Bombaszt helyett kedves vicc

2013.06.27. 12:47

Szardínia szigetéről Berlinbe, a viccesen kedves dubsteptől a melankolikus ambient felé.

Korábban volt már szó a La bèl netlabelről, ahol általában cukimuki, (ál)naiv, dallamos + kicsit kísérletező, összességében leginkább a "szerethető" jelzővel leírható ingyenes albumok, válogatások jelennek meg. Menion új, innen letölthető lemeze ehhez képest kicsit más. A Szardínia szigetéről származó zenész két éve Berlinben él, ez bevallottan hatott rá; vagyis elektronikus (inkább csak zárójelben tánc-)zenei műfajokból szüremkednek be megoldások, hangzások. A lemez elején például a dubstep találkozik finom kis kattogásokkal, sűrű, kedves pattogó hangokkal, és van egy szuper kis fokozás - mármint tényleg kicsi, a szokásos bombaszt kedvesen vicces kiforgatása. Később inkább laza és többé-kevésbé IDM-es vagy hiphopos, tapsolós, kattogós, illetve megbuherált ritmusok adják az alapot, finom hangzások és talán posztrockosnak nevezhető gitározás jön rájuk. Aztán az elektronikus effektek, szaggatás kezd a furcsaság irányába menni, a Lech mich című szám például egy pazar, csörömpölésekkel és bugyborgásokkal megszórt, szétdarabolt hiphop, de azért a "sötétség" itt inkább ironikusan idézőjeles. A lemez második felében már komorabb ambientes témák kerülnek elő, szinte már könnyebbség, amikor melankolikus dallamokba lehet kapaszkodni. Menion lemeze annyiban illeszkedik a La bèl katalógusába, hogy kifejezetten kerüli a nagyszabást; így talán elsőre nem látszik, de kifejezetten szellemes, és talán még azt is mondhatjuk: újító darab - bár azt már nehezebb megjelölni, hogy mit is újít, mert nem kifejezetten elektronikus zene, de máshová sem szívesen sorolnám.