hirdetés

Kislány, gyere velem sétálni! A magyar beatkorszak legjobb dalai

2012.11.29. 22:03

Itt az ideje, hogy számot vessünk az ötven éve induló magyar beatkorszakkal, és megmondjuk: ma nekünk melyik ötven szám tűnik a legjobbnak. Mit tudott az ifjú Demjén Ferenc és Fenyő Miklós? Jól sikerült koppintások és helyi ízek, szenvedély, pajkos mosoly, lázadás és egy rumot vedelő kutya. A lista első része.

A magyar beatkorszaknak nincs egyértelmű kezdete: együttesek már a hatvanas évek legelején is alakultak idehaza, saját, magyar nyelvű számokra azonban az évtized közepéig kellett várni. 1962 mégis jó kiindulópontnak tűnik: ebben az évben alakult meg az Omega, ebben az évben lett a Zenit együttesből Metro, a Scampolo pedig ekkor lett - Scampolo. Egyébként is, a beatkorszak a zenében elválaszthatatlan a Beatlestől, amely pont '62-ben vette fel az első kislemezét, '70-ben pedig feloszlott - mi is ezt az időszakot vettük most alapul.

A korszak magyarországi zenei színterét nehéz négy-öt évtizeddel később felmérni: az akkori zenekarok túlnyomó többsége nem juthatott el stúdióba, a lemezszerződés meg tényleg keveseknek sikerült. Arról nem is beszélve, hogy sokáig csak páran ismerték el a saját számok jelentőségét - a többséget sokkal jobban foglalkoztatta, hogy minél jobban játszhassák el azokat a Beatles-, Rolling Stones-, majd később Jimi Hendrix-számokat (és még sok mást), amiket itthon nem is lehetett hallani a rádióban. Ennek két komolyabb következménye volt: az egyik, hogy sok tehetséges zenekar saját számok nélkül tűnt el a süllyesztőben, másrészt ide eredeztethető vissza a magyar rock azóta is jelen lévő zenészkultusza, mely nem azt nézi, milyen a produkció és milyenek a dalok, hanem hogy milyeneket szólózik a gitáros. Szerencsére azért így is fennmaradt sok szám, aminek a nagy részére viszont csak egy szűk réteg emlékszik.

A hatvanas évekből mára egy sor agyonjátszott sláger maradt, amik zömmel olyan zenészek nevéhez fűződnek, akik azóta is rendületlenül jelen vannak a zenei életben. Kis ország kis szakmájáról van szó, ahol érthető előnybe kerültek azok, akik pont jókor voltak jó helyen, mégis érdekes azzal szembesülni, hogy a magyar pop-rock legnagyobb neveinek igen nagy része már a hatvanas években aktív volt, köztük olyanok is, akik évekkel később érték el az igazi sikereiket. Ami viszont sokkal fontosabb: a legtöbben közülük sokkal szerethetőbb és izgalmasabb zenét csináltak fiatalon, mint amivel aztán hírnevet szereztek. Még akkor is, ha ők ezeket hallva már csak legyintenek.

A magyar poptörténet során végig érzékelhető lemaradásunk még itt volt a legkisebb: a hatvanas évek második felében számos olyan felvétel készült itthon, ami a legnagyobbakkal ugyan nyilván nem versenyezhetett, de gond nélkül megütötte a nemzetközi színvonalat. Ez a folyamat talán a hetvenes évek elején érte el a csúcsot (gondoljunk a korai LGT, a Bergendy, a kései Illés vagy a Syrius és mások akkori lemezeire), onnantól kezdve már csak távolodtunk. Épp ideje volt erről is megemlékezni.

A listát összeállítók közül - itt a Quart szerzői mellett a korszakkal sokat foglalkozó külső szakértők is megtalálhatók - még a legidősebb is a hetvenes évek közepén született, úgyhogy korabeli beidegződések nem befolyásoltak bennünket. A sok vitával tarkított szavazáskor nem az adott számok történelmi érdemeit tartottuk szem előtt, hanem azt, hogy mai füllel meghallgatva nekünk mennyire tetszik. Így maradhattak ki országosan ismert klasszikusok, és így kerülhettek be elhallgatott gyöngyszemek - de mi értelme lett volna az unalomig ismert, gyakran poros slágerekre koncentrálni, amikor azoknál voltak sokkal jobbak? Továbbá ötben maximáltuk az egy előadótól nevezhető dalok számát, hiszen kis túlzással csak az Illés életműve kitölthetne egy ilyen listát, itt viszont elfeledett remekműveket is elő szerettünk volna bányászni.

A beatkorszak legjobb 50 magyar számát két részletben tesszük közzé, ma az 50-26. helyezettek kerülnek sorra. A címekre kattintva természetesen valamennyi dal meghallgatható; az alábbi lejátszóban, valamint itt (és a fenti videón) le lehet játszani az összeset.
A szövegeket írta: Inkei Bence, Gelegonya Edina, Németh Zsófia, Rónai András.
A lista összeállításában részt vett: Dankó Gergő, Fábián Titusz, Gelegonya Edina, Inkei Bence, Kanada Káosz, Lang Ádám, Németh Zsófia, Rónai András, Sidó Zoltán, Suhaid, Szabó Sz. Csaba.

50. Echo: De jó lenne utazni (1966) szerzők: Varannai István, Szilvássy Zsolt

A műegyetemistákból alakult Echo a korszak népszerű zenekara volt, elsősorban az olyan édeskés slágereknek köszönhetően, mint a Gondolsz-e majd rám. Még szerencse, hogy néha azért kiszabadultak a giccs fogságából, és ilyen egyszerű, de kerek és hatásos beatszámokra is futotta tőlük, amikor tényleg az egész ország szeretett volna utazni. Ezzel az utolsó pillanatban sikerült letaszítani a listáról a Zé-Gé együttest, amely csak a metróig jutott, de mindenki hallgassa meg ezt is, mert jó! 

49. Bajtala: Cigánylány (1968) Bajtala János

A nem csak nagy-, de még kislemezt sem kiadó Bajtala zenekar végét is a korszakba eleve belekódolt sors okozta: az énekes-dalszerző-zongorista Bajtala János a hetvenes évek elején hagyta el az országot. Szerencsére csak az után, hogy elkészült ez a bizonytalanságában bájos dal, amiben a visszhangos férfivokálok és a zongoratémák az ötvenes-hatvanas évek amerikai vokálegyütteseit idézik. A refrénnel egy kis csavar és dráma is érkezik, miközben próbáljuk önmagunkat győzködni arról, hogy a féltékenység tulajdonképpen hülyeség.

48. Máté Péter & Liversing: Nem kell (1970) Dobos Attila, S. Nagy István

Csak pár évvel azelőtt járunk, hogy Máté Péter rögzítette volna a híres dalait, amik nélkül ma sincsen Magyarországon ballagási menet vagy lakodalmas setlist. A kíséretet a korszak egyik kultikus zenekara, a Liversing adja, és az alig több mint kétperces számban minden van, csak kimondott vagy kimondatlan nagy üzenetek nincsenek: mert hát pokolba a fárasztó felnőttkorral, a lényeg, hogy egy kitörő energiájú énekessel csináljunk egy dalt, amire baromi nagyot lehet táncolni.

47. Express: Alagút (1969) Ullmann Ottó, G. Dénes György

Az Express együttes hosszú pályafutása bővelkedett középutas slágerekben és vállalhatatlan pillanatokban egyaránt, ám néha kijött nekik a lépés, mint ebben az önmagában nem túl emlékezetes, viszont remekül hangszerelt és szédületes tempóban vágtató dalban, Solymos Tóni hangján pedig hallatszik, hogy széles mosollyal tölti be az Északi-part Don Juanja szerepet.

46. Metro: Bell, a részeges kutya (1967) Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán

A Metro a korszak egyik legsikeresebb zenekara volt, és ennek érdekében bármit bevetettek, akár még borzalmas giccsdalokat is elénekeltek a táncdalfesztiválokon. Pedig az összkép nem ilyen negatív, sok remek zenész és szerző játszott a Metróban, közülük is kiemelkedett a már sajnos elhunyt Schöck Ottó, aki még olyan hülyeségekről is képes volt egy patent pszichedelikus popslágert írni, mint egy rumot vedelő kutya.

45. Pannónia: Sohse halok meg (1967) Szilárdi Béla, S. Nagy István

A Pannónia együttest az Atlantisból kilépő zenészek alakították meg, és a legközelebb ezzel az életvidám számmal jutottak a magyar beat NB1-hez: még a szöveg- és énekbeli sutaságok ellenére is ellenállhatatlan, nem is beszélve a rövid orgonaszólóról és Radics Béla gitárjáról. A dal szerzője, Szilárdi Béla később az NSZK-ban csinált képzőművész karriert, ahogy azt kell.

44. Omega: Ha én szél lehetnék (1968) Presser Gábor, Adamis Anna

A furulya és a fütyülés elsőre minden más hangot elnyom itt, aztán kinyitjuk a fülünket, és meghalljuk az ellenállhatatlan gitártémát a háttérben, amire ha húsz évvel későbbi lenne, azt mondanánk, jangle pop - és bumm. Meg hát amúgy is, ki ne szeretett volna legalább egyszer az életben úgy ártalmatlanul meglesni egy szép lányt / fiút, hogy aztán a követett fél még bele is szeret? Egyebek között ezért sincs beatlista Omega nélkül: mert ha valaki, akkor a hatvanas években Kóbor János volt az, akinek még ez is összejöhetett.

43. Kovács Kati: Átmentem a szivárvány alatt (1970) Tolcsvay Béla, Sáfár Zsolt

Kovács Kati ugyan a beatkorszakban tűnt fel, legjobb időszak azonban a hetvenes évekre esett, azelőtt sajnos kevés jó számot írtak neki. Ez kivétel: Tolcsvay Béla egy hibátlan folk-popdallal lepte meg az énekesnőt, ami meg nem mondjuk most, melyik régi Bee Gees-számra is emlékeztet, viszont ebben még szájharmonika is van!

42. Hungária: Repül a varázsszőnyeg (1968) Fenyő Miklós, S. Nagy István

A hanyagolt-feledett magyar beatszámok mellett azért mégiscsak az instant slágerekkel együtt teljes a beatkörkép. A Repül a varázsszőnyeg esetében a Beach Boysra hajazó felütés után egy jellegzetes, pörgős Fenyő-dalt kapunk. A legjobb értelemben vett kelet-európai szörfbeat egyébként nagyjából ettől működik rendeltetésének megfelelően, azaz szükségeltetnek hozzá az egyértelműen beazonosítható hatások és a kellő arányban bevetett 'helyi ízek' (a lüktető, már-már mulatós basszusfutam és a jellegzetes kelet-európai hangzás, fésű és zsírpapír).

41. Atlantis: Kislány gyere velem sétálni (1967) Neményi Béla, S. Nagy István

Az Atlantis zenekarral igencsak mostohán bánt az utókor, amely szinte tudomást sem vesz róla, noha a hatvanas évek közepén az egyik legnépszerűbb beatzenekar volt itthon, az énekes, Neményi Béla pedig afféle tinibálvány. Jobb pillanataikban, mint például ez is, tisztességes Dave Clark Five-utánérzéseket játszottak, még ha a monológ a közepén mai füllel kicsit a pedofília irányába tolja is a produkciót.

Forrás: Fortepan/Kádas Tibor

40. Koncz Zsuzsa: Jaj mi lesz velem ezután (1967) Payer András, S. Nagy István, kísér a Liversing

A hatvanas években számos zenekar csak úgy jutott lemezfelvételhez, hogy énekesnőket kísért a táncdalfesztiválon. Ezeket a dalokat a hagyományos táncdalszerzők írták, és ritkán sikerültek csak ilyen jól, mint ez itt: a botránybanda Liversing élettel tölti meg ezt a butácska dalt, amelyből igazi garázsrockos csajpop szám lesz, Koncz Zsuzsa pedig inkább ezt énekelte volna el Joujanaként franciául - tuti felkerült volna erre a szuper válogatásra.

39. Metro: Azért is az égben járok (1968) Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán

Azt igazán nem mondhatnánk, hogy a Metro kísérletező zenekarként hívta volna fel magára a figyelmet, azonban Zoránék ezen a ritka, epikus felvételen mind a hangzással (a váratlanul elsüvítő orgona, a súlyos gitárhangzás), mind a fordulatos dalszerkezettel sikeresen idézték meg a Beatles által elfogyasztott összes hallucinogén drogot. Több ez, mint a lecke szorgos felmondása!

38. Kék Csillag: Ki volt ez az ember (1970) Szakály László, Frankl Gábor

A Kék Csillag végigjárta a korabeli magyar együttesek tipikus szamárlétráját: instrumentális zenekarként kezdte, aztán koppintós beatzenekarként folytatta, majd az évtized végére progresszív, jazz elemeket is felvonultató rockzenekarrá forrta ki magát. Sőt annyira megdöbbentően erőteljesen szólalnak meg itt, hogy még azon sem akadunk fenn, hogy a világ legunalmasabb foglalkozásáról, vagyis a kőtörőről énekelnek.

37. Omega: Egy lány nem ment haza (1968) Presser Gábor, Adamis Anna

Hihetetlen, de volt idő, amikor Presser Pici még egyáltalán nem bonyolította túl a dolgokat, ráadásul olyan vagányul szól itt a fuzz gitár, hogy nem is értjük, a komolyzenén nevelkedett hangmérnökök hogyhogy nem menekültek ki a szobából? Voltak az Omegának kidolgozottabb dalai, de ennyire menőnek egyik sem hangzott soha.

36. Atlantis: Nem vagy te nagyúri dáma (1969) Neményi Béla, Sankó László

A Neményi Béla vezette Atlantis a gyors és vagány slágerek terén volt különösen erős, ez a dal pedig olyan jól meg van hintve pajkos leánycsúfolással, hogy a végére szinte magunk előtt látjuk a züllésre sokadszorra koccintó külvárosi suhancokat, akik úgy adják elő egymásnak csajozós történeteiket, mintha Neményi Béla szavaival beszélnének a lányokhoz.

Forrás: MTI/Szálkás Mária

35. Illés: Óh, mondd (1965) Szörényi Levente, Bródy János

Az első magyar nyelvű beatszámok egyike, és azóta sem nagyon tudunk más hazai próbálkozásról, amely ennyire jól idézte volna a korai Kinkset. Sajnos az Illésnek sok száma elvérzett a szavazáson - ennyi jó dal között óhatatlanul is elsüllyed pár -, de legalább Szörényiék egyik legfontosabb és még ma is frissnek ható dala itt van.

34. Syrius: Fáradt a nap (1969) Pataki László, Sudár E.

A Syrius története a magyar rock egyik legszomorúbb sztorija: van öt, rendkívül tehetséges zenész, akiket már annyira nem lehet begyömöszölni semmilyen skatulyába a fura fúziós zenéjükkel, hogy a kultúrpolitika jobb híján szép lassan megfojtja az együttest. Ez a szám még pont a hagyományos rock struktúrákon belül tudott maradni, Orszáczky Jackie tényleg elsőrangú énekes, bár az mégis túlzás, hogy ezzel egy táncdalfesztiválon is elindultak.

33. Bergendy: Csúnya csúnya fekete lány (1968) Bergendy együttes

Egy professzionális zenészekből alakult szalonzenekartól se vitassuk el a menőség jogát - Bergendyéken kívül kevesen dicsekedhettek külföldi koncertkörúttal, hazai sikerekkel, sőt, Csáky Béla disszidálása után még egy svájci dobossal is beerősítettek. A megmosolyogtatóan gyenge szöveg ellenére nagyon is érdemes észrevenni az indokolatlanul gyors tempót, a pofátlanul rossz pergőhangzást, a fuzz gitárt és azt a nehezen beazonosítható, talán csak megtremolózott fúvósszólamot.

32. Meteor: Kívánj te is nekem szép jó éjszakát (1968) Demjén Ferenc

Na hiszi a piszi, hogy a 22 éves Demjén Ferenc csak annyit kért a címzett lánytól, hogy jó éjszakát kívánjon neki! Nem nehéz kitalálni, hogy az este eseménydúsabb részén eddigre már túlestek, mire a visszafojtott szenvedéllyel teli felvezetés után az összesen egy kislemezt megjelentethető Meteor zenekar valamennyi tagjának - köztük az énekes testvérének, Istvánnak - hangszere elszabadul a refrénben. Egy emlékezetes éjszaka minden izgatottsága és csúcspontja belekerült a dalba úgy, hogy közben elegánsan hallgat is a részletekről.

31. Zalatnay Sarolta: Zöld borostyán (1970) Frenreisz Károly, S. Nagy István

Lesz még arról szó, hogy mi minden állt jól Zalatnay Cininek; ez a szám azt bizonyítja, hogy a pszichedélia is. (Vajon mi lehet az a zöld borostyán, és hol lehet szerezni?) A kísérő Metro együttes is nagyon érzi a lüktetést, a dobszólamot pedig mintha direkt az évtizedekkel későbbi dj-k kedvéért írták volna - nem csoda, hogy a szupermenő Gaslamp Killernek is ez a Zalatnay-szám tetszett meg.

30. Balikó Ilona és Balikó Marianne: Koktél (1965) (kísér az Atlantis)

Ennél bugyutább dalocska nem nagyon van a listán: két cserfes lány énekel alkoholmentes koktélról, Coca-Coláról és Utas almaléről, ami mellé ingyen jár a jég. Másfelől az egész produkció annyira szürreális a motoros szerkókkal, hogy hihetetlen, 1965-ben ez lement a magyar tévén. A régi instrumentális rockot idéző, nyekergő orgonával megdobott zene igazi novelty bulibomba, a Balikó nővérek pedig jelentkezzenek, mert rajongók lettünk!

29. Kovács Kati: Többé ne telefonálj (1967) Illés Lajos, S. Nagy István

Semelyik magyar énekesnőnek nem áll olyan jól a becsapott/kihasznált szerető szerepe, mint Kovács Katinak: már az egy évvel korábbi, nagyzenekaros Nem leszek a játékszered is ezt a vonalat képviselte, itt meg Illés Lajos végre írt neki egy modern, gitáros hangszerelésű dalt, amiben olyan elegánsan zár le egy balul sikerült affért, hogy még mi is optimisták leszünk tőle. (Helyesbítés: a dalt eredetileg Mezei Anikónak írták, ő énekelte először a '66-os Táncdalfesztiválon, utána énekelte fel Kovács Kati is.)

28. Non-Stop: Tudja meg a papád (1969) Zádor István, Kántor István

A folyton változó felállású Non-Stop legnagyobb sikereit a hetvenes években aratta, de előtte sem kellett őket félteni: a korai időszak legjobbja ez a lendületes, zongorás alapú szám, wah pedállal, darázscsípés hirtelenségével megjelenő fúvósokkal és egy kibontakozóban lévő családi drámával. A zenekari videón az első felállás, a későbbi Piramis-dobos Köves Pinyóval és a remek nevű énekessel, a zenét ezután építőmérnöki karrierre cserélő Sabathiel Gézával.

27. Zalatnay Sarolta: Vörös rák (1970) Schöck Ottó, S. Nagy István

Eszetlen menő - ugye mindenkinek ez az első, ami eszébe jut, amikor meglátja a fejpántos, irtó szexi, miniszoknyában táncoló Cinit ebben a videóban? Arról nem is beszélve, hogy az azonnal magával ragadó sodrású dal is az: amikor jó, ha ruszlit kapni az ábécében, arról énekelni, milyen ijesztő, ha rák kerül asztalra, na az azért elég menő. De az is lehet, inkább tökéletesen abszurd. Akárhogy is, Zalatnay Saroltánál jobban megőrülni egyetlen lány sem tudott a magyar beatkorszakban.

26. Liversing: Más dolgába (1967) Szendrődi Zsolt, Varga László

A Liversing nem tartozott az akkoriban támogatott vagy legalább megtűrt zenekarok közé, mert a hatalom tőlük is igencsak féltette a magyar ifjúság szellemi fejlődését, nagylemezről nem is álmodhattak. Ennek az okát a kemény hangzáson túl ma már nehezen találnánk, azonban ebben a dalban nagyon is ott van a dacosan feleselő lázadás minden dühe, melyet a fennmaradt gyenge hangminőségű felvétel talán még ki is domborít. Egyszerű, mint egy gyermekdal, lendületes és fésületlen, mintha a punk virágkorában írták volna.

Ha úgy érzi, hogy valami kimaradt, ide írja meg!

Most
Top 12 óra
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat