Csak a ritmus nem elég - Para Halu a Quartnak

Para Halu, vagyis Hohmann Ádám az előző évtized elején kezdett el psytrance-szel, vagy ahogy sokan ismerik, goával foglalkozni. Hamar bekerült a műfaj nemzetközi körforgásába, már jó ideje többet játszik külföldön, Izraeltől Brazíliáig, mint itthon. Sok mindenről beszélgettünk, a japán bulikatonáktól a zeneterjesztés jövőjéig; mindezt megelőzően pedig megkértük, hogy tegyen rendet: mi is az a psytrance, és miben különbözik a goától.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Psytrance: a meditációtól az ereszd-el-a-hajamig

A történet kezdete jól ismert, az indiai Goa tartományban, a tengerparton bulizó hippikről, akik a kilencvenes évek elején kialakították saját pszichedelikus elektronikus zenei stílusukat. Ez a hullám - amelyet leginkább ez a klasszikus szám fémjelez - azonban a kétezres évek elejére kifulladt, és ekkor, különféle elektronikus stílusok elemeinek hozzáadásával alakult ki a psytrance. A psy ebből a pszichedelikus rövidítése, és ez Para Halu számára a következőket jelenti: "nyitottság, kísérletezés, újszerűség, érdekes hangok, utazós, kalandozós zenék." Ebbe nagyon sok minden belefér "az elképesztően mély, befordulós, meditatív állapotoktól kezdve az ereszd-el-a-hajam bulizásig".

Bár egyes előadók, például Para Halu sem szereti magát behatárolni ezen belül, azért beszélhetünk nagyobb irányokról. A dark avagy killer irányzat neve sokat elárul. "Egyszer csak jött egy rakás új producer, akik elég erőltetetten rámentek arra, hogy minél durvább, minél elvetemültebb legyen a zene" - mondta Para Halu, akit ugyan sokáig ehhez az irányzathoz soroltak, de ennek sablonos, egy kaptafára készült részétől mindig is igyekezett elhatárolni magát. Ismerkedéshez ezt a számot ajánlja. A full-on dallamosabb, energikusabb, gyorsabb tánczene; mint például ez. A progresszív psytrance pedig Skandináviában alakult ki: lassabbra vették a tempót, letisztultabb, hosszan kibontakozó, akár 10-20 perces számokat készítettek az olyan előadók, mint Atmos; az ismerkedésre jó lesz ez. És ezek csak a nagy irányok, létezik például dark-prog vagy hi-tech psytrance, sőt, suomi psytrance is, vagyis a műfaj sajátos finn irányzata.

A külvilág ki van zárva

A psytrance bulik különlegesek; legalábbis a színtér szereplői úgy látják, hogy egyetlen más műfajra sem jellemző, hogy olyan baráti, családias lenne a hangulat, mint náluk, hogy "nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen nyelven beszélsz, milyen a bőröd színe, milyen ruha van rajtad". Vagyis megmaradt valami abból a hippi szellemiségből, amelynek jegyében Goán megfogant a stílus elődje. (Igaz ugyan, hogy ott nem volt belépő, büfé stb., és azóta nyilvánvalóan megjelentek a profi buliszervezők, akik ebből élnek.) Para Halu szerint ez annak köszönhető, hogy ugyan ide is ugyanaz vonzza először a legtöbb embert, mint más bulikra: oda mennek a haverok, gyors a zene stb., illetve Goa legendája - ám azok maradnak meg a színtéren és járnak akár évekig a bulikra, akiket megfog ez a hangulat, és ezért ezt igyekeznek fenntartani.

További különlegesség a látványvilág, "hogy minden négyzetcentiméter ki van dekorálva". Ez sokat hozzátesz az élményhez, "az audiovizuális utazáshoz, amikor a külvilág ki van zárva, csak maga a különleges zene, az érdekes hangok, a látványvilág, az együttlét számít" - jellemezte Para Halu a gyakran délig eltartó bulikat.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ennek az is az eredménye, hogy a psytrance kissé elkülönül más elektronikus stílusoktól. Vannak ugyan olyan partik, ahol a különböző termekben szóló más-más stílusok között ott van ez is, de azért "a goások" általában nem szeretik, ha más zenével keveredik a "sajátjuk", amit exkluzívnak, különlegesnek élnek meg. Ugyanakkor a korábban az egyik legegyedibb psytrance-előadónak számító Infected Mushroom sikere gyengítette ezt a különállást. Igaz, hogy ők 2005 óta nem csinálnak ilyen zenét, de azért ott van a gyökereikben, illetve terjesztették a hírét, "pedig eredetileg talán a psytrance volt a legkevésbé ismert az összes elektronikus alstílus közül" - mondta Para Halu.

Ozora

Nem kerülhető meg természetesen az ozorai fesztivál sem, amely a botrányoknak köszönhetően a bevitte a köztudatba a goa zenét - noha ennek rajongói szerint számos tévedés jelent meg a sajtóban. "Próbálták ráragasztani, hogy ez csak a drogokról szól, de ez botrányos hülyeség volt". Para Halu szerint nagyjából ugyanolyan arányban van ott az a réteg, amely "csak a züllés miatt jár", mint bármilyen más bulin.

Ez a fesztivál nemzetközi közönséget vonz, sok olyan embert is, akik a kemény maghoz tartoznak, vagyis egész nyáron fesztiválról fesztiválra utaznak, akár családostul is. Mostanában éjszaka mennek a "gyorsabb, izgalmasabb, kalandosabb zenék" - mondta Para Halu, aki az utóbbi években a nagyszínpadon játszott, legutóbb napfelkeltekor; idén viszont a chill sátorba megy. Nappal pedig azok az emberek mennek a tánctérre, akik éjszaka alszanak; a 40 fokban a lassabb, kellemes zenék mennek, néha akár olyanok is, amelyek más bulikban is megszólalhatnának.

Para Halu szerint egyébként a magyar színtér elég jó, "pofás bulik vannak" itthon. Nem is az Ozora körüli botránykeltés ártott meg igazán a műfajnak, hanem a West-Balkánban történt tragédia utáni szabálymódosítások. Ezek ugyanis, bár egy zárt térben történt, emberi mulasztás miatt kialakult szerencsétlenség nyomán hozták őket, valójában a szabadtéri bulik szervezését tették olyan körülményessé, hogy jóval kevesebben vállalkoznak ilyesmire. Pedig ezek hozzátartoznak a psytrance-hez; korábban nyaranta akár hetven ilyen buli is volt, a száz főstől az ezerötszáz fősig.

Húzónév a nemzetközi színtéren

A Para Halu név kezdetben több embert is takart. A már korábban is zenélő Hohmann Ádám 2002-ben több haverjával kipróbálta a psytrance-t is, de ez eleinte csak egy volt a sok projektje közül. Aztán egyre komolyabb szintre jutott, így ez lett a fő tevékenysége (bár ambientet, vagy Spacequake néven breakbeates, triphopos számokat is készít), míg a többiek nem vették annyira komolyan, mint ő, így végül egyedül maradt.

Az első számokat eljuttatták a színtér meghatározó szereplőihez, például Goa Gilhez, akik hamar ráharaptak, elkezdték játszani, terjeszteni ezeket; Goa Gil a top 10-es listájára is feltette a Para Halut, amelyet akkoriban sokan követtek. "Pont jó elemeket kombináltunk egymással, vagy pont jókor voltunk jó helyen", így aztán szájról szájra terjedt a hírük. Egyre több kiadó kért tőlük számot válogatásokra, majd az - akkor felfutóban lévő, mára már a műfajban kultikusnak számító - Parvati Records kért egy albumot. Ennek jó visszhangja után egy másik cég is bejelentkezett. 2009 óta Para Halu saját kiadójánál, a Psy Life-nál jelenteti meg a lemezeit.

A külföldi fellépések is egyre sokasodtak. Ezeket egyébként - a műfajban általánosan elterjedt módon - Para Halu maga, illetve barátnője segítségével intézi. Az esetek többségében őt találják meg e-mailen vagy a Facebookon. Magát úgy helyezi el a színtéren, hogy bár "nyilvánvalóan nem tartozom a legnagyobb nevek közé, de a kisebbek közé sem. Azon a szűkebb körön belül, amit én csinálok, a keményebb, egyedibb psytrance-ben még az is lehet, hogy valamilyen szinten húzónévnek számítok."

Katonák, bulikatonák és maga Goa

Latin-Amerikában nagyon él most a psytrance. Mexikóban is vannak nagy, már-már diszkós rendezvények, de ott Para Halu még nem járt. Brazíliában viszont igen, ahol a mostanában nagyon beütött elektronikus tánczenei őrület részeként futott fel a psytrance is. A kisebb, tengerparti bulik mellett vannak 10-20 ezres rave-ek is, ahol más műfajok befutott sztár-DJ-i mellett játszanak progresszív psytrance-előadók. Ezek nem egyszer akkora tömegeket vonzanak, hogy helikopterrel kell bevinni a fellépőket a színpadhoz, mert máshogy nem jutnának el odáig a különleges helyszínek sajátosságai miatt.

Közismert, hogy Izraelben a stílus óriási népszerűségnek örvend, a kereskedelmi rádiókban hallható, és persze rengeteg zenész is van. Állítólag ennek az az oka, hogy "három évre mindenkit bevágnak sorkatonának, és amikor ott nagy nehezen végeznek, sokan elindulnak a nagyvilágnak, és főleg annak idején sokan Goán kötöttek ki." Rengeteg a buli, sokszínű a kultúra, és - a nagyon szigorú repülőtéri ellenőrzést leszámítva - csak pozitív élményei kötődnek Izraelhez. Nagyon kedvesek az emberek, és "minden bulin odateszik magukat, az az egyik legjobb közönség" - mondta Para Halu, aki hatszor-hétszer is játszott már Izraelben.

Emellett a japán közönség tartozik még a legjobbak közé. "Minden bulit úgy fognak fel, mintha az lenne az utolsó. Az egész életük a fegyelmezettség, rend jegyében telik, senki nem üti az orrát a másik dolgába. Ha viszont bulizni kell, akkor mindent félretesznek, nem számít, hogy mennyit dolgoztak a héten. Igazi bulikatonák, úgy táncolnak, mint senki más." A világ minden táján lehet japánokkal találkozni a psytrance-fesztiválokon.

Néhány éve Para Halu Goán is eltöltött öt hónapot. "Ott még mindig majdnem ugyanaz megy, mint annak idején. A fellépők is gyakran ingyen játszanak, ha már egyszer oda mentek lazítani vagy találkozni az ott időző pszichedelikus arcokkal." Néhány százan, ezren vannak a tengerparti, belépő nélküli bulikon. Ugyanakkor Goa ma már egy viszonylag felkapott turistacélpont, és a hatósági szabályozás is szigorúbb, mint régen. "Nem mehet a buli éjfélnél, éjjel egynél tovább, vagy pedig lehet fizetni a baksist a rendőröknek."

A külföldi az atyaúristen, a magyarok meg csak magyarok

Az utóbbi években Para Halu havonta nagyjából kétszer játszik külföldön, míg Magyarországon évi egy-két bulit szokott vállalni. Főleg azért, mert nálunk a külföldi fellépőkre van minden kihegyezve, "ő az atyaúristen, a magyarok meg csak magyarok". Ha meg kintre hívják, akkor ott ugye ő a külföldi fellépő, ami nagy különbség. Tapasztalatai szerint egyébként Európa más országaira is jellemző ez, hogy a külföldi zenész többet számít, mint a helyi, míg Ázsiában, Dél- és Észak-Amerikában nincs ekkora különbség.

Egy Para Halu-fellépés egyébként egy különleges DJ-szett saját számokból, effektekkel, loopokkal megtámogatva, esetleg kiadatlan számokkal. "A számok legizgalmasabb részeit kivágom, és ezeket próbálom a lehető legütősebben lejátszani." Teljesen élőben amúgy is lehetetlen volna lejátszani a számait, hiszen vannak olyanok, amelyek száznál több sávból állnak. Vannak olyan trükkjei, mint például az Ozorán, napfelkeltekor, egy hosszabb szünet után bejátszott Tavaszi szél vizet áraszt, de azért mindig figyelembe veszi, hogy az emberek bulizni akarnak; és általában veszik is a lapot az ilyen különlegesebb megoldásoknál.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Saját fellépésein túl nem igazán jár psytrance-partikra. "Amikor fellépek, az buli is egyben, és ez az igényeimet kielégíti. Ugyanakkor munkának is tekintem, olyannak, ami pozitívan tölt fel." Amikor egy hétvégén nincs fellépés, akkor kirándul, házibuliba megy, vagy éppen örül, hogy lehet zenét írni. Otthon leginkább pszichedelikus és progresszív rockot hallgat (Pink Floyd, Hawkwind stb.), ambientet, a krautrock "űrszintis" vonulatát (Tangerine Dream, Klaus Schulze) stb., vagyis nem elsősorban psytrance-t.

Nem csak a ritmus

A kezdetben a dark vonalhoz sorolt Para Halu-hangzás idővel megváltozott, dallamosabb lett, bár ez nem tudatos döntés eredménye volt, "csak unalmas, ha ugyanazt a zenét csinálja az ember évekig." Ráadásul Para Halunak mindig is kevés volt "csak maga a tánczene, csak maga a ritmus. Mindig odaképzeltem valami más témát, amire az ember tud utazni: dallamokat, kísérleti témákat, hangulatokat." Főleg azóta kísérletezik, hogy - gyakorlatilag már majdnem tíz éve, hivatalosan 2007 óta - egyedül viszi a projektet. "Néha percekig szól valami dallamos ambient kiállás, aztán bejön egy nagyon durva elszállás. Máskor meg szimplán partizene, de mondjuk van benne egy kis zongora, vagy valami más meglepetés" - vázolta a végleteket.

A Space Rock című lemez például a goa egyik gyökerének is tekinthető, hetvenes évekbeli pszichedelikus zene szellemét idézte meg a psytrance-en belül: "űr, nagy terek, energikus zene". A Future Sound Of Para Halu pedig szándékosan az eklektika jegyében készült dupla CD volt, a bekategorizálás ellen. A World Of Peace című album pedig a "világos és sötét békekötéséről" szól. Ennek van némi spirituális vonzata, bár ezt "nem kell túl komolyan venni"; és jelképezi a psytrance-en belül megfogalmazható hangulatok végleteit is.

Para Halu a zenélés mellett Psy Life nevű kiadójával is foglalkozik, amelynek nemsokára új honlapja lesz. Ez azért fontos, mert szerinte az a jövő, hogy "egyre több ember kutakodik a zenék után, hogy megtalálja a számára megfelelőt, és ha megtalálja, akkor kialakul egyfajta kapcsolat a művész és a közönsége között." Úgy látja, hogy Nyugaton egyre inkább terjed, hogy a rajongók szívesen fizetnek a zenéért, mégpedig közvetlenül a zenésznek, az iTunes, Beatport típusú közvetítők kihagyásával. "Az emberek egyre tájékozottabbak a világ és ezen belül a kultúra dolgaiban, mert egyre több információhoz juthatnak hozzá. A zenészeknek is sokkal több lehetőségük van kísérletezni" - vázolta optimista jövőképét.