Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Végéhez közeledik a velencei karnevál. A nagy mulatozás január 23-án kezdődött és február 9-én, Húshagyókedden ér véget. A hangulat azonban csak az utolsó hétvégén hág a tetőfokára. Ekkor rendezik meg a „la maschera più bella”-versenyt, amelyen
a legszebb maszkot díjazza a híres divattervezőkből álló nemzetközi zsűri.
A karneválozásnak hatalmas múltja van Velencében. A várost csaknem ezer éve vezető Vitale Falier dózse már egy 1094-es levelében megemlítette a böjt előtti spontán mulatozásokat. A középkori karnevál nemcsak a kicsapongásról szólt, hanem a merev társadalmi hierarchia átmeneti felfüggesztéséről is.
Farsang idejére ugyanis megszűntek a különbségek az emberek között, és pár napra vagy hétre minden és mindenki kifigurázhatóvá vált. Ebben segítettek a változatos maszkok is, amelyek a város egyik fő védjegyévé váltak az évszázadok során.
Hiába vannak középkori gyökerei, a velencei karnevál csak a reneszánsz idején intézményesült. Először Itália-, majd Európa-szerte is elterjedt a híre, és végleg beépült a kikötőváros nemzetközi imidzsébe.
A velenceieken elhatalmasodó maskaraláz a 18. századra érte el a csúcspontját.
Ekkor már nemcsak a farsangi időszakban hordták a jelmezeket és maszkokat, hanem hat hónapon keresztül ebben jártak a város polgárai, előkelőségei és szélhámosai.
Ennek a különös, egész éven át tartó jelmezbálnak a Velencei Köztársaság bukása vetett egy csapásra véget. Ausztria királya 1797-ben megszüntette az akkor már rangos farsangi fesztivált, és szigorúan betiltotta a maszkok nyilvános viselését. A velencei karnevált csak 1979-ben, majd két évszázados szünet után élesztette újra az olasz állam, mára viszont ismét az ország egyik legjelentősebb turisztikai eseményévé nőtte ki magát.
A művészi kivitelű maszkokat és a kosztümöket velencei egyetemisták hozták újra forgalomba. Persze hamar külön kis iparág épült rá, így a karneválozók most már kedvükre válogathatnak a tradicionális és az újító szellemiségű álarcok és jelmezek között. Minden van itt, a reneszánsz Commedia dell’ Arte klasszikus típusaitól kezdve, zombikon keresztül, Edward Munch megelevenedett sikolyáig.
A velencei karnevál egyik legjellemzőbb maszkja nem Velencéből származik, és még csak nem is karneváli maszkként kezdte karrierjét. A bizarr, madárszerű álarcot Charles de Lorme, egy 17. századi francia orvos fejlesztette ki, hogy megvédje magát és kollégáit a fertőzéstől a pestisesek gyógyítása során.
Az ijesztő megjelenést kölcsönző fehér csőr nemcsak arra volt hivatott, hogy elűzze a gonosz szellemeket, hanem egészségügyi funkciója is volt. Gyógynövényeket helyeztek a belső üregébe, így erősítette az immunrendszert és növelte a doktorok túlélési esélyeit.
A Colombina szó olaszul "kis galamb"-ot jelent, de így hívják a commedia dell’ arte egyik állandó karaktertípusát, a komikus szolgálólányt is. A figuráról elnevezett félmaszk csak az arc felső részét takarja, és gyakran díszítik arannyal, ezüsttel, kristállyal vagy színes tollakkal.
A legenda szerint eredetileg egy híres színésznő számára tervezték, aki még a velencei szokások kedvéért sem akarta teljesen elfedni gyönyörű vonásait. Valójában ez a maszktípus a 20. század végén újjáélesztet karneválokon bukkant fel először.
Az egyik legelterjedtebb és legrégibb maszk a félelmetes bauta. Eredetileg fekete, majd fehér volt, ma pedig gyakran aranyozottan láthatjuk. Szájvonala hiányzik, ám épp ettől válik olyan fenyegetővé. Különösen a háromszögletű kalappal és a fekete köpennyel együtt hatásos, amivel általában hordják.
Volt idő, amikor csak az arisztokratáknak állt jogában bautát hordani, később azonban demokratizálódott az álarc viselése, így szegények és gazdagok, férfiak és nők egyaránt felölthették. Népszerűségét bizonyára tivornya-kompatibilis kialakításának is köszönheti:
viselője a maszk levétele nélkül is tud enni és inni az előreugró alsó rész miatt.
A Domino az egész arcot takaró fehér maszkot jelenti. Mivel nincs szájhasítéka, elváltoztatja a hangot, ami segít megőrizni viselője inkognitóját. Eredetileg csuklyás köpennyel együtt hordták. Nevét a latin "Benedicamus Domino!" ("Magasztaljuk az Urat!") mondatról kapta, amellyel a misét zárták régen. A kosztüm eredeti célja a papi réteg kifigurázása volt. Ez a maszktípus nagyon népszerű manapság karneválkor.
A Zanni maszk hosszú orrával kissé a pestisdoktoréra emlékeztet, de valójában egy újabb jellegzetes commedia dell' arte figuráról van szó: A nincstelen, lenézett, ám agyafúrt szolgáról, akitől a szélhámosság sem áll messze. A hosszú orr mellett olykor a lapos homlok és az előreugró szemöldök jellemzi.
Harlekin Zanni karakteréből vált le, és mára a legismertebb karneváli figurává nőtte ki magát. Ő a bohócok és a pantomimosok őse, aki mindig vidám és játékos, de nem épp az eszéről híres. Kezdetben szakadt ruhákat viselt, de később a rombuszmintás, színes öltözék lett a védjegye. Maszkja általában fekete, homlokán egy vörös folttal, ami a léhaság következményét, egy nagy kelést jelképez.
Persze nem csak klasszikus maskarákban érkeznek az emberek a karneválra, soken modern öltözetet választanak. Érdemes vigyázni, mert a tömegben akár élőhalottakkal is összefuthatunk.
