A vágyról énekelek a szexuális kannibalizmuson keresztül

Brodka interjú a Bush fesztiválon az A38 hajón 2016 november 17-én

Próbálhatnánk megfogalmazni, hogy ki is Brodka. A lengyel Björk, vagy a lengyel Marge, vagy a lengyel Massive Attack, de szerencsére nem ilyen könnyű a helyzet. Annyira izgalmas és egyedi hangzással, absztrakt és érzelmes zenei világgal rendelkezik, amelyet nagyon nehéz bárkihez is hasonlítani. Van benne pop is, rock is, electro is, triphop is, meg egy kis folk. Mindössze 16 éves volt, amikor felfedezték a lengyel Pop Idol tehetségkutatóban. Mit felfedezték! Meg is nyerte azt! Három albuma jelent meg azóta – két arany és egy platina. Gyakorlatilag mindent elért hazájában, amit csak lehet. Nemrég, a Budapest Showcase Hub nevű rendezvény nyitóestjén lépett fel az A38-on – kifejezetten nagy sikerrel. Még a koncert előtt beszélgettünk vele.

Arany- és platinalemezek, megnyert tehetségkutató, a legutóbbi lemezt már Los Angelesben vették fel, angolul Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem is olyan régen, tavasszal jelent meg a legújabb albuma, amelyen már angol nyelven énekel. Ez az első olyan lemez, amely teljesen angol. Nem volt nehéz egy másik nyelven alkotni?

Egyáltalán nem. Abszolút jól megvagyok az angollal. A lemezen és a színpadon egyaránt. Úgy nőttem fel, hogy állandóan olyan lemezeket hallgattam, amelyeken angolul énekeltek.

Na igen, de hallgatni és énekelni nem ugyanaz.

Ez így van, de szerencsére én elég jó nyelvérzékkel vagyok megáldva. Egyáltalán nem okoz nehézséget angolul beszélni vagy énekelni. Kifejezetten természetes számomra angolul énekelni. Ráadásul angolul minden jobban hangzik. A lengyel egy gyönyörű nyelv, de egyedül a lengyelek értik.

Meg mondjuk az angol abban is segíthet, ha esetleg a világot szeretné meghódítani.

Nem mondanám, hogy kifejezetten ilyen okból váltottam angolra. Inkább ez egy természetes lépés volt azt követően, hogy egy angol kiadóra váltottam. Bár az is igaz, hogy így azért valamivel több emberhez eljuthatok a zenémmel. A fiatalok többsége beszél angolul, így pedig a szöveget is könnyebben megérthetik. És nagyon szeretném azt, hogy minél többen értsék a gondolataimat.

Kifejezetten természetes számomra angolul énekelni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha a zenéjéről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy én eléggé eltévedtem. Hallgattam a dalait, de nem nagyon tudtam egyféle stílushoz sorolni azt, hogy mit is hallok. Nagyjából olyan sokszínű, mint a szivárvány. Van, amelyikben skótduda-szerű hangszert hallottam, aztán egy másik olyan volt, mint valami ázsiai popsláger, a harmadik pedig tele volt lengyelfolk-utánérzéssel. Van emögött azért valami egységes elképzelés?

Összetett a helyzet, ez kétségtelen. Az, hogy sok minden megjelenik a zenémben, számomra teljesen természetes. Népzenei alapokkal rendelkezem, úgyhogy nekem nem annyira különleges az, hogyha hagyományos hangszereket és dallamokat használok. Legyen szó akár ázsiai, akár lengyel behatásokról. Szeretem a népi hangszereket – gyönyörű és különleges hangzásuk van, akármelyik népről is beszélünk. A legutóbbi albumomon mégis a legfontosabb az volt, hogy megszólaljon egy templomi orgona is. Nagyon izgatta a fantáziámat. Életem legelső zenei élménye templomból származik, egy orgonadarabot hallottam. Azóta is csodálom. Emellett az utóbbi időben elég sok érdekes, avantgárd zenét hallgattam, úgyhogy valószínűleg az a hatás is megjelenik a lemezemen. Ezért lett ez egy ilyen sokszínű album. Tele van kontrasztokkal, különböző hangulatokkal, a sötét melankolikus dallamoktól egészen az expresszív, energikus hangzásig sok mindent belesűrítettünk. Ez volt a cél.

Hát, ha zeneileg színes, akkor nem is tudom, hogy mit mondjak a szövegére....

Talán azt, hogy absztrakt.

Össze lehet foglalni a gondolatvilágát egyáltalán?

Igen. Az emberi lét az, amely tükröződik a dalaimban. A korábbi albumom is elég absztrakt lett. Szeretem ezeket a szürreális, színes és összetett történeteket, az érzelmeket, a szenvedélyt, az érzéseket. Az egyik dalomban a vágyról énekelek a szexuális kannibalizmuson keresztül, egy másikban pedig a halálról, méghozzá egy közeli jóbarát utazását bemutatva. Egyébként pedig azt szeretném, hogyha mindenki a saját szája íze szerint értelmezné a dalokat és a szövegeket. A Horses sem a lovakról szól a címével ellentétben, hanem valami teljesen másról, de a megfejtést a közönségre bízom. Az előző lemez inkább absztrakt víziókról szólt, ez viszont már az érzelmekről, szenvedélyről.

Szeretem ezeket a szürreális, színes és összetett történeteket, az érzelmeket, a szenvedélyt, az érzéseket Fotó: Szabó Gábor - Origo

Érdekes, hogy például a szenvedélyt próbálja megénekelni, holott ez pont egy olyan érzelem, amely nem tűri a határokat. Így például nem tűri egy dal kereteit sem. Ha egy popdalról beszélünk, akkor nem mindegy, milyen hosszú, milyen a hangzása, vannak szabályok, amelyek megkönnyítik a befogadást.

Én vagyok saját magam korlátja. Ha akarom, hatperces dalokat írok, szöveg nélkül, tele improvizációval. Ha a saját zenémmel foglalkozom, akkor minden félelmem elmúlik, és minden határt legyőzök. Senki sincs, aki megmondhatná nekem azt, hogy egy adott dalnak másról kellene szólnia, vagy jobb lenne, ha pár perccel rövidebb lenne, meg esetleg kicsit slágeresebb. Nagyon nyitott emberekkel dolgozom együtt, akik megbíznak bennem, és elfogadják a döntéseimet.

Mikor jött el az a pillanat, amikor megbizonyosodott arról, hogy a zene lehet a munkája, amiből majd megél?

Tulajdonképpen ez sosem jött még el. Annyira természetesen, magától alakul és változik minden körülöttem, hogy sosem éreztem nagy törést, vagy nagy váltást. Apám is zenész, aki maga is zenészcsaládból jött. Mindig is körülvett a zene. Kölyökkoromtól játszottam apámékkal, meg mentem velük háttérénekesként.

Igen, de az még nem saját projekt volt.

Igen, de sosem tekintettem a zenére munkaként. Mindig is úgy voltam vele, hogy foglalkozom valamivel, amiben jó vagyok. Mindig is ezt csináltam, amióta az eszemet tudom. Az mondjuk igaz, hogy amikor elkezdtem a saját zenéimmel foglalkozni, akkor az egy nagy váltás volt. Végre rólam szólt a zene.

Nem fél, hogy egyszer kifogy az ihletből?

Sosem gondolok ilyesmire. Csak az érdekel, hogy mi lesz holnap, vagy a következő héten. Korai szerintem erről beszélni. Ha egyszer csak ilyen történik, akkor ennyi. Ez lesz. Találok majd valami mást. Csomó mindenben jó vagyok. Majd főzni fogok, vagy fotózni, vagy klipeket rendezek, elmegyek grafikusnak. Nem lesz gond. De most az van, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek, az emberek pedig szeretik.

Mindig is körülvett a zene Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem fél semmitől?

Talán attól, hogy az emberek már nem fognak lemezeket venni.

De hiszen ott az Apple Music, a Spotify, a Google Play Music, meg a többi hasonló platform.

Nem is félelem ez igazán, inkább nagyon sajnálnám. Elszomorítana. Mindig nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy néznek ki a lemezeim. Nagyon szeretem azt, hogy kézbe tudom venni az albumokat, tudom lapozgatni, meg nézegetni a lemezhez adott kis könyvecskét. Tetszik, hogy kézzelfogható a zene. Sajnálnám, hogyha már nem lenne így.

Na de a zene maga a lényeg.

Ez így van, de erről szólt a gyerekkorom. Szerettem várni a kedvenc zenekarom új albumára. Mikor lesz ott a kirakatban, mikor tudok berohanni és megvenni végre. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor végre meghallgathattam a CD-ket.