Palya Bea új lemezén a kanálcsörgés és a fogmosás hangja is zene

2016.11.17. 16:19

A második gyerekét váró "másfélgyerekes anyuka", Palya Bea legújabb, Nappali dalok című lemezéről már a megjelenés előtt lehetett tudni, hogy nemcsak a népszerű énekesnő legfrissebb számait mutatja be, hanem egy életérzést is, amely ahhoz nyújt segítséget, hogy a lakás családi játszótérré válhasson. A műfaja is rendhagyó: úgynevezett könyvlemez, amelyen a családi élet mindennapjai, az afrikai zene inspirációja, a háztartási gépek hangja és a felszabadult játék különleges módon találkoznak. A Nappali dalok megjelenése kapcsán Palya Bea beavatta az Origót a könyvlemez készítésének előzményeibe és kulisszatitkaiba is.

Palya BeaFotó: Hirling Bálint - Origo

Az, hogy az Ön lényéhez szervesen hozzátartozik a zene, mondhatni, evidencia. De az az elgondolás, amelyen ez a könyvlemez alapszik - nevezetesen, hogy a hétköznapok minden zaja is lehet zene - az Ön számára is új felfedezés?

Nem, valójában nagyon régóta dolgozom ezzel a felfogással. Már a 90-es években megfertőztek a gondolatok, amelyekkel John Cage tanulmányaiban találkoztam, miszerint minden zaj zene, és minden elhangzó hang zenévé válhat. Ilyen módon a zene mindenkié, és bármilyen hang lehet egy dal alapja. A Nappali dalok-nál az volt az eredeti koncepcióm, hogy effektíve a mosógép hangját, a kanálcsörgést, a lepedők suhogását és a porszívó zúgását veszem föl, de hosszasan egyeztettünk a hangmérnökünkkel, aki azt mondta, hogy ez körülbelül féléves stúdiómunkát jelentene. Finomítottam az elképzelésen, és a zajkoncepcióból az maradt meg, hogy olyan dalok születtek, amelyeket a felsorolt hangok inspiráltak: dal a kávédarálóról, a mosásról, vagy arról, ahogyan a kanál a húsleveses tálhoz koccan. Az alkotja a zene gerincét, hogy amint járkáltam a lakásban, és figyeltem a hangokat, mire asszociáltam. Például, a kislányom sokáig traktált azzal, hogy neki miért nincsen kopogós csizmája, csak csoszogós. Ez a párbeszéd lett a Kopogós csizma című dal alapja. A csizma kopogása pedig nekem az ír és a spanyol zene világába vezet, ez utóbbi hangulat tetszett jobban, a spanyolos, ilyen lett a dal.

De akad azért a „legzajabb zajkoncepció" szerint készült dal is, mint például a Kanalas, ahol kanalak kísérik az éneket, vagy a Fogmosi, amelynek az alap groove-ját konkrétan fogmosással gyártotta le Gerzson János barátom, fantasztikus zenész és énekes, akivel az egész lemezt ketten játszottuk fel. Rengeteget nevettünk a felvétel alatt! Hangokat dallá varázsolni igen sok munka, de a jókedv, amely körüllengte a zenei anyag készítését, szerintem rákerült a kész CD-re is.

Ribizliálom című könyvében azt írta, hogy minden stúdiózás alkalmával megtanul valamit önmagáról. Ezúttal mi volt az, amit megtanult?

Az alkotás mindig azzal jár, hogy kapargatjuk a tudattalan felszínét. Ezúttal az alkotás során rengeteg örömöt találtam: ezért nagyon különleges számomra ez az egész anyag. Olyan, mintha új források után kutattam és rájuk is leltem volna: nevezetesen az örömre, az életvidámságra, a mozgalmasságra, a mindennapok színességére. Nem titok, hogy annyi minden vagyok én: csomó indulat, fájdalom, félelem, de ez a sok öröm is vagyok, és nagyon jó, hogy most le tudtam járni inni ezekhez a forrásokhoz is!

A Nappali dalok születésénél az csupán az egyik tengely, hogy a mindennapi életben található hangok, a lakás hangjai, dalokká sűrűsödtek, és mindez egy nagyon érdekes közös játékká vált a kislányommal, Lilivel is. A másik tengely viszont az, hogy én mégiscsak a magam életével babrálva tudok igazán jó dalokat írni. Amit pedig ott találok, az már nemcsak az enyém, hanem aztán mindenki másé is lesz. Közös történetek jönnek létre. Most már egy négyéves kislány anyukája vagyok, és azt figyeltem meg, hogy az egymásra hangolódás nem mindig könnyű. Én hazaérek a próbáról, a férjem a bevásárlásból, Lili az óvodából, és elhangzik a visszatérő párbeszéd: „Mi volt az oviban?" „Semmi." Nem feltétlenül a verbalitás az, ami igazán hatékonyan segíti, hogy összehangolódjunk. Ami segít, az az idő, de sokszor időből van a legkevesebb egy család életében. Ráadásul a felnőtteknek és a gyereknek is teljesen más szükségletei vannak.

A zene és a tánc segít összehangolódni.Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ám egy véletlen folytán tettem egy felfedezést. Nálunk különleges alkalomnak számít, hogy a legutóbbi télen nem utaztunk el, hanem itthon vészeltük át a sötét, téli szürkeséget. Viszont afrikai zenével világítottuk be a tereket: a Euro-African Playground lemezét Lili annyira szereti, hogy végigtáncoltuk rá az egész telet. Akkor éreztem rá, hogy sokkal könnyebb egymásra hangolódni, ha hazajövünk, berakjuk a zenét, és attól kezdve buli van a nappaliban! A kezdőszám, az Afrogyerek is arról szól, hogy táncoljunk!

Ezt a dalt tették elsőként közzé a lemezről. Úgy kezdődik: „Táncol a szőnyeg a nappaliban, nálunk mindig jó buli van..."

Éppen a beszélgetésünk előtt kezdtem el írni egy cikket arról, hogy én hogyan játszom a gyerekemmel. Alapfeltétel, hogy a tér közepe üres legyen. A polgári berendezkedésben viszont minden klasszikus tér alapeleme középen az asztal, tetején vázával. Nálunk ez nem így van, és mindenkinek javaslom, próbálja ki, milyen az, amikor a tér közepén luk van! Mert a gyerek – és szerintem egyébként a felnőtt is - mozogni, dühöngeni, rohangálni akar. Érdemes úgy berendezni legalább egy szobát, hogy középen egy szőnyeg legyen, semmi más. Nálunk a nappali egy nagy babzsákos tér, nincsenek bútorok. Ez teljesen megváltoztatja a mozgáshoz való hozzáállást, azt, ahogyan az energiát mozgássá lehet alakítani. Ha együtt táncolunk, a zene már egyetlen szám után azonos közeget von körénk. Mintha vízben úsznánk, ami összehangol minket, és onnantól kezdve egészen más a hangulat. Ezt az egyensúlyi állapotot aztán napról napra újra kell teremteni, mert bármikor felborulhat.

Nemrég voltam Salif Keita koncertjén, a Müpában – sőt, volt szerencsém utána énekelni is neki, amit megkönnyezett. Ő, az afrikai zene egyik nagy alakja, a harmadik szám után azt mondta a közönségnek, 1500 embernek: „Az afrikai zene arra való, hogy táncoljunk rá, szóval álljatok fel, és táncoljatok!" Mire mindenki, a sok öltönyös, elegáns ember elkezdte nyomni az afrikai táncot! Na, én is ugyanezt mondom: mozduljunk meg, mert rengeteg dolog van beragadva a testünkbe: érzések, indulatok, emlékek, feldolgozatlan élmények. Ha megmozdítjuk ezeket, mozgássá alakítjuk, jobban teli leszünk élettel, de ez néha nehéz, ehhez bizony kezdőlendület kell. Ez a lemez éppen ilyen kezdőlendület tud majd lenni.

"Mindenki, a sok öltönyös, elegáns ember elkezdte nyomni az afrikai táncot."Fotó: Hirling Bálint - Origo

Régóta érzi, hogy azok az emberek, akik hallgatják a zenéjét, arra is kíváncsiak, hogy hogyan gondolkozik? Hogy alkalomadtán, akárcsak most, tud nekik tanácsot adni, terelgetni, bizonyos szinten akár gyógyítani is őket?

Nagyon érdekes, hogy pont ezek a szavak hangzottak el, mert éppen a közönségem jelezte vissza, hogy az, amit csinálok, tanít, terel, gyógyít. Én valójában csak mesélni akartam: el akartam mesélni, hogy én hogyan csinálom. Most már nem így van, de valaha nagyon egyedül éreztem magam az én furcsa „sokságommal". Mint a vulkán, kezdtek belőlem kitörni a dolgok. Ahogy elkezdtem másoknak magamról mesélni, legtöbbször azt mondták, hogy helyettük is kimondtam, amire nem találták a szavakat. Sok év alkotói munka után megerősödött bennem, hogy a közönség ezt nagyon szereti, és magáénak érzi. Innen ered az ötletem, hogy amikor én lejárok a lelkem mély zugaiba dalnak való anyagért, nem csak az enyém, amit ott találok. Melyik családban ne lenne probléma az, hogy kicsiknek és nagyoknak mások az igényeik? Hogy hogyan hangolják ezt össze, hogyan legyenek együtt?

Én kapcsolódás-mániás vagyok: abban hiszek, hogy megosztjuk egymással a történeteinket, hogy szembenézünk egymással, hogy mesélünk, akár az online világban is - kapcsolódunk. Kifejezett igényt közvetít felém a közönségem azzal kapcsolatosan, hogy gondolatokat is osszak meg velük a zenén túl. A közösségi oldalam negyvenkétezer követője imádja, amikor mesélek, és ők is elkezdenek beszélgetni, nemcsak velem, hanem egymással is. Biztos vagyok abban, hogy egy bizonyos ponton találunk a történeteinkben valami közöset, és akkor már létre is jött a kapcsolódás, a melegség.

Ezekből a törekvésekből fakad az is, hogy a Nappali dalok esetében a művészeti ágak határai elmosódnak?

Persze, azért is hívom ezt könyvlemeznek. Ez nem könyv CD-melléklettel, vagy CD könyves borítóval. A könyvlemez két mellérendelt szóból áll, és ugyanolyan fontos mindkettő. Belőlem természetesen az áramlik ki, hogy nemcsak zene van, hanem körülötte gondolatok, és e gondolatok egy része itt összeállt egy mini módszertanná. Ezt szülők és pedagógusok is jól tudják majd használni, sőt, ennek workshop-formában még oktatói ágon is lesz folytatása november 23-án a HelloAnyuban. 25 éve dolgozom gyerekekkel mindenféle formában: táncházvezetőként, vagy amikor fogyatékos vagy autista gyerekekkel foglalkoztam, az óvodától a javítóintézetig a legváltozatosabb környezetekben használtam a zenét arra, hogy kapcsolódjunk. A pályámon ez mindig jelen volt, és most, a Nappali dalok-ban tudott olyan alakzattá domborodni, hogy megért egy könyvet.

Palya Bea új könyvlemeze, a Nappali dalokFotó: Hirling Bálint - Origo

Nagyon szeretem, hogy ez egy könyvlemez, és a mű mindkét része használható külön-külön is. Ha valaki csak végigmosolyogja, végigtáncolja, vagy csak végighallgatja a lemez 20 dalát, az is jó, de szintén meg lehet nézni, mit takar a könyvben megfogalmazott módszertan. Illetve szerepel benne 12 olyan játékleírás is, amelyek ismét határterületeken mozognak: az önismeretet, a zenei fejlesztést, az énektanulást, a testtudatosságot egyesítik magukban. Kimondott célom volt, hogy a kicsiket és a nagyokat együtt játszassam. Sokszor látom gyerekkoncerteken, hogy a család felnőtt tagjai ott végre hátradőlnek és kifújják magukat. Ezt, természetesen, teljesen megértem, immár másfélgyerekes anyaként, viszont milyen jó is, amikor nemcsak játszatod a gyerekedet, hanem együtt játszol vele! Sokkal nagyobb élmény, még ha a kezdő lendületet nehéz is megtalálni. Kérdés, hogy mitől lesz az anyukának kedve a nap kilencedik órájában, nyolc óra munka és számtalan feladat előtt és után még együtt játszani? Azt gondolom, hogy a Nappali dalok-ból sugárzó színek és hangulat kedvet csinálnak a játékhoz, és így a játszótér-feelingből az otthoni terekben is megmarad valami.

A Nappali dalok nem csak egyszemélyes vállalkozás. Kik voltak az alkotótársai?

Gerzson Jánost azóta imádom, amióta ismerem. Már négy éve dolgozom vele. Az Altatok című könyvlemezem részben még egyedül született, de aztán őt is belerántottam, és a koncertezés folyamán duóvá váltunk. Nem is volt kérdés, hogy a Nappali dalok első 15 dalának megírása után azt mondtam neki, hogy ez az anyagot ketten vesszük fel. Gerzsonnak aranyba foglalnám a nevét. Olyan zeneiséget képvisel, ami nagyon ritka Magyarországon. Etnikus zenéken nőttünk fel mindketten, olyan hangszereket, hangzásokat raktunk fel a lemezre, amelyek talán szokatlanok, de a tradicionális gyökerek miatt nagyon organikusak. Gerzson az Ethnosound Világzenei Hangszerboltban dolgozik, ennél fogva rengeteg hangszerhez van hozzáférése - nemcsak fizikailag, hanem tud rajtuk játszani is. Ugyanolyan jól tud megszólaltatni egy bendírt, ami egy afrikai ütőhangszer, mint egy gembrit, ami háromhúros, pengetős, sivatagi gitárszerű őshangszer. De fúvósokon is remekül játszik. A lemezen szinte zenekari hangzás hallható, de úgy, hogy a basszusok, például, egy afrikai tökkel vagy, mondjuk, épp az említett mély hangú gembrivel vannak létrehozva, nem basszusgitárral vagy bőgővel.

Palya Bea interjú, portréFotó: Hirling Bálint - Origo

A végeredmény megszületésében ugyanúgy részt vett a két másik alkotótársunk, Vesztergom Laura és Hidasi Barna, a hangmérnökeink, akik kreatív sound designt is raktak a lemez mögé. Szerintem brutálisan jól szól: akár autóban, akár neten hallgatom, üt, amit följátszottunk. Ráadásul hiába ültünk két héten át napi 12 órát a stúdióban, megmaradt a nevetős, sodrós feeling, és én ezt is hallom a lemezen.

De az illusztrátornak, Petrók Ildinek is szeretném megköszönni, hogy meghallgatta és magába szívta a dalokat, aztán vizuálisan megálmodta a könyvlemezt. Szerintem csodás lett az egész: nagyon áramlik, nagyon intuitív. De köszönet illeti Halmos Ádámot, a Libri Kiadó vezetőjét, mert ő inspirált arra, hogy a gondolatok, amelyek itt is szóba kerültek, szépen íródjanak csak le. Szerintem, ha ő nincs, én a zenénél, a masternél leteszem a lantot. Mindig nagyon örülök, amikor vagy én magam, vagy valaki más túltol engem egy ilyen határon.