Egy albertai kisvárosból a toplisták élére

Nickelback
Members of Canadian rock band Nickelback pose with a signed guitar in Naarden, The Netherlands, on November 18, 2013. Proceeds from the auction of the instrument will be donated to the victims of typhoon Haiyan in the Philippines. AFP PHOTO / ANP / BAS CZERWINSKI --NETHERLANDS OUT-- / AFP PHOTO / ANP / BAS CZERWINSKI
Vágólapra másolva!
Egy halom rendőrségi ügy, javítóintézet, letartóztatás és egy város ráirányuló gyűlölete. Nagyjából ez határozta meg Chad Kroeger, a Nickelback énekesének serdülő éveit. Megnéztük, honnan is indult ez a mára már világhírű kanadai rockegyüttes.
Vágólapra másolva!

Chad és Mike az anyjukkal éltek a kanadai Hannában, Alberta tartományban. Ők egyébként féltestvérek. A srácok viszonylag sokat balhéztak, többször is a rendőrségen kötöttek ki. Chad egy interjúban ezt úgy foglalta össze, hogy elég rossz gyerek volt, és a városban – főleg a rendőrök között – nagyon sokan várták már, hogy mikor kerül el a városból. Chad például 13 évesen betörésért javító intézetbe került. A folyamatos büntetések és letartóztatások miatt

pedig kimaradt az iskolából - kirúgták.

Huligánból lett rocksztár Chad Kroeger Forrás: AFP/2014 Getty Images/Mark Davis

A sok balhé és állandó rendőrségi ügyek és az iskolai kicsapás érzelmileg nem a legjobb hullámokat indították el Chadben. Ebben az érzelmi hullámvölgyben volt, a 13 éves Chad, mikor gitár került a kezébe. Gyakorolgatott, játszott ezt-azt, mutogatta az ismerősöknek, hogy mire jutott. Az hozott áttörést, mikor látta a haverok, családtagok arcán, hogy tetszik nekik, és egyszerűen jól érzik tőle magukat – attól, amit ő csinál. Azt mondta, hogy akkor egy pillanat alatt rájött valamire, és azt mondta magában, hogy

A zenés szerelem odáig vezetett, hogy 1995-ben bátyjával, Mike-kal és unokatestvérükkel, Brandonnal megalapították a Village Idiots nevű bandát. Chad énekelt és gitározott, Mike volt a basszusgitáros, Brandon a dobos, és ott volt még Ryan Peake gitáros is. Az együttes indulásakor nem volt több egy átlagos, feldolgozásokat játszó családi-haveri rockbandánál. Főleg

Led Zeppelin és Metallica számokat játszottak.

A környékbeli klubokban léptek föl és jól szerepeltek – nagyjából úgy, ahogy egy ilyen jellegű kezdő banda szokott. Időközben nevet is változtattak, és áttértek az azóta is használt Nickelbackre. A név eredete annyi, hogy Mike sokat dolgozott a Starbucksban, ahol a legtöbb termék ára nem egész összeg volt, hanem néhány dollár és 95 cent. Ezért a pultban álló Mike-nak kismilliószor kellett elmondani, hogy tessék,

Ami angolul úgy hangzik, hogy here is your nickel back. A kanadai (és egyébként az amerikai) 5 centes beceneve nickel.

Mikor már végigjátszották a helyi klubokat a feldolgozásokkal, eljutottak oda, hogy ideje lenne saját nótákkal is előállni, ha tovább akarnak lépni. Amikor ezekből megvolt egy demó EP-re való, Chad

nevelőapjától kért pénzt a felvételhez és a gyártáshoz.

Meg is kaptaa 4 ezer dollárt, és indultak Vancouverbe, a stúdióba. A Hesher című középlemezre 7 szám került, és az együttes maga adta ki 1996 márciusában. 10 ezret adtak el a lemezből, amit később Chad Kroeger már nagyon gyengének tartott, és azt mondta interjúkban, hogy próbálja minél hamarabb elfelejteni. Ahogy mondta, akkor még azt sem tudta, mit akar azzal a 7 dallal, csak úgy megírta őket és kész.

A Hesher EP borítója a halom 5 centessel Forrás: Wikimedia Commons

Érdekes, hogy a srácok annyira belelendültek, hogy két hónappal a Hesher után ki is adták az első nagylemezüket is Curb címmel. Ezt szintén az együttes adta ki, igaz, a Roadrunner 2002-ben újra kinyomta az albumot. Klub turnéra indultak Kanadában, és Chad és Mike szabadidejük nagy részét azzal töltötték, hogy hívogatták a kanadai rádióállomásokat, hogy vegyék meg és játsszák a számaikat.

Mindent a zenekar maga csinált:

ők adták ki a lemezt, ők intézték a fellépéseket, a rádióba kerülést és persze ők terjesztették, árulták a lemezt.

1998-ra már szinte az összes kanadai rádiót meghódították. Még ebben az évben kiadták harmadik albumukat, a szintén független The State-et - a nagylemezek közül ez volt a második. Közben történt tagcsere is, mert Brandon Kroeger, az unokatestvér – még a nagy sikerek előtt – kiszállt.

A nagy áttörést az jelentette, amikor a Roadrunnerhez eljutott a Nickelback albuma, és Ron Burman azonnal Vancouverbe utazott, hogy meghallgassa őket élőben. Ennek az lett a vége, hogy 1999-ben a Nickelback aláírt a Roadrunnernél és az EMI-nél is. Így 2000-ben már három újrakiadása jelent meg a korábbi független The State-nek. Az első kettő az EMI-nél, a harmadik a Roadrunnernél jelent meg.

A háttér tehát már adott volt, a fiúk pedig igyekeztek zeneileg minél többet megtenni a siker érdekében. Chad például szinte tudományos mélységeket súrolva

szedte ízekre a rádióslágereket, hogy hasonlókat tudjanak alkotni.

Ha igazi Nickelback rajongó vagy, teszteld a tudásod kvízjátékunkon, és nyerj exkluzív páros jegyet a szeptember 16-ai, budapesti koncertre!