A rejtélyes szürkék meglepő helyeken bukkannak fel

2015.06.27. 10:11

Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Spiró György, Pilinszky János, Moldova György. Mi a közös bennük azon kívül, hogy neves magyar írók? Az, hogy rejtélyes állításokat tettek a szürkékről. Az irodalom és az űr között szorosabb kapcsolat van, mint hinnénk, avagy: az első űrhajók versek voltak.

A szürkék mindenhol ott vannak, mégsem látja őket senki. Mindenki jól felfogott érdeke, hogy még a létüket is tagadja. Sokkal több helyre beférkőztek már, mint hinnénk. Minden hivatalos szerv tagadja létüket, de ennél világosabb bizonyíték nem is kellene a működésükre. 

Mégis volt pár bátor magyar ember, akik saját biztonságukat is kockára téve állításokat hoztak nyilvánosságra róluk. Ezek alapján úgy tűnik, a magyar irodalomban többen tudtak a szürkékről, mint gondoltuk volna, talán egy titkos ellenálló hálózatot is alkottak.

Lehet, hogy már régóta itt vannak. Lehet, hogy ezen a képen egy felhőt látunkForrás: Imaginechina/Zhang Mingqi

Nézzük, milyen információkat hagyományoztak ránk a magyar írók róluk.

Ady Endre a rá jellemző vakmerő daccal választotta le magát a szóban forgó háttérhatalmak érdekeiről. Azt írta:

Én nem leszek a szürkék hegedőse.

  • Móra Ferenc a színükről, állagukról és életvitelükről mondott fontos dolgokat: „Szürkék és mégis aranycsillámosak, puhák és mégis sziklánál keményebbek, minden lábtól taposottak és mégis elpusztíthatatlanok.”
  • Mikszáth Kálmán leleplezte, hogy már a politikai színtérre is befurakodtak: „Távolabb a szürkék ülnek, kik mulatságból képviselők.”
  • Pilinszky János közeli ismeretséget között egyikükkel: Ismertem egy fiút. „Szürke volt, mint a tészta.”
A képen a szürke ötven árnyalata láthatóForrás: Flickr / plaits
  • Moldova György nem volt kifejezetten optimista szándékaikat illetően: „A szürkék, ha nem is a legmagasabb szinten, de úgy-ahogy önmagukban is fenntartanák életünk kereteit.”
  • Spiró György páratlan tömörséggel fogalmazta meg a legnagyobb problémát a szürkékkel kapcsolatban: „A szürkék sem külsejükben, sem lelki világukban nem ütöttek el az átlagtól. Ha ránézett az ember egy ilyen szürkékre, észre se vette.”
  • Mészöly Miklós tisztázta a méretüket is, miközben felhívta a figyelmet egy igen aggasztó jelenségre, a hirtelen tágulásra: „Kicsik és szürkék voltak, de úgy, mintha állandóan készen állnának arra, hogy nagyra táguljanak és zöldesen csillanjanak föl.” 

Szürkék a magyar irodalomban

Valóban egy összeesküvést látunk itt, ami a magyar irodalomban is nyomott hagyott? Így próbáltak üzenni nekünk legnagyobb íróink „róluk”?

Természetesen nem.

A viccet félretéve: egy irodalmi játékról van szó, amit Sirokai Mátyás kezdett el blogján. A háromkötetes fiatal költő egyszerűen olyan - valódi - idézeteket posztol Szürkék a magyar irodalomban nevű Tumblr-oldalára, amelyben szürkékről van szó. Ezek a töredékek együtt azt a hatást keltik, hogy összefüggenek egymással: úgy tűnik, mintha Ady Endre és Moldova György ugyanazokról a szürkékről beszélne.

Pedig nem is.

Az öncélú irodalmi mókázás rámutat arra, hogy a kontextusból kiragadott idézetek összeolvasása milyen spekulatív értelmezéseket képes generálni, ezzel demonstrálja az összeesküvés-elméletek keletkezését is. 

(Persze attól még üldözhetnek valakit, hogy üldözési mániája van – vagyis végül is nem zárnánk ki a szürkék létezésének lehetőségét.)

Űrrajongó költő

Sirokai Mátyás legutóbbi, A káprázatbeliekhez című kötetében is az égi szférákba küldi a költészet szondáját: a könyv az űr nyelvén énekli meg az égi mechanika szépségét, az emberi kozmosz sötét oldalát és az Első Föld mítoszát, ahogy az a fülszövegben áll.

Idézet A káprázatbeliekhez-ből
Mindannyian két testbe születünk, senkit nem adnak egyedül az űr karjaiba. Második önmagunk alakja felrémlik olykor előttünk, s ha van magány, amiért elcseréljük a sokaság örömét, páros magányunk az. Távozásunk percében másikunk kilép felettünk egy zsilipajtón, és sétára indul a teljes csend mélyföldjén. Súlytalan léptei könnyítik lépteinket, és ahogy keze a kezünkkel mozdul, lélegzetvételnyi időre félrehajtja a sötétség szövedékét, mely elválaszt bennünket egymástól.

Nem a szürkeblog az egyetlen tematikus idézetgyűjtemény, aminek Sirokai blogot szentelt. A Verstronauton olyan versidézetek szerepelnek, amiben az űr fontos szerepet kap. 

„Első pillantásra nem sok hasonlóságot találni a költők és az űrutazók között. Az asztronauták végtelenül fegyelmezett és gyakorlatias emberek, a költők jelentős része pedig valóban született álmodozó.

Valami közös mégis van bennük: a saját világuk határait feszegetik.

Mondhatjuk úgy is, hogy a költők a nyelv asztronautái” – meséli a Verstronaut blog kiindulópontjáról a költő.

Sirokai Mátyás a szürkék társaságában, a Mars felszínénForrás: Valuska Gábor

Az első űrhajók a versek voltak

Sirokai a Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog egyik szerkesztője is – itt tűnt fel neki, hogy a nagy költészetben mindig jelen vannak az égitestek.

Mintha ezek a versek újra és újra megadnák koordinátáinkat a kozmoszban.

Izgalmas volt, amikor átfésülte a magyar irodalmat kifejezetten űridézetekre vadászva. „Kiderült, hogy már a középiskolás szöveggyűjteményben is megtalálhatók a verstronauták, olyan versekben, amikkel kapcsolatban ez akkor fel sem tűnt.”

Öt űridézet a magyar irodalomból
"Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet."
(Petőfi Sándor)

"Hogyan lehetne, ó hogyan lehetne
halásza lenni az örök sodornak,
amelybe holtig el vagyunk temetve
s mely holtan a semmibe hány ki holnap
űrnél űrebb távolba"
(Babits Mihály)

"az extra-galaktikák gyík-farkát valaki letépi gyorsan
S a csonka farok megépíti magát a galaktika-farok kinő"
(Juhász Ferenc)

"tüzes súlytalanságba öltözötten,
mint az űr meghódítói -
legszebben a szerelmesek ünnepelnek:
meztelenül"
(Szilágyi Domokos)

"Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod."
(József Attila)

A Titán légköre valódi színekbenForrás: NASA

Amikor felvetem Sirokainak, hogy végül is a csillagos égre felpillantó, parányiságát elemi fájdalomként megtapasztaló ember toposza tulajdonképpen egy közhely a költészet eredetéréről, így válaszol:

„A költészet eredete éppen olyan homályos, mint magáé az emberé. Viszont az izgalmas, hogy szinte minden mítosz az égből eredeztet bennünket. De hogyan születtek a mítoszok? Nem valószínű, hogy ilyen összetett alkotások csak úgy létrejönnek attól, hogy esténként az eget nézegetjük. Az biztos, hogy a költészetnek kezdettől fogva szerepe volt az eredettörténetek születésében. Egy sci-fi rajongó költő számára pedig nincs izgalmasabb az első űrhajóknál: az utaztató verseknél.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK