Külföldi rendező viszi színre Kodály Székely fonóját az Operában

Székely fonó
Vágólapra másolva!
Október 1-én, a zene világnapján tűzi műsorra Magyar Évadának első hazai vonatkozású nagyszínpadi bemutatóját az Opera. Kodály Zoltán Székely fonó-ját először állítja színpadra külföldi rendező. A világhírű Michał Znaniecki alkotótársa a zenei felkészülést irányító Kocsár Balázs, a produkció karmestere. A sorozat különlegessége, hogy az előadások előtt Pál István Szalonna és bandája autentikus népzenével vezeti fel a színpadi művet.
Vágólapra másolva!

A Székely fonó-t 1932 óta hatféle rendezésben és a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékában láthatta eddig a Magyar Állami Operaház közönsége, összesen 258 alkalommal. Utoljára 2010-ben játszották. Az Opera repertoárfrissítésén belül érdekes kísérletnek számít, hogy

a magyar népzenei hagyományokra épülő, és születésekor egészen új műfajú színpadi mű 2016-ban külföldi rendező koncepciója szerint elevenedik meg.

A lengyel Michał Znaniecki megbízásának különös felhangját az adja, hogy a szerző édesanyja is lengyel származású volt.

A Székely fonó alkotói Ókovács Szilveszterrel, a Magyar Állami Operaház főigazgatójával (a képen balról) Forrás: Opera / Csibi Szilvia

Kodály partitúráján ez áll: "Magyar életkép Erdélyből". Egy székely falu fonóházában zajlanak az események: szerelmesek kényszerű elválása és boldog egymásra találása, ármány és leleplezés, egy zárt falusi közösség életének sajátos törvényei bontakoznak ki az egymást követő népdalokból. A librettó szövegei többféle értelmezést is lehetővé tesznek, balladai homályba burkolva bizonyos részleteket. A főbb szerepekben

az Opera vezető művészei lépnek színpadra:

Rost Andrea és Rácz Rita a fiatal lányt, Molnár Levente és Haja Zsolt a kérőt, Schöck Atala és Gál Erika pedig a Háziasszonyt alakítja.

„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg" – vallotta Kodály Zoltán. A számos díjjal kitüntetett Michał Znaniecki több szempontból is vizsgálta a Székely fonó-t: egyszerre keresett egyetemes és jellemzően magyar gesztusokat, motívumokat a kompozícióban. Magyar kollégák segítségével tanulmányozta a honi népművészetet – kiemelt figyelemmel a népzenét, a néphagyományt, a népviseletet és a díszítőművészetet, Kodály Zoltán életét és munkásságát, valamint Erdély és Magyarország történelmét a 20. század elejétől egészen a rendszerváltásig.

„Amikor hozzáfogtam a tervezéshez, az első gondolatom az volt, mennyire messze vagyok attól, hogy magaménak tekinthessem ezt a darabot, és mennyi időbe telik majd megértenem ennek a varázslatos kompozíciónak a lényegét. De

A hagyományos népzene mindig is az egyik legfontosabb összetartó köteléke azoknak a népeknek, akik a történelem során különböző sorsfordító kihívásokkal néznek szembe. És mert ennyire a mélyben gyökerezik, és erősen ver benne a nemzet szíve, pont emiatt válhat a Székely fonó is egyetemes élménnyé a nézőtéren ülők azon tagjai számára, akik kötődni szeretnének az emberiség alapjaihoz" – mondta a rendező.

Znaniecki koncepciójában két tér- és idősík jelenik meg: az előszínpadon, egyszerű, sötétebb színekkel ábrázolt környezetben, reális időben, kronologikusan zajlik a cselekmény. Közben pedig, a kerettörténettől elemelve, egy másik szinten elevenednek meg a Háziasszony visszaemlékezései, korábbi életének, boldogságának epizódjai, és ezek a jelenetek az előszínpad komor valóságával szemben színesek, tablószerűek. A két színtér kontrasztját a díszlet és a jelmezek tovább árnyalják. Az olasz díszlettervező, Luigi Scoglio és a lengyel jelmeztervező, Magdalena Dabrowska kerülte a népművészet díszítőelemeinek túl konkrét megjelenését. A végeredmény egy olyan, képi világában és rendezői elképzelésében újszerű előadás, amely nem szakít a mű gyökereivel, eredeti elképzeléseivel, hanem

inkább egy új, sajátosan európai nézőponttal gazdagítva igyekszik bemutatni a magyar kultúra értékeit.