Ezért baj David Guettára pocsékolni az időt

Az év egyik legjobb számát többen is feldolgozták az utóbbi időben. Ez lett a végeredmény.

Az év egyik legjobban várt albuma valószínűleg Jamie xx-é volt. Ő az xx-ben zenélget, de úgy határozott, eljött az ideje egy elektronikus lemeznek, amihez persze kérte a zenésztársai segítségét is. Az In Colour több kisebb-nagyobb slágert is adott idén, a lemez egyik legjobb száma, a Loud Places pedig úgy is szép karriert futott be, hogy többen is kritizáltak azért, mert egyedül a refrén tartogat benne izgalmakat.

Kábé egy hónappal ezelőtt John Talabot csinált hozzá remixet, a napokban pedig kihoztak hozzá többet is.

A feldolgozók között van Matthew Herbert is, aki egy évtized után, idén adott ki megint Herbertként új albumot, amin olyan csodás számok vannak,

mint amilyen például a Bed vagy a Smart is.

A lényeg, hogy van itt egy csomó remix, amik alig hasonlítanak egymásra pedig elvileg ugyanabból a számból indultak ki. Az elektronikus zenéről okoskodni talán a legszerencsétlenebb húzás a zenei újságírásban, úgyhogy csak annyit írunk, hogy: van olyan, amelyikben irtóztak a refrént használni, van olyan, amelyikben mindent megtesznek, hogy szétverjék és van olyan, amiben észre se venni.

Hogy mi az egésznek a tanulsága?

Semmi. Legfeljebb talán annyi, hogy

annyit fikázzuk David Guettát, Avicii-t, Steve Aokit és a többi EDM-királyt, hogy itt az ideje annak is, mutassunk megint egy-két példát arra, hogy az elektronikus zene mennyire király is tud lenni.

Íme a John Talabot-féle Loud Places:

Ezt csinálta belőle Matthew Herbert:

Ez pedig Tessela verziója a számból: