Úgy ébredek, hogy szerelmes vagyok a világba - Marge a Quartnak

2014.02.24. 15:30

Marge egy sokszínű, hiphopos, soulos, elektronikus nagylemezzel debütált 2010 végén, majd tavaly egy, az aktuális elektronikus tánczenét, bass musicot magába olvasztó EP-vel tért vissza. Ha "undergroundnak" túlzás is nevezni, azért az meglepő volt, hogy ezzel a háttérrel elindult A Dalban. A Morning Light című dallal a középdöntőig jutott. Természetesen megkérdeztük tőle, hogy mi volt ez az egész, és mi a tanulsága. De beszélgettünk külföldi élményeiről, terhességéről és a nyikorgó szekrényről is.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Gondolom, abból a zenei közegből, amelyben korábban mozogtál, mindenki megkérdezte, hogy "Eurovízió, tényleg?!"

Hát persze, sokan ledöbbentek és nem értették ezt a lépést. Valaki azt gondolta, hogy ez a terhesség okozta eufória hatása, meg persze sokan hitték, hogy bennem már korábban is volt valami "kiszámíthatatlan öntörvényűség", ami ennek hatására végképp utat kapott [nevet]. Volt ebben szerető féltés, meg egy kis irigység is, hogy "te ezt mered vállalni?" Utólag azt mondhatom, hogy csak kaptam ettől a szerepléstől, és nem érzem, hogy sokan elpártoltak volna tőlem. A legkülönfélébb, az Eurovízió szellemiségétől távol álló emberek írtak SMS-t aznap, amikor kiestem, hogy "pedig mennyit drukkoltunk!". Kaptam persze olyan kommentet is, hogy "ez nem az, amit eddig képviseltél". Elgondolkodtam, hogy miért, én mit "képviseltem"? Csak magamat és azt, ahogy én látom a világot és önmagamat az adott élethelyzetben.

És mit válaszoltál ezekre a kérdésekre?

Azt, hogy nagyon meddőnek tartom a mainstream és underground közötti különbség feszegetését. Felkértem elismert képző- vagy iparművészeket, hogy csináljuk meg közösen a díszletemet az Eurovízióra, és nem voltak hajlandóak az együttműködésre, mert ez mennyire ciki, a művészettől idegen közeg. Én viszont azt gondolom, hogy az ugyan tök jó, hogy csinálhatok még egy koncertet ugyanazokban a klubokban, és mindig ugyanazok az emberek eljönnek - de ha nem nyitunk más fórumok felé, akkor nem fog több emberhez eljutni a világom, és ezzel együtt olyan értékek, amelyek mások számára is izgalmasak lehetnek. Nekem ez egy próbálkozás volt, hogy hogyan tudom átültetni a Korai Zsolt médiaművésszel kialakított, geometrikus vizuális világomat A Dal, a mainstream média közegébe. És lássatok csodát: számtalan, különböző korú és iskolázottságú ember írt a Facebookon, hogy nagyon izgalmas volt neki a látvány és a produkció. A kiesésem után két nappal pedig volt egy fellépésem az Instantban, ami az egyik legkísérletezőbb koncertem volt: egy nagy kockán ültem szinte végig, füst, egyedi effektek, speciális LED-ek rám szerelve, Korai Zsolt vetített, Farkas Áron live actezett. Olyanok is eljöttek, akik az Eurovízió miatt ismertek meg, tátott szájjal nézték végig a műsort, és imádták. Tehát ha a "túloldalról" működik a nyitottság, akkor talán a popkultúra sincs olyan távol az underground közegtől.

Szóval ez a víziód, hogy milyen jó lenne, ha az ún. undergroundból minél többen megpróbálnának megjelenni a mainstreamben, és akkor megváltoznának a dolgok?

Nem gondolom ezt, csak azt, hogy aki megteheti, hogy a határait feszegesse, az tegye is meg. Mondok egy másik példát: a polgári életben zeneterápiával is foglalkozom, és nagyon sokáig Waldorf-, illetve egyéb alternatív óvodákban, iskolákban, valamint árvaházakban dolgoztam, mert ezek a legkönnyebb utak a zeneterepeutaként való kibontakozásra, gyógyításra. Aztán rájöttem, hogy olyan helyekre is el kellene vinni ezeket a természetes zeneterápiás eszközöket, ahol több a műanyag, és ezeket az értékeket egyáltalán nem ismerik. Azoknak a gyerekeknek megmutatni a falevelek és a szél dalát, vagyis a természet hangjait és szépségeit, akik ezt nem ismerik. Ilyen szemlélet és indíttatás volt az Eurovíziós indulás mögött is. Én is látom, hogy van egy hatalmas kulturális és zenei szakadék az underground klubközeg és a mainstream média közt, csak nem akarok beállni szigorúan az egyik oldalra, inkább kísérletezem az összekapcsolással. A zenei igényességnek, a profizmusnak és a szélesebb befogadói közegnek egyszerre kellene jelen lennie mindkét oldalon. Fontos elégtétel volt számomra az is, hogy Korai Zsolt vizuális szakembert, akivel közel egy éve dolgozom, felkérte Király Viktor is, miután Forrai Beán, a barátnőjén és korábbi táncosomon keresztül megismerte a Marge-ot és az őszi színpadi produkciót. Így mainstreamebb zenei és médiaközegben jelenhet meg a kortárs médiaművészet, és az, hogy Király Viktor egy színvonalasabb vizuális arculattal jelentkezik, talán hatással lehet az egész kulturális közegére is.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

És mi a tanulsága ennek a kísérletnek?

Nagyon jó szakembereket ismertem meg. Mindenhol megvannak azok az értékes, nyitott emberek, akikkel fantasztikus együtt dolgozni. Azért is fontos volt nekem ez az egész, hogy kapjak egy visszajelzést, hogy érdekel-e egy szélesebb közeget az, amit csinálok, vagy tényleg akkora a kulturális szakadék, hogy nem lehet átugrani. Szerettem volna ezt látni a gyerekvállalás előtt. És most már tudom, hogy ha kétmillióan néznek, akkor sem vagyok zavarban. Ha pedig mindezt megcsináltam nyolc hónapos terhesen, akkor később is simán menni fog. [nevet]

Azt nézted, hogy mennyi új Facebook-lájk jött, vagy hogyan ugrottak meg a korábbi zenéid YouTube-nézettségei, letöltései?

Egy profi arculati és PR-csapattal, a Mitte Communicationsszel szerencsére sikerült jól kiaknázni ezt az időszakot. Harminc százalékkal nőtt a követőim száma, és rengetegen hallgatták meg a korábbi zenéimet is. Szerintem ugyanaz történt az Eurovízión, ami egyébként is gyakran van velem, hogy sokakat jobban érdekel a karakterem, mint a zeném. Gyakran látom, hogy nagyjából mindegy, hogy egy jó vagy középjó koncertet adok, az emberek ugyanúgy örülnek, mert a karakteremet szeretik, nem feltétlenül a zenéket. Most is ezt éreztem, hogy maga a dal elég kevés embert fogott meg ahhoz képest, hogy ez valóban egy Eurovízió­-kompatibilis szám; de engem sokan megszerettek.

Szakos Krisztiánt, a Morning Light zeneszerzőjét csak úgy megkerested, hogy dolgozzunk együtt? [A zeneszerző-producer többek között a következőkkel dolgozott, dolgozik: Ákos, Caramel, Compact Disco, Kozma Orsi, Tabáni István stb.]

Eleinte más producerrel terveztem közös munkát, csak mindenki, akit ismertem, ódzkodott az Eurovíziótól. Aztán végighallgattam az összes indulót az elmúlt öt évből, vagyis körülbelül százötven számot. Egyértelműen Szakos Krisztián dalai tetszettek a legjobban. Kirívó ebben a popzenei közegben, hogy milyen szépen hangszerel, és sokszor izgalmasabb dolgokat be mer vállalni, mint mások. Azt is érezni rajta, hogy az előadók számára készíti a dalait, nem meglévő mintákat erőszakol rájuk. Van egy közös ismerősünk, akit megkértem, hogy kössön össze vele. Kiderült, hogy Krisztián akkor pont a Strongert hallgatta, és azt mondta, hogy mehet a közös munka, de valami olyan világot szeretne, mint ez a Marge. - De hát ez pont a Marge! [nevet] Így nem egy számára teljesen ismeretlen underground énekesként kerestem meg, aki összepisili magát, ha igent mond, hanem közös szakmai alázat, tisztelet és bizalom volt bennünk, két más-más oldalról induló embernél. A dal ezért is lett szerintem ilyen pozitív, karcmentes. Lehet, hogy ez a korábbi zenéimhez képest tisztább, talán sterilebb popdal, de mi pont ilyet szerettünk volna készíteni. Ez tükrözi azt, ami végbement bennem a terhesség nyolc hónapja alatt. Annyira másképpen érzek és gondolkodom most, hogy el tudom ugyan énekelni bármelyik régi dalomat, de nem tudok alkotói fejjel mögé állni. A Stronger például nyáron volt velem nagyon: a házasság, a kisgyerekvárás előtt tudatosan azt mondtam, hogy most ezt az utat választom, megerősödöm, nem leszek többé kamasz. De ez már kicsit messze van. Ma úgy nyitom ki a szemem, hogy mosolygok, és szerelmes vagyok a világba, így most már nem kell "torzító eszközöket" használnom. Inkább a látványban tartottam fontosnak, hogy megmaradjanak a korábbi marge-os jegyek.

Azt tudom rólad, hogy sokat voltál külföldön, énekeltél is, de azt már nem, hogy ez pontosan mit jelent. Mesélnél erről?

Ausztriában tanultam zeneterápiát, Angliában is foglalkoztam ezzel szellemi sérültek fejlesztésén keresztül. Brüsszelben pedig a szenegáli Jupiter Dioppal zenéltem. Tőle rengeteget tanultam, például az And album is át van itatva ezzel a világgal, amit közösen alakítottunk ki. Meg merem kockáztatni, hogyha nem találkozom vele, akkor ma nem lennék énekes. Kinyitotta a bennem lévő európai zártságot. Én nagyon csendes kislány voltam, csendes zenész, csendes őrült. Ezért nagyon sokat segített, hogy a fekete negyedben szenegáliakkal zenéltem éjjel-nappal. Az afrikai nagykövetség parkjában ismertem meg Jupitert, ahol ő volt a gondnok. Én bébiszitterkedtem, oda vittem egy kisfiút, ő meg egy kislányára vigyázott. A gyerekek teljesen egymásba szerettek, ezért mindig érintkeznünk kellett, de eleinte egyáltalán nem is kedveltük egymást. Végül olyan fél év után kezdtünk igazán beszélgetni, akkor kérdezte, hogy mivel foglalkozom; mondtam, hogy énekes és zenész vagyok. Meghívott a koncertjére; mondta a címet, azt hittem, hogy valami kis klub lesz, közben egy Hősök tere méretű hely volt, ahol telt ház fogadott, húszfős zenekarral a színpadon. Kiderült, hogy ő egy tehetséges, elismert énekes. Ezután elindult a közös munka.

Úgy tudom, Egyiptomban is jártál.

Van egy komplett lemez, amit Egyiptomban megírtam, fel is vettük egy részét ottani zenészekkel. De ezek nem kötődnek speciális korhoz, ezért is nincs bennem az a késztetés, hogy minél hamarabb kiadjuk őket. Szeretném, ha nyugodtan be tudnánk fejezni. Az új lemezen is szerepel egy zenész, akit Egyiptomban ismertem meg, Diab AbouZiad, egy frenetikus énekes, aki údon [arab lant] is játszik. Ezen a lemezen egy csomó tradicionális zenei eszközt használok majd, de ezek teljesen ki vannak forgatva a hagyományos kontextusukból. Váradi Berki Laci, egy tradicionális cigányzenész is hegedül rajta olyan dallamokat, amiket egyébként is szokott, de egészen más hangszínen szólal meg, így nem is lehet majd tudni, hogy az hegedű.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Meghallgattam újra az And albumot, és meglepődtem, hogy jóval sokszínűbb, mint ahogyan emlékeztem rá. Bőven van rajta olyan elektronikus behatású zene, ami elég közel áll ahhoz, amit mostanában csináltál. Mennyire érzed mélynek a váltást az első albumhoz képest, és mennyire volt mindez tudatos?

Annyira tudatos, mint amennyire egy jóslat az lehet. Gyakran megesik velem, hogy megírok egy dalt, és utána értem meg, hogy miért írtam meg. Vagy kiválasztok bizonyos hangokat, és utána értem meg, hogy ez olyan, mint annak a rossz szekrénynek a nyikorgása otthon, amit folyamatosan észlelek tudattalanul is. Addig tekergettük, míg ilyen lett a hang, de ez csak akkor esik le, amikor már teljesen beépült a zenébe. Ha zenélsz, akkor minden kis rezdüléssel a körülötted lévő világot fejezed ki és értelmezed. Úgyhogy ezek nem is feltétlenül döntések, hanem ez így dönti el magát. Az And előtt volt két lemezem, amiket nem adtam ki, mert mire elkészültek, kicsit idejétmúltnak éreztem őket. Az Andet két és fél évig csináltam, és a végére már egészen más dolgok felé nyíltam ki. De azt mondtam, hogy bár már sok mindent másképp csinálnék, ezt az útjára engedem. Ezért is töltöttem fel az internetre, hogy induljon el, hátha bevonz új lehetőségeket, hogy kapcsolatba kerülök hozzám közel álló zenészekkel, producerekkel. Mára azt látom, hogy ez nagyon nehéz Magyarországon, főleg a külföldi tapasztalataim után. Bárhol éltem, a bevándorlók mindenhol iszonyú nyitottak voltak. Mindenki tele volt zenével, és két lépésben eljutottál ahhoz, akivel dolgozni szerettél volna. Ehhez képest nagy érvágás volt, amikor hazajöttem, hogy mindenki ilyen zárkózott. Sok producer például azért nem mutatja meg a zenéjét, mert attól fél, hogy ellopják az ötleteit.

A második nagylemezen kivel fogsz dolgozni?

Farkas Áronnal, aki DJ, basszusgitáros és producer, már az első album óta aktív tagja a Marge produkcióknak. Vele készítem a dalokat, együtt találjuk ki, hogy hogyan fogjuk meghangszerelni, és a színpadi produkcióban is ő lesz velem. Most úgy néz ki, Szakos Krisztiánnal is folytatódik a közös munka, mint zenei supervisorral. A másik fix ember pedig Korai Zsolt a vizuális részről. Szeretnék táncosokkal is tovább dolgozni, fesztiválokra pedig élő elektronikus hangszereket is bevonni. A nagylemez elég jól halad, de előtte még lesz egy kislemez is Closer címen: ezen megjelenik majd a Morning Light és klubos remixe mellett két dal, amelyik jobban átvezet a korábban ismert Marge-világba, és magyarázatot ad arra is, hogy abból hogyan jutottam el a Morning Lightig.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ez az elektronikusabb, klubzenésebb világ másfajta hozzáállást igényel tőled? Mennyire választod külön azt, hogy mi maga a dal, és milyen módon szólal meg?

Eddig azt gondoltam, hogy ezt az összecsiszolási folyamatot polihisztor módjára magam is kézben tudom tartani, de szerencsére ez mára elmúlt, és profi producerekkel véglegesítem a számokat. Az a munkafolyamat, hogy zongorával vagy gitárral, basszusgitárral megírom a dalokat. Ebből készül egy erős guide, amit egy-egy producernek át tudok adni. Általában már hallom előre, hogy milyen hangzást szeretnék visszahallani; ráadásul vagyok olyan intuitív személyiség, hogy olyan emberekre találok rá, akik ezt meg tudják csinálni. Volt persze olyan is, hogy ez nem jött össze, de azoknak a daloknak végül akkor nem kell megszületniük. Ezért is adok ki kevés zenét a kezem közül. Előfordult olyan is, hogy Yvein Monq írt egy számot [a Stronger EP-n dolgozó egyik producer, Tropiic mellett], én beleszerettem, és csak az éneket tettem hozzá. De alapvetően azok a dalok állnak hozzám a legközelebb, amelyeket én szerzek, és utána esnek át ezeken a finomításokon. Szeretnék minél nyitottabb lenni, és mindig friss és új hangulatokat teremteni a Marge világa köré.