverpooli fenegyerek, Sir Simon Rattle, a Berlini Filharmonikusok legendás karmestere kíván még 90 évet a zeneszerzőnek, felemlegeti a régi időket, amikor megismerkedtek egymással, és csupa szépet mond Kurtág zenéjéről.

Keller András írta Kurtágról, hogy nem tud írni róla. „Szerintem nem is érdemes. Nem is volna jó őt megfogalmazni.”

Keller Andrásnak talán van kulcsa Kurtág zenéjéhez Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Nekem azt is nehéz megfogalmaznom, mit gondolok a zenéjéről. Nincs kulcsom Kurtág nyelvéhez. De odaragaszt a székhez, mert teljességgel kiszámíthatatlan. Mintha minden hangja ott kezdődne, ahol Bach, Beethoven, Bartók hangzó univerzuma véget ér. Az Üzenetekben

még görcsösen kapaszkodókat keresek, felismerem-e benne például Bartókot?

Egy kodak feliratú nejlonszatyor segít elfelejtenem ezt a marhaságot (amúgy felismerem). A nejlonszatyrot az idős férfi (szintén ismert figura) szorgalmasan morzsolja, mintha rózsafüzér lenne. Mintha a Kurtág-zene előterében egy hadsereg masírozna. Időnként belepillant a szatyorba, aminek tartalma élet-halálkérdés lehet a számára.

Egyre többen és egyre gyakrabban nézünk felé, aztán kitör belőlem az önkéntes vöröskeresztes, odakúszok az öreghez és tisztelettel megkérem, tegye le a szatyrot maga mellé a földre. Azt is kifejtem, hogy tudom, akár hangszerként is működik (Kurtág még örülne is neki, de mi nem, most inkább fegyver, ellenünk). A nevén szólítom, ettől megnyugszik, hogy még nem mindenki felejtette el őt.

Szűnni nem akaró taps Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Hangot ad félelmének, mi lesz, ha itt hagyja a szatyrot. Megnyugtatom, hogy ez nem fordulhat elő, mert én rajta tartom a szemem, és a szünetben saját kezűleg nyomom a kezébe. Tényleg? Becsszó. Kelletlenül lehelyezi maga mellé a nejlonszatyrot, és közben úgy néz rám, mint egy százéves óriásteknős, aki épp most vesztette el a páncélját.

A tűzjelző önálló életre kelt

A második félidőben, az Újabb üzenetek (Op. 34/a) elején felvijjog a tűzjelző. Először arra gondolok, ez biztos bele van komponálva. Mekkora poén. Keller András és a Concerto muzsikusai viszont mintha feszengenének. Ez is a színjáték része? Nem.

A tűzjelző önálló életre kelt. A ház szólni akar. Felköszönti Kurtág Györgyöt, ezt találta ki, a füstjelző az ő hangszere. Hát nem csodálatos? Nem mindenki gondolja így. Van, aki diszkréten pánikolni kezd.

Vajon ha tűz ütne ki, hogyan viselkedne ez az értelmiségiekből-művészekből álló tömeg? Mentenénk az öregeket, nőket, gyerekeket? Vagy mindenki egymást taposná, hogy kijusson a lángoló zeneházból? Én kit mentenék ki? A szatyrát féltő öreget vagy azt a szép (hú, most nagyon nem vagyok píszí) nőt, akinek kisbabája van otthon? Láttam a mobilja kijelzőjén.

Még mindig sivít a tűzjelző, a szép nő mellett döntök. De nincs tűz. Nincs határhelyzet. Technikai hiba van, mondja be valaki magyarul és angolul, és

nem értem, ő miért nem érti, hogy Kurtágot ünnepli a tűzjelző.

De ez mind semmi. Nem emlékszem, melyikben, még a Zwiegesprachban vagy már a Petit Musique solennelle-ben, de az egyre fehéredő, emelkedett kakofóniában, egy csúcspont közelében az ütősök egyike előkap valahonnan egy fehér nejlonzacskót. Valami van benne, zörgeti- gyömöszköli- morzsolja.

A híres négykezesből most csak három látszik Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Mire jók a könnyek

És akkor egy pillanatra bevillan, mi van, ha maga Kurtág adta az idős úr kezébe a kodakos zacseszt? Ha ő is a zenekar része, ahogy a karzatokon játszó zenészek?

Zenészek a karzaton Forrás: Zeneakadémia / Mudra László

Mert a kilencvenéves mester annyira rafinált, hogy talán még a széknyirkogást és a mobilcsippanást is belekomponálta a zenéjébe. Mivel Kurtágnak óriási a humora, simán kinézem belőle.

Az est végén a vetítővászon ismét legördül, a Kurtág-házaspár Bachot játszik. Kurtág zenéje szép, játékos, rafinált, felemelő, hatásos, mély, őszinte, elgondolkodtató, de a szívemtől idegen. Könnyeket csak a házaspár híres négykezes Bach-játéka csal a szemembe. Persze kérdés, mire jók egyáltalán a könnyek?