Szenvedélyek Színháza

Eddigi legsikeresebb évadára készül a Nemzeti Színház: a 2016/17-es évben műsorra kerül többek között '56-os témájú dráma, befejezetlen szatirikus kisregénynek az abszurd határát súroló előadása, sok műfajt egyesítő táncos előadás, Bergman-feldolgozás és Rizsakov-rendezés is. Lesz szinte az egész társulatot megmozgató nagyszínpadi produkció és önálló est, zenés dokumentum-dráma a Gulágról és vérbő komédia a Balkánról, de bemutatja a színház a Bánk bánt és a Csíksomlyói passiót is. Cikkünk illusztrációját a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei készítették. 

Tizenegy nappal a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) zárása után kihirdette jövő évre tervezett bemutatóit a Nemzeti Színház. Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója ebből az alkalomból az előző évadot is értékelte: gazdagnak és eseménydúsnak nevezte a 2015/16-os évet, amelyben fontos szerepet játszott az idén már harmadszor megrendezett MITEM sikere is. Vidnyánszky Attila azt is elmondta, hogy

az elmúlt évek során 60-nál is több társulat fordult meg a Nemzetiben,

a repertoárnak pedig fontos részét alkotják a befogadott előadások. De ugyanez a nyitottság a másik oldalról is megmutatkozik: a színház saját előadásai is számos helyre jutottak el Kárpátaljától Algériáig, nemzetközi kapcsolatok épültek ki. Jövő ősszel Eugenio Barba színházába, a legendás dániai Odin Színházba kapott meghívást a társulat, ahol a János vitézt adják majd elő.

Eddigi legsikeresebb évadára készül a Nemzeti színház Fotó: Polyák Attila - Origo

A második legnézettebb évadot zárják

A színházban néhány napja adták át az évad 100 ezredik nézőjének járó címet, és ezzel jelenlegi helyén a második legnézettebb évadát zárja a Nemzeti. Az igazgató a színházi munka mellett a sikerek közé sorolta azokat a programokat, amelyek már hagyománynak számítanak a színházban: híres magyar sportolók szavalatait a Magyar Vers Napján vagy az amatőr színjátszó körök gáláját, de az év mérlegéhez hozzátartozik a cigány holokausztra való megemlékezés, a Fogyatékos Emberek Világnapjának programja, vagy Törőcsik Mari, "a legnagyobb magyar színésznő" 80. születésnapjának ünneplése.

Emlékezetes születésnapi köszöntés volt Fotó: Marton Szilvia - Origo

Észre, szívre, lélekre

Vidnyánszky Attila a közelgő új évadról azt mondta, hogy az elsősorban az észre, leginkább a szívre vagy meghatározóan a lélekre ható előadások közül a számára legizgalmasabb, harmadik megközelítés lesz az uralkodó. A Nagyszínpadon a Krokodil (A krokodilus) című, Dosztojevszkij befejezetlen, szatirikus kisregényéből készült előadás lesz az ősz első bemutatója, Valerij Fokin rendezésében. Az Alekszandrinszkij Színház vezetője már próbálja is a Dosztojevszkijtől szokatlanul sok humorral átszőtt, megtörtént eseten alapuló darabot.

Évértékelés Vidnyánszky Attilával az Origón

A Nemzeti Színház igazgatójával a most záruló és a következő évadokról beszélgettünk:

Saját igazgatói ciklusán belül milyen helyet foglal el ez a most lezárult évad?

Szerintem a megerősödésünknek és a repertoár kialakulásának, felállásának, befejeződésének volt ez az évada. 35-nél is több cím szerepel a repertoárunkban, és azon belül van jó néhány, amelyeket bármikor műsorra tűzhetünk, meg fog telni rájuk a nézőtér. Ez egy nagyon fontos gerincét képezi a munkálkodásunknak, ugyanis emiatt mostantól egy kicsit szabadabban tudunk lélegezni, többet tudunk vállalni kockázatokkal teli produkciókból is. Nem mintha korábban nem lettek volna kísérletező jellegű előadásaink. Másként nem is tudom elképzelni a munkát, mint hogy az ember folyamatosan járatlan utakon próbáljon mozogni. De a következő évadunk olyan, hogy alig lesz olyan cím műsoron, amely másutt jelent már meg. A 2015/16-os erős évad volt, növelni tudtuk a nézőszámot, és határozottan azt érzem, hogy van egy közönségmag, akit már a Nemzeti Színház nézőjének tekinthetünk. Ők nem egyszeri vendégeink csupán, hanem látják a mozgásirányt is, látják, hogy milyen úton haladunk, hogyan próbálunk kiteljesedni.Velük dialógust lehet folytatni, ők azok, akik egy-egy előadásunkat többször is megnézik. Vannak egészen megható történeteink. Van egy hölgy, aki már 16-szor látta a Mesés férfiak szárnyakkal című előadást. Most azt mondtam neki, hogy ezentúl ingyen jöhet rá, az én vendgem. Az a legjobb érzés, hogy az összes irány, amelyet elindítottunk a legelején, kicsit ámokfutás-szerűen, bizonyos esetekben mindent egy lapra feltéve, működik, akárcsak a témák, amelyeket felvállaltunk. Az, hogy ennyi előadást fogadunk be, illetve maga a MITEM, óriási, kockázatos vállalkozás. A lapjaink is magas színvonalon jelennek meg, és működik az együttműködésünk a Kaposvári Egyetemmel: a színház folyamatosan tele van diákokkal, itt is megvalósul az oktatási program. Órákat tartunk itt, a hallgatók benne vannak a produkcióinkban, a következő évadban mind a négy szóba jöhető évfolyam itt lesz.

Ön személy szerint mit tart az évad legmeghatározóbb, legemlékezetesebb momentumainak?

A legfrissebb biztos, hogy a MITEM-en a jakut előadás, a Szaha Színház előadása utáni taps. Az olyasmi, ami egy életre emlékezetessé teszi a számomra a MITEM-et. Fantasztikus előadás volt, és olyan eufória jött létre a közönség és a színpad között, majd a sajtótájékoztatón, ami belémégett.
Nyilván, az ember önmagából indul, önmagából látja a dolgokat, és ha ezt a kérdést föltenné másoknak, másként válaszolnának. Nekem egy katartikus élmény volt a Csongor és Tünde bemutatója, mert számomra iszonyatos tétje volt, az utóbbi 5 év talán legnagyobb téttel bíró rendezése volt ez, Ezt a darabot annyiszor buktatták már meg, annyiszor sikerült már úgy megcsinálni, hogy az ellátogató gyerekek unatkozva, rossz élménnyel a szívükben mentek ki! Itt pedig jön a közönség, tele van a nézőtér, a gyerekek végignézik, és kibomlik az előadás egy olyan formában, amely érvényessé teszi. Egy megkérdőjelezhetetlenül nagy mű tudott most, azt hiszem, úgy megszólalni itt, hogy a közönség is szereti. Ez nagyon nehéz, mert hajlamos az ember intellektuális akrobatamutatványokra a Csongor és Tünde kapcsán, és rögtön el is űzi a nézőt.

Azt említeném még, hogy van egy programunk: 4,6%-át a nézőinknek busszal hozzuk, zömében gyerekeket, akiknek 90%-a hátrányos helyzetű, nagyon nehéz körülmények között él. Jöttek ezek a gyerekek, először voltak életükben színházban, megnézték az előadást, boldogok voltak, én pedig boldog voltam ettől. Aztán kaptam egy olyan hálálkodó levelet az egyik tanárnőtől, amiért érdemes ezt a színházat csinálni. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt a pillanatot, mint amikor az első évad végén, ami egy borzasztóan nehéz évad volt, bent ültem egy János vitéz-előadáson. Az előadás végén feláll egy nagy korong, átvilágítjuk, nagyon szép látvány van, és megszólal Törőcsik Mari. Nagy csend volt, és akkor egy kicsi lány hangosan, a nézőtéren, megkérdezte az apjától, hogy: "Apa, miért sírsz?". Ilyen pillanatok vannak.

Ma kihirdették, melyek lesznek a jövő évad bemutatói. Minek alapján dönt arról, hogy mi kerüljön fel a Nemzeti Színház repertoárjára, illetve mi az, amit saját maga szeretne akar megrendezni is?

Én alá kell, hogy rendeljem magam a színház érdekeinek. Az, hogy én csak most először rendezek stúdióban, azért van, mert a nagyszínpadi repertoárt kellett építeni. Meg kellett, hogy szülessen a János vitéz, a Csongor és Tünde, mert ezek azok a darabok, amelyek, amíg én itt vagyok a Nemzetiben, menni fognak. De meg kellett, hogy szülessen az Éden földön is - annak nem én vagyok a rendezője. Van egy ív: van 6-7 olyan nagyszínpadi művünk, ami havonta kétszer-háromszor biztos sikerrel lemehet, ezek mellé jön még 6-7, amelyet egyszer-kétszer, illetve 4-5, amelyet egyszer lehet játszani. Fel kellett építeni ezt a repertoárt, ennek alá kellett, hogy rendelődjek. Ez nem minden esetben esik természetesen rosszul. Boldogan rendezem a Bánk bánt vagy a Csongor és Tündét. Az ember tragédiáját ötödször vagy hatodszor fogom rendezni, de azt is boldogan csinálom, mert tudom, hogy úgy lesz teljes a repertoárunk, hogy mind a három nagy magyar mű, valamint a János vitéz ott lesz az egész középpontjában, ahogy én azt elképzeltem, az én színrevitelemben. Ez lesz az én művészeti vezetésem emblematikus sorozata.

Amikor negyedszer, ötödször, hatodszor rendezi meg a pályáján ugyanazt a darabot, minek alapján alakul ki az aktuális koncepció? A társulatban gondolkodik? Aktuális történések befolyásolják? Vagy az, hogy a saját szemlélete hogyan változott, hogy személy szerint hogyan nem közelített még az adott műhöz?

Ez is, az is. Én, mint rendező, még egyszer mondom, egy kicsit hátrébb lépek ebben a történetben. Lehet, hogy volna kedvem olyan darabokhoz, amelyek a repertoárba, nem úgy fogalmaznék, hogy nem illenének, de nem erősítenék azt olyan szinten, mint egy Bánk bán. De Az ember tragédiájával kapcsolatban, például, olyan érzésem van, mintha folyamatosan rendezném. Egyik elem megy át a másikba, és alakul: minden eddigi rendezésemben volt valami új, és megőriztem valamit a régiekből. A Bánk bánnal más lesz a helyzet, mert eddig nagy terekben csináltam meg, most pedig bemegyek egy stúdióba. Más lesz, mint az eddigiek, de biztos, hogy lesznek megoldások, amelyeket kedvesnek, fontosnak és jól sikerültnek tartok, így esetleg visszalopják magukat a korábbi rendezéseimből. De mindig meghatározó az, hogy ki a társulat, kik játsszák a darabot. Butaság nem alkalmazkodni ilyen szempontból. Egész más lett volna egy Don Quijote, ha nem Reviczky Gábor és Bodrogi Gyula játsszák.
Viszont, amióta igazgató vagyok, tizenvalahány éve, a nem általam rendezett előadások sikerének sokkal jobban örülök, mint a sajátomnak. Amikor egy Zsótér-előadásnak sikere van, az nekem nagyon jó, mert olyankor sokkal jobban izgulok, mint a sajátom kapcsán. Volt szép számmal ilyen értelemben is élményem.

Mennyivel előbb kellett elkezdeni a következő évad előkészítését ahhoz, hogy ma ki lehessen hirdetni a terveket?

Három darabunk is egészen előrehaladott állapotban van már a következő évadból, egy hónappal ezelőtt elkezdődtek például a Tóth Ilona vagy a Szenvedély próbái. Ez már így van a 2017/18-as évaddal is: három produkciónk is elindul, másfélnek a szereposztása is megvan. Az ügynök halálán áprilisban elkezdünk dolgozni, két esetben pedig már a rendezőkkel egyeztetünk. Persze az, hogy már a 2018-as évet csináljuk, nem jelenti azt, hogy ne jöhetnének közbe változások. Nem szabad merev struktúraként kezelni az egészet, mert jöhet egy izgalmas szöveg, egy izgalmas impulzus... A következő évadnál is gyorsan kellett váltanunk: volt egy elképzelésünk, hogy megcsináljuk Molnár Ferenc Liliomának zenés változatát, Vajda Gergely átiratában, de nem tudtuk megszerezni a szerzői jogokat. Ehelyett mutatjuk be A képek Assisi Szent Ferenc életéből-t. Mindig adódik olyan, hogy megvan nagyjából minden, és ezzel együtt is az utolsó másodpercben kerülnek be nevek a szereposztásba. De a 2017/18-as évad gerince is megvan: tudom, hogy Az ember tragédiáját fogom rendezni, Cseh Tamás indián könyvéből csinálok előadást, Silvio Purcarete fog jönni rendezni, a ciklusom végén pedig, záróakkordként, Anatolij Vasziljev.

'56 drámája a színpadon

Utána Vidnyánszky Attila rendezi majd a Tóth Ilona, '56-os szabadságharcos tragikus sorsáról szóló előadást, Kiss Andrea címszereplésével.

Színpadra állnak majd a darabban olyan művészek is, mint Mécs Károly, Dózsa László, Csurka László és Bodrogi Gyula, akik maguk is részt vettek az '56-os forradalomban.

Branislav Nusic cincár származású szerb író A miniszter felesége című vérbő komédiája azt mutatja be, hogyan forgatja fel a hirtelen jött hatalom az egyszerű emberek életét - ezt a darabot állítja színpadra Árkosi Árpád, Udvaros Dorottyával a főszerepben.

Misztériumjáték és a politikai kabaré

Bozsik Yvette koreográfus-rendező az Éden földön után a Képek Assisi Szent Ferenc életéből című, nagyon modern színházi eszközöket használó, radikális művel tér vissza a Nemzeti Színházba, amelyben a színház színészei mellett Bozsik Yvette saját táncosai és kaposvári diákok is részt vesznek. Az előadásban egyszerre jelenik meg a misztériumjáték és a politikai kabaré, az archaikus zene és a kortárs kompozíció.

Bakos Kiss Gábor Assisi Szent Ferencet alakítja Fotó: Polyák Attila - Origo

"A pályám során eddig inkább szerelmes bonviván-szerepek találtak meg, de mostanra eljutottunk odáig, ami akár Yvette-nek is köszönhető, hogy ebből a milliőből most nagyon érdekes kikacsintások, elkalandozások találnak meg" - mondta az Origónak a címszereplő, Bakos-Kiss Gábor. "Hasonlóképpen a Nemzeti Színházban is megvan a repertoár gerince, és éppen az a feladat, hogy olyan érdekessé és izgalmassá kell tenni és úgy kell megvalósítani az olyan előadásokat, mint a Képek Assisi Szent Ferenc életéből, hogy ebbe az említett gerincbe az tökéletesen bele tudjon illeszkedni".

Csíksomlyói passió és Bergman

Szintén Vidnyánszky Attila rendezi majd a Csíksomlyói passiót, amelyben a Nemzeti Színház szinte teljes társulata mellett Berecz András is részt vesz. Az előadást Csíksomlyóra is tervezik majd elvinni.

Színházban még sosem játszott előadás a Szenvedély című Ingmar Bergman-feldolgozás, amely októberben kerül a Gobbi Hilda Színpadra.

A rendezőt, Kiss Csabát annyira magával ragadta Ingmar Bergman világa, hogy nyáron egy ösztöndíjjal a legendás rendező egyik házába vonulhat majd el azon az apró szigeten, ahol Bergman évtizedekig élt. A sziget motívuma az előadásban is megjelenik, átvitt értelemben is, hiszen a történet részben éppen az elszigetelődésről, a társas magányról szól.

Rizsakov rendez

Szintén stúdiószínpadi bemutatóra készül az egyik legnagyobb orosz rendező, Viktor Rizsakov, aki ezúttal a kultikus szerzőnek számító Ivan Viripajev Részegek című darabját rendezi meg a Nemzeti Színházban. A részegség az előadásban inkább egy tudatállapotváltozásként jelenik majd meg, és maga a józanság számít abnormálisnak. Többek között Trill Zsolt és Söptei Andrea játszanak fontos szerepet a darabban, akik egyben a színház következő évadának hivatalos arcai is, egy reklámkampány keretében.

Söptei Andrea és Trill Zsolt Fotó: Polyák Attila - Origo

Több operaváltozat után újraértelmezve állítja színpadra Vidnyánszky Attila szintén stúdiószínpadon, kamaraszínházi keretek között a Bánk bánt, amelyet aktuális kérdéseket boncolgató, fiatalokat megmozgató előadásnak szán.

A Gulag virágai

A Kaszás Attila Teremben pedig két saját bemutatót tervez a Nemzeti Színház: Földes László Hobo A Gulág virágai című dokumentum-drámáját Vidnyánszky Attila rendezi, Euripidész Hippolütoszát pedig Zsótér Sándor. A maga idején a szabadosságáért betiltották Euripidész drámáját, és a szerzőnek újra kellett írnia. A letaglózó szerelmi szenvedély bemutatása viszont továbbra is megmaradt a drámában, amelynek 2017. áprilisi előadásában

Törőcsik Mari is játszik.

Vidnyánszky Attila a társulat minden színészének felkínálta a lehetőséget, hogy a Bajor Gizi Szalonban önálló esttel lépjen fel: a következő évadban ennek keretében Nagy Mari adja elő a Mária testamentuma című előadást.

A Nemzeti Színház jövő évi repertoárját ezen felül befogadott előadások alkotják.