A kockás ingesek tanulnának a finn példából

2016.03.02. 09:05

A világelső finn oktatási rendszerben a tanárok napi négy órát tanítanak és tizenöt év munka után közel havi egymilliót keresnek, ami nem is számít soknak. A diákok a lehető legkevesebb időt töltik az iskolában és alig kapnak házi feladatot. Minden gyereknek ingyen jár a háromfogásos ebéd, a tankönyv, a felzárkóztató óra, a pszichológus és a tanulási tanácsadás. A szülők úgy bíznak a tanárokban, mint a fogorvosukban. Nem hiszik? Járjunk utána.

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó mintha azért adta volna ki Pasi Sahlberg finn oktatási rendszert bemutató könyvét, A finn példát, hogy lehetőleg senki se olvassa el. A 190 oldalas, papírkötésű, csúnya tankönyv kinézetű kiadvány 6900 forintba kerül, de nem lehet kapni, és alig néhány könyvtárban hozzáférhető, pláne kölcsönzésre. Most végre az ölembe pottyant, így alkalmam nyílt összevetni a világ legsikeresebb oktatási reformját a magyarországi tanárok aktuális követeléseivel.

Milyen iskolában szeretnének tanítani a magyar pedagógusok?Forrás: AFP/Xavier Leoty

Húsz kormányon átívelő oktatási reform

Igazán nem mondhatjuk, hogy nyelvrokonainkat jobban elkényeztette volna a sors, mint minket. Előbb a Svéd Királyság, majd az Orosz Birodalom részeként kellett megőrizniük identitásukat, majd a Szovjetunió nyomásával és komoly gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük.

Mindebből a finnek azt a tanulságot vonták le, hogy a fennmaradás és a fejlődés kulcsa a rugalmasság, a nyitottság és a megoldáskereső, konszenzusra törekvő gondolkodás. Valamint azt, hogy egy kis nép sikerének legfőbb záloga az emberek mentális képességeinek fejlesztése. A társadalom minőségét az állampolgárok lelki-szellemi-gazdasági állapota határozza meg, ezen pedig leghatékonyabban megfelelő oktatással lehet segíteni.

A finn példa számunkra talán leghihetetlenebb vonása, hogy ebben a kérdésben a ’70-es évek óta társadalmi konszenzus van. Húsz kormányon és harminc oktatási miniszteren ívelt át az az oktatási reform, amely a 2000-es évekre finn világmárka lett, és amelynek köszönhetően a finn diákok a PISA-felméréseken rendre első helyen végeznek szövegértésből és matematikából is. A rendszerváltás utáni gazdasági gödörből a Nokia és a peruskoulu, a kilencéves komprehenzív (befogadó, egyenlő esélyeket nyújtó) iskola húzta ki Finnországot.

Finnországban az iskolaépületeket is a tanárok bevonásával tervezik megForrás: Flickr/Anni Vartola

Két alapvető cél lebegett az oktatási reform kidolgozói előtt, amiben minden párt egyetértett. Az egyik, hogy az iskolának olyan hellyé kell válnia, ahol a gyerekek használható tudást és készségeket szereznek. A másik, hogy ezt a tudást családi háttértől függetlenül mindenki számára elérhetővé kell tenni. 

Több szabadság, nagyobb hatékonyság 

Fontos tanulság, hogy a reformot nem felülről, nem hatalmi szóval kényszerítették rá a társadalomra és a pedagógusokra. Nem a rendszer szigorításával, hanem éppen a fellazításával értek el jelentős eredményeket. Sokkal több szabadságot adtak az iskolavezetőknek és a tanároknak, amitől a tanári munka értéke hatalmasat nőtt. 

Ma tízszeres a túljelentkezés a finn egyetemeken a tanárszakokra, és a tanári hivatás presztízse az orvosokéval, ügyvédekével vetekszik. Nem a fizetés miatt, az jóval kevesebb, mint a fent említetteké, hanem azért, mert a tanárok izgalmasnak és értelmesnek találják a munkájukat. Szabadon, kreatívan alkalmazhatják a tudásukat és a legtöbb dologban saját belátásuk szerint dönthetnek, mert a rendszer bízik az ítélőképességükben. 

Az újfajta oktatás a tanárok számára izgalmas kihívásForrás: Flicher/Brad Flickinger

Nincs tanfelügyeleti rendszer, a tanárok munkájának minőségét nem kívülről ítélik meg. Először is a tanárszakokra az érettségizettek krémje kerül be, másodszor a tanárképzés magas színvonalú, egyszerre tudományos és gyakorlati jellegű. 

A képzés nagyon fontos része a pedagógiai pszichológia, a szociológia, a tantervelmélet, a tanulói értékelés, a választott tantárgy didaktikája, és miközben a hallgatók a legmodernebb oktatáselméleteket tanulják, már az első évtől kezdve tanítási gyakorlatokon vesznek részt. A szaktanárok tanulmányainak egyharmadát tanítási gyakorlat teszi ki. (Ez nálunk az ötéves képzésben összesen hatvan óra.) 

Ezért az iskolák joggal feltételezik, hogy az egyetemről kikerült friss diplomás tanár alkalmas a pályára. Ráadásul a tanári munka alapvető része a folyamatos együttműködés a kollégákkal. A tanárok ismerik és segítik egymást, látják, tudják, hogyan dolgozik a másik, ha valaki alkalmatlan a munkára, az hamar kiderül, nem kell hozzá messziről jött tanfelügyelő. 

A magyar tanárok a gyerekek túlterheltsége ellen is tiltakoznakForrás: Flickr/Eshed Gal-Or

A finn iskola gondolkodni és együttműködni tanít 

A diákok teljesítménye a reformnak köszönhetően egységesen nőtt, a különböző régiók közötti különbségek csökkentek. Az iskolák közötti eltérés kisebb, mint öt százalék. Mintha egy budapesti belvárosi iskola és egy borsodi kisvárosi iskola diákjainak teljesítménye között gyakorlatilag nem lenne különbség. Mindezt úgy érték el, hogy nincs szabad iskolaválasztás, mert minden iskola egyformán jó. 

Ebből következően nincs szegregáció, a legkülönbözőbb hátterű gyerekek tanulnak együtt. A hátrányos helyzetűek nem húzzák le a szerencsésebbeket, mindkét csoport teljesítménye javult az elmúlt évtizedekben. A jók jobbak lettek, a gyengébbek pedig jelentősen jobbak lettek. 

Ennek magyarázata elsősorban az, hogy az alapképzés (a magyar alsó tagozat) hat évig tart (a felső tagozat pedig három évig), vagyis hagynak időt az alapkészségek elsajátítására, valamint a hátrányosabb helyzetű gyerekek felzárkóztatására. A tanulók fele részidős speciális oktatásban részesül, főként az első osztályokban. 

Olvasni öröm – ezt kellene közvetítenie az iskolánakForrás: Flickr/John Morgan

„Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a munkához szükséges összes matematika- vagy fizikaanyagot, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják ezt neki – mondta a Nokia egyik vezetője. – De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon együtt más emberekkel, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki attól fél, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk.” 

Ez az a szemlélet, amit a finn oktatáspolitika a magáévá tett. Az iskola feladata elsősorban nem a tananyag fejekbe töltése és számonkérése, hanem olyan képességek, készségek fejlesztése, amelynek révén a gyerekek később a legkülönbözőbb élethelyzetekben, munkahelyeken megállják a helyüket, mert megtanulták, hogyan birkózzanak meg új kihívásokkal, váratlan feladatokkal. 

Ha az ember kellően motivált, a szaktudás könnyen elsajátítható. Önálló gondolkodásra, vállalkozó szellemre vagy együttműködésre és empátiára azonban szinte lehetetlen ránevelni egy felnőtt embert, ha gyerekkorában nem kapott hozzá kellő muníciót. 

Kevesebb óra, több tudás 

A finn iskola egyik paradoxona ezért az, hogy kevesebb tananyagot tanít kevesebb óraszámban, és mégis jobb teljesítményt ér el, mint a rossz eredményekre még nagyobb terheléssel reagáló rendszerek. A finn gyerekek hétévesen kezdik az iskolát, jóval kevesebb órájuk és házi feladatuk van, mint az OECD más államaiban élő gyerekeknek, ugyanakkor a rendszer sikerét nem csak a PISA-felmérések kiváló eredményei igazolják.

A finn példaForrás: Origo

Finnországban is 16 év a tankötelezettség felső határa, ettől függetlenül a kilencosztályos általános iskolát (peruskoulut) elvégzők 95 százaléka továbbtanul. (Nálunk a leszakadók, azaz maximum nyolc általánost végzők aránya a KSH legutóbbi adatai szerint 11,4 százalék.) A peruskoulu utolsó három évében a diákok heti két óra tanácsadáson vesznek részt, ami abban segíti őket, hogy megtalálják a hozzájuk leginkább passzoló továbbtanulási formát.

A finn iskolában sem a diákok, sem a tanárok nem stresszelnek. Amikor egy felmérés során azt kérdezték a finn diákoktól, éreznek-e idegességet a matematikafeladatok megoldása közben, mindössze hét százalék felelt igennel. Ezzel szemben Japánban a diákok 52 százaléka, Francaországban 53 százaléka élte meg stresszként az iskolai feladatokat. Egy magyar tanulmány szerint a megkérdezett gyerekek 50 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az iskolai feladatok nagyon nyomasztóak. 

A magyar gyerekek fele stresszel a matekfeladatoktólForrás: Thinkstock

Az első kilenc osztályban a finn tanárok átlag napi négy órát tanítanak osztálytermi keretek között. Ezen felül jut idejük tervezésre, tanulásra, más tanárokkal való együttműködésre, a tanterv kidolgozására, felzárkóztató órák tartására, és főképp a gyerekek értékelésére, a róluk való gondolkodásra, a személyre szóló stratégiák kidolgozására. A tanári hivatás holisztikus tevékenység, az egész személyiséget igénybe veszi. Ez az, amit a tanárokat ingyenélőnek titulálók nem fognak fel, mivel nincsenek hasonló élményeik. 

Finnesedés helyett mi Klikesedünk 

Egy magyar tanárnak, ha öt órája van öt különböző osztállyal, akkor egy nap alatt százötven személyiséggel, eltérő sorsú, intelligenciájú, érdeklődésű emberrel kell szembenéznie. Százötven ember figyelmét kell felkeltenie és fenntartania, százötvenféle érzékenységet kell kezelnie, és saját figyelmét százötven felé elosztani. Lehetséges ez? Kétlem. 

Mindenesetre, ha egy tanár mindent megtesz, hogy mint egy jó orvos, a lehető legkevesebb kár okozásával a tőle telhető legtöbbet nyújtsa, akkor az ötödik óra végére rendesen kifacsarva fogja érezni magát. Nincs fárasztóbb, mint másokra figyelni. Amellett, hogy másokra figyelni csak az tud igazán, aki az önreflexiót is szorgalmasan gyakorolja. Éppenséggel ez se kis munka. 

Pasi Sahlberg, A finn példa szerzője – úgy látszik, a finn tanárok is kedvelik a kockás ingetForrás: vimeo

A finn példa tanulmányozása után újraolvastam a magyar tanárok huszonöt pontba sűrített követeléseit. Kíváncsi voltam, kiolvasható-e a pontokból valamiféle egységes koncepció, közös vízió a magyar iskola jövőjéről, vagy csupán akut reakció a kormányzat elviselhetetlenné vált Klikesedésére és ad hoc intézkedéseire. 

Az esélyegyenlőség kimaradt a 25 pontból 

Már a fentebbiekből is kiderül, hogy az utóbbi évek oktatáspolitikája ellen tiltakozó tanárok határozottan a „kevesebb több” Finnországban már bevált elvét vallják, a tananyag, a tanulói és tanári óraszámok, az iskolában töltött idő és a házi feladatok csökkentését követelik. 

Másrészt semmire sem vágynak jobban, mint hogy az iskolafenntartók és a szülők bízzanak a szakmai hozzáértésükben és az ítélőképességükben. Több autonómiát, több döntési szabadságot kérnek, hiszen a gyerekek tanítása, gondozása, nevelése rendkívül összetett tevékenység, amelyet nem lehet pusztán előírásoknak és rendeleteknek engedelmeskedve végezni.

Egyelőre nem tudni, hogy a most felsejlő tanári-szülői összefogás mire lesz elég. Azt is nehéz megjósolni, mennyire eltökélt és egységes a tanárság, hogy a huszonöt ponton túl igazán hatékony, korszerű iskolát teremtsen. Mert a sürgősségi ellátás után sort kellene keríteni az oktatási rendszer egészének újragondolására. 

A pedagógusok többek között a diákok és a tanárok túlterheltsége ellen tiltakoztakFotó: Marton Szilvia - Origo

Most ugyanis az egyik legfontosabb szempont maradt ki a követelések sorából, mégpedig az, ami miatt a finn iskola gondolata egyáltalán megszületett. Hogy a rosszabb gazdasági, szociális környezetbe születő gyerekeknek ugyanolyan magas színvonalú oktatást kell kapniuk, mint a többieknek. Az esélyegyenlőség megteremtése az oktatás legfontosabb feladata volna, ezzel szemben nálunk az iskola csak növeli az egyenlőtlenségeket. 

Nem sok pénz kell, hanem közös belátás

Ezen nem segít a tankötelesség korhatárának felemelése, sem az, ha a tanárok megkapják a pótlékokat a plusz órákért. Ehhez újra kell gondolni a tanárképzést, plusz tanerőket kell foglalkoztatni a felzárkóztatáshoz, hagyni kell, hogy az iskolák a saját belátásuk szerint dolgozzák ki egyéni tanterveiket, hogy a tanárok önállóan hozzanak pedagógiai döntéseket. 

A finnek szerint ehhez nem kell különösebben sok pénz, elég csak az európai átlagot az oktatásra költeni. Ez mostanság a GDP közel hat százalékát jelenti, miközben nálunk az oktatásra fordított részarány tavaly négy százalék alá süllyedt. És ami még kell, az a belátás. Annak felismerése, hogy az ország felemelkedése az állampolgárok emberi minőségén múlik. 

Ha a gyerekeink számára esélyegyenlőséget teremtünk, ha lehetővé tesszük, hogy nyugodt, félelemmentes közegben tanulhassanak, ha bizalmat és kíváncsiságot ébresztünk bennük a világ iránt, akkor a haza egyszer talán tényleg fényre derül.

Pasi Sahlberg
Finn tanár, tudós, több könyv szerzője. Világszerte tanulmányozta az oktatási rendszereket és reformokat, és tanácsadóként dolgozott a finn iskolai rendszer kialakításánál. Legismertebb könyve A finn példa, amellyel 2013-ban megnyerte a Grawenmeyer-díjat. Korábban a finn oktatási minisztériumban vezette a nemzetközi mobilitásért felelős központot, mai napig a Harvard vendégprofesszora.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK