Egyre több fiatal fordul a folkzene felé. Ezt még Neyla, a Lumineers csellistája mondta az Origónak a Sziget Fesztiválon. Szerinte az egyre több elektromosság között egyre nagyobb az igény a természetesebb dolgok iránt. Az ő álláspontját erősítette, hogy csütörtök este csordultig volt fiatalokkal az Akvárium Klub nagyterme, a színpadon pedig egy folkbanda játszott.
A Passenger először egy zenekar volt, utána egy ember, most meg egy ember zenekarral a háta mögött. A 2003-ban alakult banda 2009-ben oszlott fel, mindössze egyetlen, nem túl sikeres albumot adtak ki. Az egyik alapítótag,
Michael Rosenberg viszont tovább vitte a márkát,
amit személyes művésznévnek használt.
Így magányos farkasként összejött neki az áttörés, a Let Her Go című dala hatalmas sláger lett világszerte. A lemezeit Michael háttérzenészekkel vette fel, de jobbára egyedül turnézott, tavaly a Szigeten is egy szál magában (illetve egy gitárral) állt színpadra, és elég fasza koncertet adott.
Idén viszont összerántott egy bandát a háta mögé, és velük indult turnéra, nem is olyan régen, a budapesti volt a formáció harmadik koncertje. Ehhez képest összeszokott csapatnak tűntek. Rendben nyomatták az érzelmes, de azért lendületes dalokat, és persze nem tolakodtak nagyon Michael mellé a reflektorfénybe.
Jó kis koncert volt, jó kis zenékkel.
Rosenberg pedig szimpatikus arc. Hosszasan beszélgetett a közönséggel a dalok között, de ezt nem nagyon bánta senki. Megtudta, hogy a sweating úgy van magyarul, hogy „izzad b'szod!", elmesélte hogyan került balhéba a dán hatóságokkal, hogy Los Angeles-ben kínos volt a botoxosokat alázó dalát játszani.
Több dal előtt is elmesélte, honna merítette az ihletet,
ezek az édes-bús anekdoták pedig hozzáadtak a koncert hangulatához.
Ami azért szép lassan felpörgött, persze folkos mértékkel. Pogózni nem nagyon lehetett.
Az is kiderült, hogy a tavalyi szigetes volt Michael kedvenc koncertje, de csütörtök este is sikerült nagy bulit csinálni, ami külön érdem, hiszen nem éppen intenzív a Passenger zenéje.