Elkezdtem robotokat gyűjteni - Zagar a Quartnak

2013.04.12. 22:14

Több mint öt évvel az előző után megjelent az új Zagar-lemez, a Light Leaks - itt olvasható róla szóló kritikánk. A zenekarvezető Zságer Balázzsal beszélgettünk gyerekkorról, éteri hangzásokról, Commodore 64-ről, robotokról, brandekről, külföldi sikerről és arról, miért nincs a lemezen Wings of Love 2.0.

Az "éteri" jelzővel jellemzed az új lemezt, és tényleg nehéz ennél találóbban leírni. Szándékosan dolgoztatok azon, hogy ilyen legyen a hangzása, vagy csak így alakult, ahogy írtátok a számokat?

Mindig jelen volt nálunk ez a vonzódás az álomvilágszerű zenéhez, éteri hangzáshoz, de most az egész zenekar különösen erre gerjedt. Kicsit meguntuk a melankóliát meg a nagy búskomor pszichedéliát, jobban vonzottak a fényesebb, csillogó dolgok. Ez egy tavaszi lemez egyébként, úgy terveztük, hogy amikor megjelenik, már sütni fog a nap, rózsaszín virágok nyílnak a fákon, olyan színűek, mint a borító.

Egy koncepció köré fűztétek a számokat. Elmesélnéd, mi ez?

A Light Leaks időutazás a gyerekkorba. Volt egy időszakom, amikor kiégettnek éreztem magam, semmiért nem lelkesedtem. Aztán megtaláltam valamit a gyerekkoromból, és visszagondoltam, hogy milyen jó volt kisgyerekként álmodozni, mikor még úgy éreztem, hogy bármi megtörténhet velem az életben. Megtetszett ennek a nosztalgiája, egy  kicsit infantilis is lettem az utóbbi pár évben [nevet]. Elkezdtem robotokat és képregényeket gyűjteni. Ezek mindig is izgattak, csak a felnőttes, hétköznapi dolgok mellett elfelejtettem egy kicsit. Emellett pedig elkezdtem csak úgy gyűjtögetni mindenféle képet az interneten; egy idő után azt vettem észre, hogy mindegyik képen van egy fényjelenség. Így jött, hogy legyen a cím valami fénnyel kapcsolatos. Ez egyrészt reprezentálja, hogy szeretnénk kijönni a darkos melankóliából, másrészt a gyerekkorban van valami fényes és csilingelő. Régóta szerettem volna például olyan számot csinálni, amelyben egy zenedoboz csilingel, erre az albumra született egy ilyen dal is. De a személyes ihletettség mellett szervesebb volt a zenekari munka is. Több számot próbákon raktunk össze; DJ Bootsie és Lázár Tibor [dobos] is hozott vázlatokat, amiket rátehettek volna a saját szólólemezükre is, de érezték, hogy erre az albumra talán jobban passzol. A Space Medusa Bootsie ötletéből indult, Tibi pedig a Lightstones című számot jegyzi. Ez utóbbi egy aszimmetrikus groove-ra épül, amit magamtól talán soha nem csinálnék. 7/8 és 6/8 váltakozik egymás után - de lehet, hogy most hülyeséget mondok, mert a múltkor próbáltuk kiszámolni, de aztán Tibi mondta, hogy inkább ne számoljátok, csak úgy érzésre játsszatok rá [nevet]. [DJ Bootsie szólólemezéről itt írtunk, Lázár Tibor Occam néven kiadott albumáról itt.]

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Az volt az érzésem, mintha egy magába zárt világ lenne ez a lemez.

Az jó, ha úgy érezted, de ez már olyasfajta zárt világ, amelynek talán a hallgató is szívesebben válna a részévé, mint a komor melankóliának. Régebben ritka volt, hogy dúrban írtunk számot, meg pozitív érzetű akkordmeneteink is alig voltak, talán csak a Taste of Snow meg a Wings of Love. Viszont azt vettem észre, hogy a koncerteken is kicsit elkezdtem unni a dark számainkat; mindig az volt a csúcspont, amikor jött az előbb említett két szám meg a Party Animals vagy az Escape From The Earth fináléja. A közönséggel is sokkal komolyabb interakciót éreztem ezeknél.

Eddig a hangzásról beszéltünk. Mennyire hangzásközpontú ez a lemez, és mennyire dalszerűek szerinted a számok?

Igen, ez jó kérdés. Instrumentális lemeznek indult, aztán meglepődtem, amikor a kísérőfüzetbe be kellett tenni a szövegeket, és szinte csak akkor derült ki számomra, hogy több mint tíz számban van szöveg, ráadásul hosszú. Közben meg azok, akik friss füllel hallgatták, azt mondták, hogy oké, hogy sok számban van ének, de annyi a mesterséges hang, például a vokóder, hogy emiatt nem érezni igazán a dalszerűséget.

A gyerekkórus is hasonló hatású.

Igen a kórushangzással is egyfajta földöntúli jelleget szerettünk volna kölcsönözni. Ezzel együtt azért fontosnak tartottam, hogy miről szóljanak a számok. Hutvágner Szofi írta a szövegeket, akivel az előző lemezen is dolgoztunk. Régebben ez úgy volt, hogy felénekeltem egy halandzsát, és ő írt erre szöveget a saját ihletettségéből. Most pedig minden számnál tudtam, hogy mi lesz a címe, miről szeretném, hogy szóljon; volt, hogy a szavakat is megadtam, hogy ezek szerepeljenek benne.

 

 

Ehhez a gyerekkori nosztalgiához köthető az is, hogy itt-ott előkerülnek a Commodore 64 hangjai is?

Igen, egy-két számban megjelenik a chiptune-hangzás, Bootsie is scratchel ilyen hangokkal, illetve egy régi Casio gyerekszinti is megszólal egy-két helyen - de ezek csak kis morzsák. A Pixelhősök könyv megjelenése alkalmából a Demon Superiorral feldolgoztunk egy C64-es játékzenét, és akkor kezdtek újra érdekelni ezek a hangzások. De amellett, hogy egy-két foltban megjelenik ez, mint amolyan játékos stílusjegy, azért az egész lemezre nem jellemző az a kifejezett 8 bites hangzás.

Ahhoz képest, hogy maga a zene eléggé magába zárt, nagyon jelen vagytok most a közösségi oldalakon, különféle játékokat indítottatok stb. Ez hogyan jött?

Azt szerettük volna, hogy egy kicsit hosszabb ideig foglalkozzanak egy-egy megjelenésünkkel. Mert ha mondjuk ingyen odaadjuk az első számot, az nem egy nagy sztori, maximum addig érdekli az embereket, ameddig letöltik, ha egyáltalán letöltik. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne tovább fenntartani a figyelmet. A Space Medusához pár barátom segítségével találtuk ki ezt az összerakós játékot [a szám apró részleteit a Facebookon kellett lefoglalni, és csak akkor lehetett hallani az egész számot, amikor mind a 3000 darab gazdára talált]. Ez egy rendhagyó kampány volt, de talán kicsit sokáig elhúzódott.

Komoly nyereményjátékok is vannak; a Space Medusa-játékban többek között Bang & Olufsen fejhallgatót lehetett nyerni, a lemezborító-kirakós játékban pedig Ultrabookot. Honnan jönnek ezek az együttműködések? Keresitek az újfajta módjait annak, hogy hogyan lehet zenéből megélni ma Magyarországon?

Azt vettem észre, hogy a zenebiznisz alapstruktúráiban nincs pénz. Olyan vákuum van, hogy a digitális letöltések nem hoznak még elég pénzt, főleg itthon, a lemezeladások szintén nem; a koncertekből élnek zenekarok úgy-ahogy. Más márkák segítségével tud érvényesülni egy zenekar, különböző brandkapcsolódásokon keresztül. Ez azért is fontos, hogy tudjuk hozni az általunk  megcélzott színvonalat, hogy egy lemezbemutató koncert olyan legyen, amilyennek megálmodjuk. A belépőjegyek önmagukban nem fedeznék a technikai költségeket sem. De azt azért megválogatjuk, hogy milyen márkákhoz kapcsolódunk. A Bang & Olufsen és az Intel játékához is szívesen adtuk a nevünk.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A Cannot Walk Fly Instead külföldi megjelenése beváltotta a hozzá fűzött reményeiteket?

Annyira már nem reménykedtünk, amikor megjelent 2009 végén. [Magyarországon 2007-ben jelent meg a lemez.] Egy zenekart is csak addig izgatja egy lemeze, amíg az új. Azért voltak pozitív  dolgok, a Wings of Love-ot rotációban játszotta a Radio Eins, a német nagy állami rádió, a Prophet is a Foolt meg az ottani nagy elektronikus zenei adó, a Sunshine Live; chill vonalon több számot is átvettek rádiók; voltak remixek nagyobb nevekkel, Terry Lee Brown Jr., Moonbootica, Cottonmouth, meg vagy 25 nemzetközi válogatáslemezre felkerültünk. Szóval elkezdett beszivárogni, jelen lenni a zenekar. Talán most ezzel a lemezzel jobb pozícióból indulunk, mert nem utólag kell promót csinálni, hanem már a megjelenés elött dolgoznak rajta. De még ez sem jelent semmit, annyira kiszámíthatatlan mindenhol a zeneipar. Most egy brit és egy Benelux-PR-ügynökséggel dolgozunk az április végi ottani lemezmegjelenés előkészítésén, de ők sem tudják megmondani, hogy valamiből lesz-e valami, vagy nem. Annyi lemez jelenik meg, hogy ha valami mögött nincs masszív promóció, akkor elsikkad. És amikor azt hiszed, hogy egy zseniális előadót te fedeztél fel elsőnek, gyakran ott is kiderül, hogy masszív gépezet áll a háttérben, csak azon is külön dolgoztak, hogy ez véletlenül se látszódjon. Beszéltünk például egy német PR-céggel, akik Apparattal dolgoztak. Addig azt gondoltuk, hogy ő is egy alulról építkező, független producer - mire mondták, hogy két év munkájuk van abban, hogy Apparatot az elektronikus zene egy kis szeletében a helyi értékén kezeljék. De persze az elengedhetetlen, hogy a zenéd valóban megérintse az embereket; a komoly PR-cégek egytől egyig csak akkor állnak valami mögé, ha azt egyedinek tartják, tudnak vele azonosulni és kurrensnek tartják a zenei piacon.

Megjelent az a jelző is a lemezzel kapcsolatban, hogy chillwave. Ezt mennyire gondoljátok komolyan?

Ezt külföldi PR-osok mondták rá, hogy van egy-két számnak ilyen a hangulata, de én nem ragaszkodom ezekhez a jelzőkhöz. Nem tudom, ez a chillwave létezik még egyáltalán?

2009-ben volt ez a netes trend, 2010-ben már ciki volt, ma meg már szerintem nem is foglalkoznak azzal, hogy ciki, vagy nem.

Igazából soha nem érdekelt, hogy milyen kasztba sorolják a zenénket. A lényeg az, hogy legyen olyan hangulati vagy tartalmi többlet, ami túlmutat az éppen aktuális trendeken: hogy érezhető legyen mögötte az ember. Azért reméljük, hogy sikerült olyan hangzást összehozni, ami öt év múlva is vállalható lesz. Szóval nem szeretném mindenáron címkézni a zenénket, ezt inkább meghagynám neked [nevet]. Egyébként úgy látom, hogy jön vissza a chillout, és újra van érdeklődés a downtempós, hallgatós zenék iránt..

Fotó: Hirling Bálint [origo]

2007-ben jelent meg az utolsó nagylemez. Nem féltetek, hogy ennyi idő alatt a zenekar kiesik a közönség kegyeiből, mondjuk, jön egy új zenekar új dalokkal és elviszi a rajongóitokat?

Ilyeneken nem gondolkodtam. Az kétségtelen, hogy akik az előző lemez megjelenésekor tizennégy évesek voltak, azok most már 19-20 évesek. Tehát a mai fiatal közönségnek lehet, hogy újak vagyunk. Ezt már megéltük a Wings of Love körül is, amikor újnak hatott a zenekar, és sokan csodálkoztak, hogy volt már korábban egy nagylemezünk. Meg vannak azért olyanok is, akik az elejétől kezdve követnek minket, ismerik a lemezeinket. De ha egy rajongó és egy zenekar viszonyát egy párkapcsolathoz kellene hasonlítani: attól még, hogy az "igazi" nincs olyan aktívan jelen, még nem fogok jobban szeretni egy hozzá hasonlót. [nevet]

Sok, a Zagarral nagyjából egy pályán mozgó zenekarról szokták mondani, hogy "itthon alternatív, külföldön ez popzene lenne". Szerinted ez rátok igaz?

Nem tudom, szerintem kint sem annyira pop, bár az angol promóterek próbálkoznak a BBC-vel és más populárisabb rádiókkal; de általában külföldön is inkább az elektronikus zenének egy kasztjába sorolnának minket, nem pedig a szűk értelemben vett popba. Az igaz, hogy a Wings of Love megkeverte egy kicsit a megítélést.  Most tudatosan nem akartunk egy Wings of Love 2.0-t, hogy a saját magunk klónjaivá váljunk, vagy olyan direkt slágert, amivel popbabérokra törünk. Inkább vissza akartuk terelni a zenekart a saját játszóterére, a klubokba: az elektronikus zenékhez, folyamatzenékhez közeli előadásmódhoz, inkább ennek a műfajnak a közönségét szólítottuk meg.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A lemez bemutatója április 13-án, szombaton lesz a MillenárisonA Cantemus kórus és a Cantabile gyermekkórus lesz a vendég, vagyis korábban Zagar-koncerten nem látott mennyiségű ember lesz a színpadon. Az előzenekarok: Amb és Belle Belle. A jegy elővételben 3300 HUF, CD-vel együtt 4000.