Baranyay András 1938-ban született Budapesten. 1957 és 1965 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Számtalan hazai és nemzetközi tárlaton vett részt, szerepelt az Iparterv II. kiállításán, 1972-ben a legendás balatonboglári kápolnatárlaton, 1998-ban az Ernst Múzeumban, 2006-ban a Miskolci Galéria – Városi Művészeti Múzeumban rendeztek retrospektív kiállítást munkáiból.
Tizenhét évig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén. Sajátos stílusú művész, alkotásain egy-egy életérzés jelenik meg. Munkáinak gyakori főszereplője volt az „örök idő".
Munkásságának másik nagy témaköre a kéz. Rengeteg kézábrázolása van Baranyaynak: már 1957-ben készített kezeket bemutató krétarajzokat, és ez a tematika a 90-es évek végén is változatlanul jelen volt művészetében. Munkásságáért 1988-ban Munkácsy-díjjal,
1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki,
2004-ben a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén pedig Életmű-díjat kapott.
Baranyay András 1987 és 1991 között volt a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. 1992-től pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén tanított. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
1980: II. Esztergomi Fotóbiennálé fődíja;
1985: Nemzetközi Grafikai Biennálé, Baden-Baden, kitüntető oklevél;
1987: Soros Alapítvány fotóművészeti díja;
1987, 1989, 1996: Országos Grafikai Biennálé, Miskolc díja;
1988: Munkácsy-díj;
1997: Szegedi Nyári Tárlat díja;
1999: Kossuth-díj.