Vágólapra másolva!
A 60-as évek közepe óta voltak egyéni kiállításai, kapott Munkácsy-díjat és Kossuth-díjat, de fotóművészeti díjat is kapott korábban. Az alkotás mellett tanított is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Baranyai András 79 éves korában halt meg, az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti. 
Vágólapra másolva!

Baranyay András 1938-ban született Budapesten. 1957 és 1965 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Számtalan hazai és nemzetközi tárlaton vett részt, szerepelt az Iparterv II. kiállításán, 1972-ben a legendás balatonboglári kápolnatárlaton, 1998-ban az Ernst Múzeumban, 2006-ban a Miskolci Galéria – Városi Művészeti Múzeumban rendeztek retrospektív kiállítást munkáiból.

Tizenhét évig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén. Sajátos stílusú művész, alkotásain egy-egy életérzés jelenik meg. Munkáinak gyakori főszereplője volt az „örök idő".

Munkásságának másik nagy témaköre a kéz. Rengeteg kézábrázolása van Baranyaynak: már 1957-ben készített kezeket bemutató krétarajzokat, és ez a tematika a 90-es évek végén is változatlanul jelen volt művészetében. Munkásságáért 1988-ban Munkácsy-díjjal,

1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki,

2004-ben a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén pedig Életmű-díjat kapott.

Baranyay András 1987 és 1991 között volt a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. 1992-től pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén tanított. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.

Díjai

1980: II. Esztergomi Fotóbiennálé fődíja;

1985: Nemzetközi Grafikai Biennálé, Baden-Baden, kitüntető oklevél;

1987: Soros Alapítvány fotóművészeti díja;

1987, 1989, 1996: Országos Grafikai Biennálé, Miskolc díja;

1988: Munkácsy-díj;

1997: Szegedi Nyári Tárlat díja;

1999: Kossuth-díj.