Holnaphoz Holddal - tisztelgés a Kispál és a Borz első lemeze előtt

Először készült Magyarországon olyan, klasszikus értelemben vett tribute album, melynek keretében egy híres régi lemez dalait dolgozzák fel mai együttesek. Az első Kispál-album előtti tisztelgés Szabó Benedek ötlete volt a Zombie Girlfriend zenekarból, és ő meséli el a Quartnak a lemez keletkezésének hátterét. A lemezt pedig - amelyen többek között a Pluto, Kovácsovics Fruzsina és Hó Márton Kispál-értelmezése is hallható - meg is lehet hallgatni a cikkben lévő lejátszón.

Külföldön már jó ideje ismert gyakorlat, hogy egy-egy híres, régebbi lemez előtt tisztelegnek mai előadók egy tribute lemezzel. A Naphoz Holddal kinek jutott az eszébe?

Nekem. Én a Stereogum nevű amerikai zenei oldal hasonló kezdeményezéseit ismertem. Ők megcsináltak egy sor emblematikus lemezt így: az OK Computert, az Automatic For The People-t vagy Björktől a Postot, mai zenekarok közreműködésével. Körülbelül két éve jutott eszembe, hogy ezt meg kéne csinálni itthon is, de mint általában a nagy tervekkel, ezzel is úgy voltam, hogy életem végéig csak beszélni fogok róla. Aztán idén tavasszal rájöttem, hogy semmiből sem áll megkeresni néhány zenekart és elindítani ezt az egészet. Végül Lang Ádámmal [Halál Judit zenekar, a Quart külsős szerzője] együtt kezdtük szervezni: voltak zenekarok, amelyeket ő ismert, másokat én hoztam, és voltak olyanok is, amelyekkel egyikünknek sem volt addig kapcsolata. Nem akartuk ugyanis, hogy csak egy körből - ebből az ún. magyar hálószobapopból - kerüljenek ki a résztvevők. Szerencsére mindenki azonnal benne volt.

Hol kapcsolódott be ebbe maga a Kispál és a Borz zenekar?

Azt tudni kell, hogy ez amilyen naiv és jó szándékú kezdeményezés volt, olyannyira nem volt mentes a gyermekbetegségektől sem, így például én sokáig nem tudtam, hogy akkor is végig kell járni a hivatalos engedélyezési folyamatot, ha olyan kiadványt csinálunk, ami nem kerül kereskedelmi forgalomba. Számunkra ez csak a végén derült ki, úgyhogy meg kellett szerezni a Kispál és a Borz hozzájárulását, de ez nagyon könnyen ment: mind a zeneműkiadói jogokat birtokló Megadó Kiadó, mind pedig a szerzők - tehát Lovasi András, Kispál András és Bräutigam Gábor - nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Eddig nem mondtak a lemezről semmit, bár amúgy is a közönség véleményére lennék elsősorban kíváncsi.

Az azért borítékolható, hogy lesz pár szám, ami ki fogja csapni a biztosítékot a rajongóknál.

Biztos vagyok benne, hogy a régi rajongók egy részének biztos nem fog tetszeni, de az ilyen kiadványoknál ez elkerülhetetlen. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezek a lemezek érinthetetlenek és inkább ne is nyúljunk hozzájuk, és ez természetes is. Én viszont pont annak örültem nagyon, hogy a legtöbb előadó zsigerből ráérzett arra, hogy milyen szerintem egy jó feldolgozás: az ugyanis nem feldolgozáslemez, ha a számokat egy az egyben ugyanúgy játsszák el. Én azt szeretem, ha mindenki a saját képére formálja ezeket a számokat, és nagyon örülök, hogy ez ilyen sok mindenkinek sikerült. A női előadók például kivétel nélkül kitettek magukért.

A lemez miért nem kerül kereskedelmi forgalomba?

Ez meg sem fordult a fejünkben, a már említett Stereogum lemezekkel sem szokott másként lenni. Ingyen, csak letölthető formátumban jelennek meg, és ezzel a lemezzel is kezdettől fogva ez volt az elképzelésünk. Abszolút alulról jövő kezdeményezés volt, nem az anyagi nyereségről szólt.

Miért pont ezt a lemezt választottad?

Én sosem voltam elvakult Kispál-rajongó, de ha megnézed, a magyar rockzenében nincsenek olyan lemezek, mint mondjuk az OK Computer volt, amely úgy tudott óriási mainstream siker lenni, hogy közben megmaradt kultlemeznek és underground kedvencnek is. Vissza lehetett volna menni az időben messzebbre, és feldolgozni mondjuk egy Illés-lemezt, vagy valamit a nyolcvanas évek magyar undergroundjából, de előbbi azért egész más történet volt (ráadásul volt is Illés tribute lemez, bár nem egy albumból), utóbbiakat meg nem véletlenül emlegetik undergroundként. A rendszerváltás óta viszont nagyon kevés olyan előadó volt, amely egyszerre hatott rengeteg emberre olyan formában, hogy miattuk kezdtek el zenélni - ebből a szempontból a Kispál abszolút egyedülálló, talán még a Tankcsapdát mondhatnám, bármennyire is más zene. A Kispál pályája jobban a nagyközönség előtt zajlott, és ennek egy nagyon fontos pontja volt a bemutatkozó lemez, ami ráadásul az én kedvenc lemezem is a zenekartól.

A Naphoz Holddalról sokan gondolják úgy, hogy "nem szól jól."

Igen, ez érdekes dolog, mert szerintem meg nagyon is jól szól, átjön azt a fajta beates lendület, meg azt a nagyon tiszta hangzás, amiből nem hiányzik semmi. Lehet, hogy már maga a zenekar is így gondolja, hogy szarul szól, de én ezen mindig csodálkoztam. De egyébként nem úgy jött ez, hogy válasszunk ki valamit a Kispáltól, hanem eleve ez az album volt az ötlet. Tény, hogy a Föld kaland ilyesmi... idén húszéves, de senkinek nem volt ellenvetése.

Hogy dőlt el, hogy ki melyik számot játssza?

Volt egy-két szám, amit előzetesen egy-egy előadóhoz rendeltünk, de végül a többségük úgy dőlt el, hogy írtunk egy nagy körlevelet, és a címzettek választották ki, nem is volt sok vita. Ott is követtem el hibát, mert volt zenekar, ami kiesett, amiért nem működött rendesen a kommunikáció, és ugyanazt a dalt szerette volna játszani, ami már foglalt volt, azt pedig nem szerettem volna, ha egy dal többször is felkerül a lemezre. A Pluto két számmal is szerepel a lemezen, mert a Szőkített nő című húzóslágerre két jelentkező is volt, de mindkét zenekar visszamondta, ők viszont még korábban felvették ezt is, úgyhogy ez pont kapóra jött nekünk, mert már nem lett volna idő egy új előadót behívni.

Azért a névsort végignézve biztosan lesznek, akik azt mondják majd, hogy azt sem tudom, kik ezek. Ettől nem tartasz?

Biztos lesz ilyen, de az, hogy Kispál-számokról van szó, remélhetőleg erősebb érvnek bizonyul majd. Én nem szerettem volna biztonsági játékot játszani, és mondjuk az MR2-n rendszeresen játszott, egyébként is intézményesült zenekarokkal megcsináltatni, abban nem lett volna semmi izgalmas. Az volt a szándékom, hogy olyan zenekarok is megmutathassák magukat, amelyeknek ugyan van már valamekkora táboruk, de a szélesebb közönség még nem ismeri őket.

Az is szándékos, hogy egyetlen, Kispál-epigonnak csúfolt zenekar sincs a kiválasztottak között?

Én nem szeretnék egyetlen zenekart sem így definiálni, de az tény, hogy a Kispál nagyon nagy hatású zenekar volt. Azok a zenekarok, amelyeket Kispál-epigonként szokás emlegetni, azok szerintem azért nem is olyan jók, mint a Kispál volt, mert amikor a Kispál megkomolyodott, és az első pár lemez után felnőttesebb zenét kezdett játszani, az említett zenekarok ezt a hangzást vitték tovább. Én ezt nem értettem, mert pont az első lemezek lendülete és slágeressége hiányzott belőlük, noha ezek mind tök fiatal zenekarok voltak. Ebből látszik igazán a Kispál jelentősége, hogy ha bárki kiad egy magyar nyelvű gitárlemezt, akkor vagy azt mondják, hogy Kispál-epigon, vagy azt, hogy milyen furcsa, hogy ebben nincs semmi kispálos.

Milyen visszhangra számítotok ezzel a lemezzel?

Nagyjából az volt a cél, hogy megcsináljuk, mert ilyen kezdeményezés még nem volt. Tudom, hogy korábban is jelentek már meg feldolgozáslemezek, de azok sosem egyetlen bizonyos albumból készültek. Remélhetőleg sikerül ezzel hagyományt teremteni, és nem biztos, hogy én szeretném csinálni a következő ilyet, talán mások is látni fogják, hogy itthon is lehet ilyet. Más komolyabb tervünk nincs ezzel, mindenkinek megvan a saját zenekara, így nekem is, csak ezt szerettem volna megcsinálni már régóta. Nagyon örülök neki, hogy elkészült, de most már úgy vagyok vele, hogy menjen ki végre, engedjük el, és a legjobb az lenne, ha a jövőben ezt valaki más folytatná.

Ha már a saját zenekarodat említed, szerinted mennyire beszélhetünk lo-fi vagy hálószobapop színtérről itthon? Létezik ilyen egyáltalán?

Ilyen összefüggő színtér nincsen, ezek a kifejezések amúgy is annyira el lettek koptatva, hogy már csak röhögünk rajtuk. Szerintem csak arról volt szó, hogy 2010-2011 környékén megint volt egy nagyjából hasonló korú emberek nagyobb csoportja, akik nem is feltétlenül ismerték egymást, és akik tök jó zenéket csináltak. Ilyen szerintem eddig is volt, a feltételek lettek most adottak. A jelenség nem egyedi, csak tíz évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt érvényesülni kiadó, rendes stúdiófelvétel és komoly anyagi befektetés nélkül, és olyan zenét csinálni, ami bármilyen érdeklődésre is számot tarthat. Ez ma már hála a jó istennek nem így van. Itt sok emberről van szó, akik gyakran egymástól függetlenül alkotnak, de nagyobb érdeklődést tud már generálni ez a dolog. Ennek a válogatásnak is ez a célja többek között, hogy megmutassa, hogy van pár zenekar, amelyik épp csúcsra járatja a kreatív energiáit. Egyre több zenekar van, amelyik már rendszeresen koncertezik is - az elején pont az volt a legnagyobb baj, hogy sokan élőben nem is játszottak közülük, nem is érdekelte ez őket, de mára ez is megváltozott.

Van ezek között a zenekarok között olyan, amely szélesebb nyilvánosság elé, például nagyobb hazai fesztiválokra is eljuthat szerinted? Pláne, hogy főleg angolul éneklő zenekarokról van szó.

A fesztiválfellépés elég kényes téma, de nem látom elképzelhetetlennek. Ami a nyelvi kérdést illeti: tíz évig olyan zenekarokban játszottam, amikben magyar szövegeket írtam, aztán meg angol dalokat kezdtem írni, amikkel nagyobb sikereket értünk el. Szeretnék még magyar szövegeket írni valamikor, de azt nem a Zombie Girlfrienddel. Mindig azt mondtam, hogy kezdettől fogva természetesnek tűnt számomra, hogy mindig lesz munkám a zenélés mellett, és nem ebből fogok élni. Szerintem, ha az ember ezt elfogadja, akkor nagyon lehet élvezni a zenélést, ugyanakkor mégsem egy hobbi, mert több annál. Persze ha valakinek az a célja, hogy a zenélésből éljen, az egy teljesen más műfaj. Nekünk is fontos, hogy ne legyen anyagi bukás a zenekar, de arra nem látok esélyt, hogy bárki a környezetemben tényleg ebből éljen, de ez nem is keserít el.

Elképzelhetőnek tartod, hogy lesz még olyan hatású magyar lemez, mint a Naphoz Holddal volt?

Jó lenne, de azért eléggé átalakult már a zenefogyasztás azóta, úgyhogy jóval nehezebb egy ilyet megcsinálni, de nyugaton még mindig vannak nagyhatású lemezek. Számomra ez az egyik legnagyobb tanulsága ennek a színtérnek, ami nem színtér, hogy nem vagyunk annyira lemaradva a külföldtől, mint azt megszoktuk. Nemcsak a nyugati trendektől, de a dalszerzői képesség szempontjából sem, ami amúgy is független a földrajzi elhelyezkedéstől. Ami ennek útjában állhat, hogy itthon nagyon éles választóvonal van a kultzenekarok és mainstream között, és azért ahhoz, hogy valaki tényleg nagyhatású lemezt csináljon, annak át kell törnie ezt a vonalat. Én nagyon szeretném, hogy ez sikerüljön valakinek.

Melyek azok az előadók, akik ezek közül a lo-fi/hálószoba/stb. vonalról induló zenekarok közül példaként szolgálhatnak arra, hogy nem vagyunk lemaradva?

Azért azt előrebocsátanám, hogy van egy dolog, amiben viszont érezhető a különbség, és ez a koncertezés. Sok zenekar van itthon, amelyik lemezen tök jó, de élőben még messze nincs azon a szinten. Ha viszont megnézed mondjuk a Szigetet, ott tizenkilenc-húszéves brit srácok játszanak, lehet, hogy szar zenét, viszont halálosan profin. Ez már az intézményi háttértől is függ, abban tényleg nagyon el vagyunk maradva. Viszont annak örülök, hogy míg korábban azzal azonosították ezeket a "lo-fi" zenekarokat, hogy szarul és zajosan szóltak, de azóta kiderült, hogy akik tényleg jók, azoknál ott van a zaj alatt a dal. Mondjuk, ha a Fancy Dress Party meg fog szólalni rendesen élőben, akkor az egy komoly produkció lesz, mert tök jó dalaik vannak, a Somersault Boy pedig már élőben is úgy szól, tehát ők akár most is felléphetnének bármilyen fesztiválon.

A Zombie Girlfriend most akkor megint a te egyszemélyes projekted?

Én úgy mondanám, hogy ahogy éppen alakul. Főleg én csinálom egyedül a stúdióban, de volt rá példa, hogy ketten voltunk, és lehet, hogy megint lesz majd ilyen a jövőben. Szerintem mindent ki lehet élni egy projekten belül, szóval lehet, hogy a következő lemezen megint szerepelnek majd mások, a legutóbbi két EP-n viszont megint én voltam egyedül.

Mit mondanál, miért hallgassa meg valaki ezt a lemezt?

Aki nem ismeri az eredetit, az azért, hogy utána meghallgassa azt is, aki pedig szerette már a Kispál-lemezt is, az szerintem alapból kíváncsi lesz, hogy játsszák el az egyik kedvenc lemezét mások. Háromnegyed órája mindenkinek van.