Paprika a gangon, grillezés a műfüvön: ilyen is lehet egy pesti bérház

2015.07.26. 18:08

Gondolná, hogy a pesti bérházak belső udvarai kincseket rejtenek? Hinné, hogy a hetedik kerület közepén is terem a paradicsom és a paprika? És azt tudta, hogy a gangos körfolyosókon koncerteket is lehet rendezni? Nem kell hozzá más, csak néhány összetartó lakó és fantázia - na meg egy kis külső segítség.

Kétféle ember létezik: az, aki el sem tudja képzelni, hogy valaha is a pesti belváros körfolyosós bérházainak egyikében lakjon, és az, aki lételemének tartja az aszfaltot, az omladozó vakolatot és a kovácsoltvas függőfolyosókat.

Néha nem is sejtjük, milyen kincseket rejt egy pesti bérház belső udvara

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A régi bérházaknak a mai napig megvan a bája. Lehet, hogy a nyolcvanas években gyakrabban köszönt be a szomszéd a nyitott ablakon, és ma már a folyosók nagy része is ráccsal van lezárva, de panaszkodni nincs ok. A lakások egy részét ugyan bulizó külföldi cserediákok foglalják el, de azért még most is rengeteg egyedülálló, családos és nyugdíjas tölti itt a mindennapjait.

A belváros legnagyobb problémája nem is a lakosság, hanem a zöldfelületek hiánya. Néhány utcában élnek ugyan a szmogtól fuldokló fák, de sok kerületben hosszú ideig lehet úgy sétálni, hogy még egy bokorra sem akad az ember.

A kovácsolt vasat gyakran használták a korlátokhoz

Forrás: Marton Szilvia - Origo

Az igazi belvárosi lakos erre persze csak annyi mond, „badarság”, miközben a kódot pötyögi be a kaputelefonba. Ő ugyanis látja azt is, ami a turisták többsége számára rejtve marad: a belső udvarokat. Az én gyerekkori házamban például hatalmas ecetfa nyújtott árnyékot, de aki igazi csodákat akar látni, annak jó alkalom volt az a sajtótúra is, amit kedd este rendezett a Mol.

A sivár terekbe is lehet életet varázsolni

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A nagyvállalat Zöldövezet programja kilenc éve létezik, ennek keretében a házak lakói közösen pályázhatnak a belső kertjük felújítására. A lényeg a „közösen” szón van: a lakóknak nemcsak anyagilag kell beszállniuk, hanem együtt kell tervezni, sittet hordani, és virágot ültetni. Így nemcsak egy kert, hanem egy közösség is kialakul.

A városi gyerekek nagyon élvezik a kertészkedést

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A pályázati pénzből őshonos növényeket, kerti eszközöket és alapanyagokat lehet vásárolni, de sokan padokat, asztalokat, szobrokat is vesznek, sőt az egyik épületben még egy régi vitrin is akad, tele könyvekkel.

Vannak olyan kerületek, ahol az összefogás gyorsabban ment, ilyen például Újlipótváros, ahol egyébként is jellemző, hogy ismerik egymást az emberek. Ahogy Bilau Dea, a Hosszúlépés városnéző sétáinak egyik vezetője mesélte: a XIII. kerületnek ez a része azért is különleges, mert – ellentétben a többi belvárosi kerülettel – ezt tervezetten építették a 20-as években.

"Ez volt az első kerület, ahol szándékosan figyeltek a szellőztetésre, és kifejezetten lakóövezetnek épült" - mesélte Dea.

A Pannónia utcában a korlátra is került növény

Forrás: Marton Szilvia - Origo

Kertekre persze így is szükség volt, ezt a legtöbb helyen úgy oldották meg, hogy több épület fogott körbe egy-egy nagyobb parkot. Néhány ház nem volt szerencsés, ilyen például a Pannónia utca 54. Az egykori csillagos háznak évtizedekig csak egy térkővel borított, teljesen sivár udvara volt, ezen akartak változtatni a lakók, köztük Nagy Ildikó tájépítész.

Régen ennek a háznak is volt átjárója a szomszédos kertbe, de később lezárták. Itt éltünk egy kis udvarban, mindenféle zöld nélkül” - mesélt a korábbi állapotokról Ildikó.

A padok, asztalok és virágládák között paradicsom, paprika és futóbab is helyet kapott, mert a házban nagyon sok kisgyerekes szülő él, akik meg akarták mutatni a piciknek, hogyan lesz az apró magokból zöldség.

Így nézett ki a Rózsa utca 57. udvara a felújítás előtt

Forrás: MOL Zöldövezet program

Csillagos ház volt a Rózsa utca 57. is, ahol a lakók szintén a program segítségével varázsoltak élhető teret az udvarukból. Nekik azzal is meg kellett küzdeniük, hogy a VI. kerületben még mostohábbak a körülmények, mint a Duna mellett.

A környéken a 19. század végén épültek a házak, amikor rengeteg ember költözött Budapestre, és őket valahol el kellett szállásolni. Az Andrássy út jelenlegi arculata is azért alakult ki, mert szükség volt egy reprezentatív útra, amely összekötötte a pesti belvárost az 1896-os millenniumi ünnepségeknek helyet adó Városligettel.

A Rózsa utca kövezete műfüvet kapott

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A Rózsa utcában már egészen más a helyzet, az 1891-ben épült házban néhány évvel ezelőtt egy sötét, barátságtalan udvar várta a lakókat. Nem volt könnyű dolguk, mivel az U alakú térnek elég szűkösek voltak a lehetőségei, de egy korábbi lakó kertépítő mérnökként már készített terveket, ezt használták fel.

„Szerencsénkre az egyik lakó magára vállalta a locsolást, de a takarítást heti beosztásban végezzük” - nevetett az egyik házbéli, aki azóta is gyakran üldögél a padon a többiekkel.

Tipikus belvárosi bérház a Dembinszky utca 33. is, ahol a felújítás óta gangbulikat is szerveznek, sőt az udvarban volt már grillezés is.

Dembinszky utca 33. – mintha omlana lefelé a zöld

Forrás: Marton Szilvia - Origo

„Mire végeztünk a felújítással, nem éreztem a karom a cipekedéstől, de megérte” - mesélte Mihály, aki saját zenekarával tartott már koncertet is a növények között.

A hetedik kerületi ház azért is különleges, mert hűen mutatja Budapest egyik fő jellegzetességét: a társadalmi osztályok tagolódását egyetlen épületen belül. A magyar fővárosban a 19. században nem voltak külön munkás- vagy arisztokrata negyedek, emeletek szerint tagozódtak a gazdagok és a szegények.

A gangon a paradicsom is megterem

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A házakban nem volt lift, így az első emeleti, hatalmas, utcára néző lakások voltak a legdrágábbak: ide költözött a polgárság vagy a földszinti üzletek tulajdonosai. A második emeleten már kevésbé tehetősek laktak, a harmadikon pedig a legszegényebbek - ezt még a díszítések is mutatják. Minél feljebb vándorol a tekintetünk a homlokzaton, annál kevesebb stukkót és szobrot fedezhetünk fel.

A bérházakban emeletenként más társadalmi osztályok laktak

Forrás: Fortepan/Schoch Frigyes

A Dembinszky utcai lakók nem elégedtek meg a padokkal és a virágládákkal, az elöregedett burkolat nagy részét feltörték, és három teherautónyi földdel töltötték fel. Az egyik magas ágyásban ők is konyhakertet hoztak létre, ahol a gyerekek gondozhatják a növényeiket. Sőt, még egy ponyvát is beszereztek, hogy a rossz idő se ronthassa el a programokat.

Pad és virágok: semmi nem lehetetlen

Forrás: Marton Szilvia - Origo

A kert közepén pedig egy könyvekkel teli vitrin van, amit még Habony Árpád is megirigyelhetne.

„Korábban elég elhagyatott volt az udvar, ma hazafelé gyakran látom, hogy a szomszédjaim beszélgetnek és piknikeznek. A gyerekeink is sokszor jönnek le, hogy együtt játszhassanak. Az új kert közelebb hozott minket egymáshoz” - összegezte az egyik lakó, miért is olyan jó egy belvárosi bérházban élni. 

Az egész belvárosban nincs még egy ilyen vitrin

Forrás: Marton Szilvia - Origo