Ma volna 100 éves a Gépnarancs írója

Malcolm McDowell, Anthony Burgess író, Gépnarancs könyv, film A Clockwork Orange Anthony Burgess
A Clockwork Orange 1971 Stanley Kubrick Malcolm McDowell
Vágólapra másolva!
Kereken 100 éve, 1917. február 25-én született Anthony Burgess, a huszadik század második felének egyik legismertebb írója, aki 1962-es disztópiájával, a Gépnarancs-csal örökre beírta a nevét az irodalomtörténetbe – antihőse, Alex pedig az olvasók emlékezetébe égett be kitörölhetetlenül.
Vágólapra másolva!
Anthony Burgess 1983-ban Forrás: Aurimages/Ulf Andersen / Aurimages/Ulf Andersen

Anthony Burgessről ma talán kevesebben tudják, hogy zeneszerzőként is tevékenykedett – több mint 250 zeneműve alapján

saját magát inkább tartotta komponistának, mint írónak

– és túlnyomórészt komikus hangvételű írásokat készített. Dolgozott kritikusként, nyelvészként fonetikai előadásokat tartott, és többek között a Cyrano de Bergerac, az Oidipusz király, valamint a híres opera, a Carmen angol fordítása is az ő nevéhez fűződik. Mindennek ellenére a legnagyobb sikerét a Gépnarancs (A Clockwork Orange) szerzőjeként aratta, és az utókor is leginkább így tartja számon.

John Anthony Burgess Wilson alsó-középosztálybeli családban nőtt fel –

gyerekkorát egy kettős tragédia árnyékolta be:

édesanyja és nővére is meghaltak egy súlyos influenzajárványban 1918-ban, és a későbbi írónak az volt a benyomása: édesapja soha nem tudta megbocsátani neki, hogy ő túlélte a betegséget, miközben a szerettei mind odavesztek. A kisfiú az iskolában is magányosnak és kiközösítettnek érezte magát. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, de a családja – apja és nevelőanyja – nem feltételezték, hogy a zeneszerzés jövedelmező foglalkozás lehet, így támogatás nélkül, autodidakta módon tanult meg 14 évesen zongorázni. Az egyetemen viszont azért nem tanulhatott zenét, mert a fizikajegyei nem voltak elég jók – így végezte el végül az angol nyelv és irodalom szakot ehelyett.

1942-ben Burgess megnősült: elvette Lynne Isherwood Jonest, akinek

életét szintén alapjaiban rengette meg egy olyan trauma,

amely később, paradox módon, férje legnagyobb irodalmi sikerében testesült meg. Burgess ugyanis bevonult a brit hadseregbe, és távollétében tragédia történt: négy katonaszökevény bántalmazta és megerőszakolta a terhes feleségét, aki emiatt elveszítette a babájukat. A Gépnarancs-ban megjelenő, céltalanul burjánzó erőszaknak ez a szörnyű személyes tapasztalat volt az egyik előképe.

Anthony Burgess 1981-ben Forrás: Roger-Viollet/© Jean-Régis Roustan / Roger-Viollet/Jean-Régis Roustan

Ám még azelőtt, hogy írói karrierje elindult volna, Burgess dolgozott középiskolai irodalomtanárként is, majd ebben a minőségében több korabeli brit kolónián is megfordult. Tanított Malajziában és Bruneiben is

– Bruneiben azonban újabb drámai helyzetbe került:

az egyik óráján összeesett, és a vizsgálatok után azt állapították meg, hogy nem műthető agytumora van.

Az orvosok mindössze egyetlen évet adtak neki.

Burgess valójában ennek hatására kezdett el rohamtempóban regényeket írni, hogy ezzel segítsen a feleségének gondoskodni magáról az ő halála után. Egy londoni gyógykezelést követően azonban már nem találták betegségének jelét az orvosok.

Bár magánéletében továbbra is követték egymást a regényes, sokszor tragikus fordulatok – házassága megromlott, a szeretőjétől fia született, a felesége pedig az alkoholba menekült, és májzsugorodásban halt meg. Új feleségével pedig bejárták a világot, de végül Monacóba költöztek, mert attól tartottak, hogy fiukat elrabolhatja az olasz maffia. 1962-ben megjelent Burgessnek az a regénye, amellyel halhatatlanná vált: a Gépnarancs.

Drúgok, vígyelni, horrorsó

Abban, hogy a Gépnarancs kultstátuszba emelkedett, óriási szerepe volt Stanley Kubrick filmadaptációjának, a Mechanikus narancs-nak – valójában a film 1971-es premierje után került be a szerző és műve az irodalmi köztudatba. Már a címet is rengeteget elemezték: vonatkozhat arra, hogy egy mondás szerint a furcsa, különc embereket nevezik így, de további jelentésrétege, a maláj orang szó alapján, hogy az emberek gyakran mechanikusan működő gépezetek részeként, szabad akaratuktól megfosztva tengődnek.

Burgess a regényhősei, a nihilista, az elidegenedett társadalomból a parttalan erőszakba menekülő kamasz, Alex és bandája számára külön, egyedi nyelvet teremtett:

a Nadsat speciális keveréknyelv,

amelyben orosz, illetve gyereknyelvi szavak vegyülnek az angollal. Alex és az ő „drúgjai” az ultraerőszaknak nevezett ámokfutást tekintik az egyetlen cselekvési lehetőségnek, és kegyetlenkedéseikben visszaköszön a Burgess és feleségének életéből kölcsönzött motívum is.

Amellett, hogy a Mechanikus narancs az IMDb szerint minden idők 60. legjobb filmje, és számtalan kritikai elismerést is besöpört – négy Oscarra, hét BAFTA-ra és három Arany Glóbuszra jelölték –,

sokan megdöbbentek sivár, erőszakos, brutális és negatív világképét látva.

Malcolm McDowell a Mechanikus narancsban PHOTO12.COM - COLLECTION CINEMA / PHOTO12

Malcolm McDowell felejthetetlen alakítást nyújt Alex szerepében, és a kipeckelt szemeiről készült felvétel a filmművészet emblematikus képei közé tartozik, de sokan akarták betiltani a filmet, amelyet pornográfnak és durvának tartottak. Burgesst ez különösen azért érintette érzékenyen, mert

éppen az volt a célja, hogy felesége tragédiájából kiindulva mutassa meg, milyen pusztításra képes az erőszak minden formája.

Ez a párhuzam a regényben azáltal is nyilvánvalóvá válik, hogy az író, akit a feleségével együtt támadnak meg Alex és drúgjai, a Gépnarancs kéziratán dolgozik.

Burgess azonban egy idő után mind a könyv, mind a film védelmében bizonyos értelemben egyedül maradt, mert a filmtörténetben példátlan módon maga Stanley Kubrick kezdeményezte, hogy alkotását ne vetítsék többet a brit mozikban: 1973-ban

vissza is vonták a kópiákat,

miután több bűneset, többek között két gyilkosság ügyében is párhuzamot vontak a bíróságon a film bizonyos jeleneteivel. Ráadásul maga a filmverzió sok esetben tompítja is a regényben leírtakat: ott sokkal több áldozatot követel, és még változatosabb formát ölt Alexék ámokfutása, a cselekmény egy bizonyos pontján pedig Alex még akkor is embert öl, amikor egy másik gyilkosságért bűnhődik – ez a momentum a filmből már egy az egyben kimaradt.

Heath Ledger posztumusz Oscart érő Joker-alakítása is tisztelgés volt Malcolm McDowell Alex-figurája előtt. PHOTO12.COM - COLLECTION CINEMA / PHOTO12

A kiváltott döbbenettől függetlenül a regény, majd a film is megtalálta a helyét a huszadik század kiemelkedő alkotásai között: Burgess zsenialitása, amellyel az erőszakot agymosással visszaszorítani próbáló, alattvalóira gépies konformitást kényszerítő államot ábrázolja, ahol paradox módon az erőszak és az állati ösztönök feltörése tűnik az egyetlen módnak az egyéni gondolkodás megőrzésére, riasztó pesszimizmusa ellenére időtállónak bizonyult. A Burgess elmondása szerint mindössze három hét alatt megírt regény felkerült a Time magazin 100-as listájára, amelyen az 1923 után megjelent legjobb angol regények kaptak helyet, a Modern Library kiadó felmérése szerint pedig

az egész huszadik 100 legjobb regénye között szerepel.

Anthony Burgess több mint harminc regényt írt: az Enderby-sorozatban, egy négy könyvből álló hatalmas opuszban például groteszk szemszögből ábrázolja a huszadik századot a maga teljességében. Egy tenyér ha csattan és Beteg a doktor című művei Magyarországon is megjelentek. Maláj trilógiá-jában malajziai tapasztalatait is feldolgozta, és Orson Wellesszel és Franco Zeffirellivel is dolgozott együtt filmforgatókönyveken. De most, a 100. születésnapján úgy tűnik, hogy ami a legtöbbeknek elsőre eszükbe jut a neve hallatán, az a Gépnarancs „horrorsó” hatása és jelentősége.