Paul Simon: a suttyomban kiadott lemeztől a világhírnévig

Paul Simon
PHILADELPHIA, PA - JULY 24: Musician Paul Simon stands on stage during the setup of the Democratic National Convention at the Wells Fargo Center, July 24, 2016 in Philadelphia, Pennsylvania. An estimated 50,000 people are expected in Philadelphia, including hundreds of protesters and members of the media. The four-day Democratic National Convention kicks off July 25. Joe Raedle/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Paul Simon csütörtökön ünnepli 75. születésnapját. Azon kevesek közé tartozik, akik kétszer is bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame-be, azaz a Hírességek Csarnokába. Sőt, éppen tíz éve a Time magazin választotta be a világunkat formáló 100 legjelentősebb ember közé. Soha nem tudjuk meg, milyen karriert futott volna be, ha tizenegy évesen, egy iskolai rendezvényen nem figyel fel Art Garfunkel hangjára, aki a szomszédban lakott. Egyébként nagyon valószínű, hogy hasonlót. 
Vágólapra másolva!

Már csak azért is valószínű, hogy hasonló sikereket ért volna el a kezdeti lökést adó, Garfunkellel közösen elért siker nélkül is, mivel Paul Simon kétségkívül bődületes zenei tehetség. Gyerekkora óta a zene veszi körül, ebben él, ezt írja. Valószínűleg az is jó alap volt, hogy mindig is vonzódott a népzenéhez, legyen az a világ bármely pontjáról való.

Ezzel pedig ritkán lehet mellélőni, ha az ember széles közönséget akar megszólítani. Ez pedig – függetlenül a motivációjától – sikerült neki. Elég csak arra gondolni, hogy 1991-ben 750 ezer ember volt rá kíváncsi a Central Parkban. Paul Simon október 13-án ünnepli 75. születésnapját.

Szülei még a második világháború előtt költöztek Magyarországról Amerikába. Apja Magyarországon még a rádiózenekar tagja volt, Amerikában már zenét tanított, és nagybőgősként, Lee Sims művésznéven lépett fel dzsessz-zenekarokkal. Paul Simon 1941-ben született Newarkban, de New York Queens negyedében nőtt fel.

A nagy találkozás

Tizenegy éves volt, mikor egy iskolai évzáró előadáson felfigyelt egyik évfolyamtársa énekhangjára. Ismerte a fiút, mert a szomszédjukban lakott. Art Garfunkel volt az. A közös pont, vagyis a zene megtalálása után kezdtek barátkozni.

Először 13 évesen, már középiskolásként léptek fel együtt. Volt egy Tom and Jerry-produkciójuk, amelyben az alig 155 centiméter magas Paul Simon formálta Jerryt, a magasabb Art Garfunkel pedig Tomot, a macskát. A kiadójuk, a Big Records adta nekik a Tom és Jerry nevet. Már 16 évesek voltak, mikor 1957-ben a Simon által írt Hey School Girl-lel a 49. helyig jutottak a slágerlistán.

Ennek ellenére nem ütötték a vasat, és pihentették a közös zenélést. Ennek egyik oka az volt, hogy nem egy helyen tanultak tovább. Paul Simon főiskolán tanult angol nyelvet és irodalmat, Garfunkel pedig a Columbia Egyetemre járt matematika szakra. Simon a diploma megszerzése után bele-belehallgatott jogi előadásokba is, de diplomát nem szerzett. Valószínűleg azért is, mert

a rock and roll volt a mindene.

Az egyetemi évek alatt Paul Simon írt, felvett és ki is adott vagy 30 dalt. Nagy ritkán felléptek együtt, de jellemzően külön utakon jártak. A diplomák megszerzése után álltak össze újra. A Columbia Records szerződtette őket egy albumra. A mesefigurákat hátrahagyva saját nevükön, egyszerűen Simon & Garfunkel néven adták ki első lemezüket 1964-ben. Ez volt a Wednesday Morning 3 A.M. Ezek nagy része az amerikai népzenére épült, ötöt közülük Paul Simon írt. Köztük volt a híres Sound of Silence is. A várakozások és a zseniális vokálduó ellenére

a lemez lényegében megbukott.

Art Garfunkel és Paul Simon Forrás: AFP/Afp

Paul Simon csalódottságában Angliába költözött egy időre, és szólókarrierje építésébe fogott. Kisebb kávézókban, népzenei klubokban lépett fel. A klubokban ismerkedni is volt ideje a kisebb fellépések mellett. Rögtön az első helyen, a brentwoodi Railway Inn Folk Clubban összemelegedett egy Kathy Chitty nevű nővel. Az egyszerű szimpátiát kapcsolatra váltották, sőt, Kathy múzsaként is megjelent Simon zenei munkásságában. Ő ihlette a Kathy's Song-ot és az America-t is.

Simon járta a vidéket, több tucat kis klubban lépett fel, folyamatosan zenei inspirációt gyűjtött, és 1965-ben meg is jelent első szólóalbuma, a The Paul Simon Songbook. Olyan jól ismert Simon-slágerek kerültek erre a lemezre, mint az I Am a Rock, a Leaves That Are Green, az April Come She Will, a Most Peculiar Man vagy a korábban Garfunkellel elő- és kiadott The Sound of Silence.

Titkos kiadás

Miközben Paul Simon a Garfunkellel kiadott lemez kudarcát fojtotta bele az angliai túrájába, szólólemezébe, Amerikában olyan dolog történt, amire biztosan nem számított, nem is számíthatott. A Garfunkellel közös lemezüket készítő producer, Tom Wilson ugyanis elkezdte rádióknak küldözgetni az album egyik dalát. Méghozzá újrakeverve. Elektromos gitárt, basszusgitárt és dobot is tett a The Sound of Silence vokálja alá, és ezzel az új verzióval kilincselt a rádióknál.

A duó 1982-ben Forrás: AFP/Afp

Ráadásul erről egy szót sem szólt a két zenésznek. Ennek ellenére nem haragudtak meg rá, mert ezzel a gerillaakcióval

a slágerlista élére küldte a dalt,

amely addig csak gubbasztott a nem túl kelendő Wednesday Morning 3 A.M. tracklistjén.

Megállíthatatlanok

A siker természetesen hazavitte Paul Simont is, végzett a brit trubadúrélettel. Otthon újra összeálltak Garfunkellel, és csináltak négy stúdiólemezt, a Sounds of Silence-t (1966), a Parsley, Sage, Rosemary and Thyme-ot (1966) és a Bookends-et (1968) és talán a legnagyobb sikert hozó Bridge over Troubled Water-t (1970).

Miközben dolgoztak a lemezeken, beugrottak egy készülő film, a Diploma előtt zenéjének készítésébe is. Több dalt is írtak a filmhez, ezek közül a leghíresebb a Mrs. Robinson volt. A film egy halom Oscar-jelölést kapott, végül egyedül a rendező, Mike Nichols kapott szobrot.

Külön utakon

Simon és Garfunkel kapcsolata több volt, mint baráti. Legtöbbször testvériként emlegették az interjúikban. Ennek ellenére a közös munkát sok súrlódás nehezítette, és úgy tűnik, a közös siker sem tudta ezeket enyhíteni. Ezért az 1970-es Bridge Over Troubled Water lemezük után mindketten szólókarrierre koncentráltak, csak időnként léptek fel együtt. A súrlódások okait ismeretlenül nehéz tökéletes pontossággal megállapítani, annyi biztos, hogy

zeneileg sem voltak egy hullámhosszon.

Paul Simon például egyre jobban érdeklődött a népi vonal és a dzsessz iránt is.

Mindig tarolnak

A mély barátság egyébként mindmáig megmaradt, mégsem csináltak több közös stúdiólemezt 1970 óta. Igaz, többször turnéztak együtt, és volt két óriási koncertjük is. 1981-ben léptek fel a Central Parkban, ahol félmillió ember hallgatta őket. Simon egyébként megismételt egy hasonló sikert már Garfunkel nélkül, de ugyanúgy a Central Parkban. 1991-ben afrikai és dél-amerikai zenészekkel lépett fel, ekkor már 750 ezer ember előtt.

Az 1970-es szétválás után két évvel Paul Simon már ki is adta második önálló lemezét Paul Simon címmel. Az 1973-as There Goes Rhymin' Simon albummal a gospel és a dzsessz és a rythm and blues felé kacsingatott már.

Teljes diszkográfia:

The Paul Simon Songbook (1965)
Paul Simon (1972)
There Goes Rhymin' Simon (1973)
Still Crazy After All These Years (1975)
One-Trick Pony (1980)
Hearts and Bones (1983)
Graceland (1986)
The Rhythm of the Saints (1990)
Songs from The Capeman (1997)
You're the One (2000)
Surprise (2006)
So Beautiful or So What (2011)
Stranger to Stranger (2016)

Paul Simon egyik szólófellépése a '80-as évekből Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Hardy Schiffler

Lemezeit

milliós példányszámban adták el világszerte.

Ezek közül is a legnagyobb siker az 1986-os Graceland volt. Ennek dalai elsősorban dél-afrikai zenei motívumokra építkeznek. Ezen jelent meg a You Can Call Me Al című dal is, amelyhez Chevy Chase-szel készített közös videoklipet.

A külföldi zenék kutatásával soha nem állt le. Az 1990-es The Rhythm of the Saints lemezen például brazil zenei alapokat használt. A lemez, így a törzsi zene sikerét meglovagolva adta 1991-ben a Central Park-i ingyenes koncertjét, amelyen afrikai és dél-amerikai zenészekkel lépett fel

750 ezer ember előtt.

Nincs mese, szeretik

Megszámlálhatatlan díjat és elismerést kapott eddigi 75 évében Paul Simon. Ha már amerikai zenészről van szó, a siker egyik kézenfekvő fokmérője lehet a Grammy-díjak száma. Nos, Paul Simon ezekből összesen tizenkettőt nyert. Emellett kétszer is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, a Hírességek Csarnokába. Először 1991-ben a Simon & Garfunkel tagjaként, majd szólózenészként 2001-ben.

Paul Simon a 2016. júliusi demokrata konvención Philadelphiában Forrás: AFP/2016 Getty Images/Joe Raedle

A legnagyobb elismerés talán 2006-ban érte, mikor a Time magazin beválasztotta a világunkat formáló 100 legjelentősebb ember közé. Ő volt az első, aki megkapta a Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díját 2007-ben. A következő években Stevie Wondert és Paul McCartneyt tisztelték meg a díjjal. Talán nem is érdemes felsorolni valamennyi elismerését. Sőt, a Grammy-díjas méricskélés is túl olcsónak tűnik egy ilyen nagy formátumú zenész esetében.

Paul Simonnak több gyermeke is van két házasságból. Háromszor nősült, a második felesége a színésznő Carrie Fisher volt, de nem született gyerekük. Carrie Fisherről is több dalt írt, erről a színésznő egy későbbi interjúban azt mondta,

A Leia hercegnőt megformáló Carrie Fisher a torkánál ragadta meg a lényeget. Paul Simon valóban zseniális.