Az életre kelt babák zenéje

Letölthető lemezen meséli el egy zongorista-énekesnő és egy elektronikus zenész az életre kelt babák szomorú, félelmetes történetét.

"A játékbabák képesek valami nagyon különleges melankóliát kiváltani belőlünk. Átveszik a gyerekkor illatát, de a gyerekkor, és vele ez az illat aztán túl gyorsan elmúlik, és a babákat feledésre ítéli a sors. Elszakadnak, megfakulnak, megrepednek; évtizedeken keresztül csak fekszenek a halottak furán kicsavart pózaiban, üres tekintettel bámulva. És amikor újra rájuk akadunk, már semmi mást nem váltanak ki belőlünk, csak valami félelmetes szomorúságot" - olvasható a Dolls Come To Life, vagyis A babák életre kelnek című lemez kísérőfüzetében, vagyis pontosabban az innen "fizess, amennyit akarsz" módszerrel letölthető lemezhez mellékelt pdf-fájlban.

Michelle Cross zongorista-énekesnő és Joe Frawley elektronikus zenész közös albuma ezt a különleges melankóliát idézi meg, azzal a plusz csavarral, hogy az, hogy benne a babák ráadásul még életre is kelnek, egyrészt meseszerűvé, szürreálissá teszi az egészet, másrészt pedig némiképpen félelmetes is lesz, noha közben azért megmarad benne az a báj is, amit (mi, a gyerekkorunkra nosztalgiával emlékező felnőttek) a babáknak tulajdonítunk. Ezt a többféle ellentétes érzést a két zenész különböző világainak keveredése jeleníti meg. Michelle Cross rendes zongorás, helyenként vonósokkal, fúvósokkal is kiegészített kíséretű dalokat énekel, hol szépen, hol groteszkül megcsavarva; olykor Tori Amos jut eszembe róla (az asszociácót erősíti, hogy ugye neki is volt egy babás lemeze). Joe Frawley pedig zörgéseket, nyikorgásokat, zajokat ad ehhez hozzá, hol jól megfoghatóakat (lépések hangja, ilyesmik), hol megfoghatatlan eredetűeket. Emellett elektronikus úszkálások és zörejek is hallhatók, illetve effektezett, elhaló részletek Michelle Cross énekéből, zongorájából.

A két összetevő aránya, együttműködési módja váltakozik: absztrakt hangvilágból indulunk, aztán egy kerek dalt hallunk, aztán beleszüremkedik ebbe az elektronika, majd újra átveszi az uralmat stb. Így rajzol ki a 40 perces lemez egy történetet, vagy inkább hangulati ívet. És ez az igazán érdekes benne; maguk az összetevők ismerősek lehetnek, még az elektronikus-kísérletezős rész is, de itt együtt tényleg többek lesznek, mint külön-külön.