Aki spammeléssel túrta ki David Guettát

2013.02.07. 23:06

A vasárnapi Grammy-gála előtt egyre több szó esik arról, mekkora botrányt okozott, hogy az év legjobb elektronikus tánczenei felvételére a világsztárok mellett egy teljesen ismeretlen, liechtensteini zenész számát is jelölték Grammy-díjra. Kicsoda az Obamával és Michael Jacksonnal is haverkodó Al Walser, és hogyan sikerült a Grammy-nevezésről döntőket így megvezetnie?

Mint a hasonló presztízsdíjak esetében, a Grammy-díj kiosztását is rendszerint komoly viták követik. Hosszan lehetne sorolni azokat a legendás előadókat, akik egyetlen Grammyt sem kaptak soha, a Beach Boystól a Queenen át az ABBA-ig, és persze bőven lehet olyan nyerteseket is mondani, akiknek a neve senkinek nem mond már semmit. Igazán nagy blamába azért ritkán szokott belefutni a díjak kiosztásáért felelős Hangrögzítő Művészetek és Tudományok Nemzeti Akadémiája (NARAS), amelyet ugyanakkor egyre többször vádolnak azzal, hogy elvesztette a kapcsolatot a kortárs popkultúrával. A vitatott döntések túlnyomó többsége azonban megmarad azon a szinten, hogy évek múlva is emlegetik (mint például azt, hogy 2001-ben a veterán jazzrockzenekar, a Steely Dan kapta az év lemeze díját a sikerei csúcsán lévő Eminem előtt), az akadémiának általában nem kell visszakoznia.

Az utóbbira eddig egyetlenegyszer volt példa: 1990-ben a Milli Vanilli duó nyerte az év felfedezettjének járó Grammyt olyan sztárok előtt, mint Neneh Cherry, a Soul II Soul vagy Tone Loc. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy a Milli Vanilli két fotogén tagja soha nem énekelt az együttes felvételein, ezért szégyenszemre vissza kellett szolgáltatniuk a díjat. Ha ekkora blamázs most nem is veszélyezteti az akadémiát, mégis rég nem látott kellemetlenségeket okozott magának azzal, hogy idén a legjobb elektronikus tánczenei felvételért járó díjra Avicii, Calvin Harris, Skrillex és a Swedish House Mafia egy-egy megaslágere mellett egy tökéletesen ismeretlen liechtensteini zenész, Al Walser I Can't Live without You című számát is jelölte. Ugyanakkor nem kapott jelölést például a műfaj kétségtelenül legnagyobb sztárja, David Guetta. A lista nyilvánosságra hozását követően valóságos össztűz alá került az akadémia a sajtóban, olyannyira, hogy még magyarázkodni is kényszerült, de végül kiállt a döntése mellett, noha elég komoly vádak hangzottak el Walser jelölése kapcsán.

Nincs sok közük az elektronikus tánczenéhez

De nézzük először a tényeket: míg a másik négy jelölt egyértelműen az Amerikában most amúgy is reneszánszát élő műfaj szupersztárjának számít, sokmilliós nézettségű videókkal, addig Walser számát a jelölésig alig látták ezren, és a műfaj ismerői közül sem mondott semmit a neve senkinek. Hamar megjelentek a cikkek, melyek Walsert gátlástalan, önpromózó nyomulógépként ábrázolták, aki miatt már az akadémiának is ég az arca, miután betrükközte magát az egyik legnagyobb figyelmet kapó kategória jelöltjei közé. A Spin újságírója, Philip Sherburne "ügyetlen rock-trance fúzióként" írta le az I Can't Live without You-t, és a többiek sem voltak udvariasabbak, ami nem is csoda, hiszen laikusként is könnyen eldöntheti bárki, hogy ennek a számnak nincs sok köze ahhoz a zenei világhoz, amelyet a műfaj sztárjai képviselnek.

 

 

Aztán az első megdöbbenés után megszólalt maga Walser is, aki készségesen elmesélte az interjúkban, hogy a Grammy közösségi oldalán, a Grammy365.com-on szimpla networköléssel szerzett ismeretségeket. Walsernek összesen négyezernél is több ismerőse van az oldal használói közül, akiknek a többsége ráadásul azok közül kerül ki, akik szavaznak a Grammy-díjakra. Magyarán egyszerűen becserkészte a megfelelő embereket, majd addig spammelte őket, amíg azok össze nem hoztak egy Grammy-jelölést neki, rávilágítva ezzel egyrészt arra, mennyire sebezhető a legnagyobb presztízsű zenei díj jelölési folyamata, másrészt arra, hogy az erről dönteni hivatott emberek többsége mennyire nincs képben zeneileg.

"A Grammyről olyan emberek döntenek, akik félig-meddig zenészek ugyan, de sokszor van rendes, napi munkájuk is. Nem ritkán már elmúltak negyvenévesek, és nem sok közük van az elektronikus tánczenéhez" - mesélte Walser a Vice-nak, mondván, hogy az akadémia több ezer tagjának is küldözgette a hírlevelét, és a befutott sztárokkal ellentétben neki van ideje arra, hogy levelezgessen mindenkivel. Az interjúban arról is beszél, hogy ő maga is egyike a 18 ezer NARAS-tagnak, arról viszont nem beszél, hogy vajon szavazott-e saját magára is (a szabályok ez utóbbit egyébként tiltják.) A Billboard elemzésében is azt a kulcsmomentumot emeli ki, hogy a szavazók többsége nincs otthon a számukra kevésbé fontos kategóriákban, úgyhogy sokat számít, kinek a nevét ismerik egyáltalán, és ilyenkor az van előnyben, akinek a neve hétről hétre visszaköszön a e-mail-fiókjukban. 

Forrás: AFP

Pedig Walser még ebben sem mondható úttörőnek: tavaly egy Linda Chorney nevű énekes-dalszerzőnő pontosan ugyanezt játszotta el, ő szintén a Grammy365 felhasználói közül toborzott szavazókat, és került be a legjobb amerikai folklemez kategória jelöltjei közé úgy, hogy sose hallott róla korábban senki. Az elektronikus tánczenére mostanság azonban sokkal nagyobb figyelem irányul, úgyhogy míg Chorney jelölése nem keltett komoly nyilvánosságot, addig Walser esete nemcsak a Grammy365 oldal abszurditására világított rá (ez 2010-ben azzal a céllal indult, hogy itt találkozzanak a világ legjobb zenészei-producerei, és segítsék egymás előmenetelét), hanem arra is, kik és hogyan döntenek a zeneipar legfontosabb elismeréseiről.

Nem csoda, hogy kénytelenek voltak megszólalni az illetékesek is, és Bill Freimuth, az akadémia alelnöke el is mondta a Huffington Postnak, hogy sem csalásról, sem hoaxról nincs szó, Walser a játékszabályok betartásával került a jelöltek közé, és a szavazást auditáló Deloitte & Touche is megerősítette, hogy nem történt csalás. Freimuth nem tehetett mást, mint hogy széttárta a karját, elismerve, hogy ilyen a rendszer, és nincs megtiltva ez a fajta lobbizás sem.

A popzene Boratja vagy a függetlenek hőse?

Al Walser rövid idő alatt híresség lett, akivel több interjú is készült, és az olvasók többsége azt találgatta, vajon Sacha Baron Cohen egyik újabb trükkjével állunk-e szemben, aki Borat módjára hackelte meg a popipart. Főleg, hogy a róla napvilágra került további részletek is azt mutatták, hogy a svájci és amerikai szülőktől származó, liechtensteini születésű Walser évek óta jelen van Hollywoodban mindenütt anélkül, hogy bárki is tudná, kiről van szó. (Vicces egybeesés, hogy az AFP képadatbankjában található egy fotó Walserről, amit megérkezik a Borat film bemutatójára, ahol színészként van feltüntetve, noha nem tudunk egy filmszerepéről sem.)

Pedig Walser már tizenévesen beszállt a kilencvenes évek eurodance-sikercsapatainak egyikébe, a Fun Factoryba, majd immár Hollywoodba költözve konzultációs céget indított Cut The Bull néven, mely zenészeknek ajánl segítséget karrierépítéshez (a cég logóján a "cut the bullshit" fordulatra célozva ollóval elvágott bikaürülék látható). Sőt írt is egy könyvet arról, hogyan futhat be valaki zenei karriert más emberek számait használva, kihasználva a zeneipari joghézagokat: például úgy, hogy keres olyan híres slágereket, amelyek valamiért nincsenek fent az iTuneson, csinál belőlük egy feldolgozást, és azt felteszi az iTunesra.

Forrás: Wikipedia

Walser honlapján nemzetközileg elismert szakemberként és mogulként mutatkozik be, aki milliók előtt lépett fel, és aki a legnagyobb világsztárokkal barátkozik. Mindezt közös fotók támasztják alá Michael Jacksonnal, Lionel Richie-vel, Katy Perryvel és Mariah Careyvel, no meg látható egy közös videón Barack Obamával is, akivel még egy 2007-es kampánygyűlésen haverkodott össze - a networköléshez láthatóan már akkor is értett.

Ő maga ügyvéddel fenyeget mindenkit, aki csalást kiált, és legutóbb azt mondta, a legkevésbé sem érdekli az emberek reakciója: "Ha nem tetszik nekik, akkor nem ők fizetik a számláimat" - mondta a Fuse-nak a héten megjelent interjúban, ahol az is kiderült, Walser a független előadók hősének tekinti magát, aki megmutatja, hogy nem létezik lehetetlen. "Mindenki csinálja a közösségépítést, én csak nagyon sikeres vagyok ebben, ráadásul egy olyan kategóriában, amelyre nagyon figyelt a mainstream média." És bármennyire visszásnak tűnik is, amit Walser művel, ebbe tényleg nem lehet belekötni. Azzal viszont tényleg meglepné a világot, ha a vasárnapi Grammy-gálán őt jelentenék be a kategória győzteseként.