A No Wave zene nagyasszonya ismét Budapesten

US singer Lydia Lunch performs in Moscow at a concert devoted to her 25-year music career.

Az 57 éves énekesnő a nyolcvanas és a kilncvenes évek New York-i posztpunk színterének volt meghatározója, különleges no wave zenei világával. Hétfőn az A38 hajón új lemezét, az Urge to Kill-t is bemutatják, amellett, hogy játszanak 2013-as, visszatekintő, Retrovirus című albumáról.

A meglehetősen öntörtvényű és szabadszájú Lydia 16 évesen került New Yorkba, akkor még családi nevét, a Lydia Anne Koch-ot használva. A helyi művészkommunához csapódott és ott érdemelte ki a Lunch, vagyis az Ebéd becenevet, mert gyakran kényszerült arra, hogy elvegye lakótársai ennivalóját. Évekkel később, befutott művészként ezt úgy viszonozta, hogy hatalmas vacsorákat rendezett - ezekből egy kötetre valót néhány éve szakácskönyvként is kiadott.

A sokoldalú művésznő irodalmi, zenei, közéleti és szexuális értelemben is

központi alakja volt a New York-i kulturális életnek.

Nagyszerűen megírt, ugyanakkor rendkívül szókimondó önéletrajzaiból egészen gazdag és elképesztően szabados életút bontakozik ki.

Lydia Lunch moszkvai fellépése Forrás: RIA Novosti/Churochkin

Egészen fiatalon alapította még meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, amely rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett. Művész- és zenésztársai között volt Thurston Moore és Kim Gordon a Sonic Youth-ból, Nick Cave és a Birthday Party, Omar Rodriguez-Lopez, az Einstürzende Neubauten vagy a Soft Cell-ből Marc Almond.

Mi az a No Wave?

Az irányzat a '70-es évek végén, a '80-as évek elején a punk egy rövid életű, de nagyon nagy hatású vadhajtása volt. Egyben szójáték is a kor meghatározó irányzatával, a szinti alapú New Wave-vel szemben, tagadva annak kereskedelmi jellegét és egysíkú zeneiségét. A No Wave nem hasonlítható egyetlen stílushoz, vagy zsánerhez sem.
Éppen ezért nehéz leírni egységes karakterjegyeit. Nincsenek kötött zenei harmóniák benne, mint a blues-ban, vagy a rockban. Ami viszont azonos az előadóiban, az az atonalitás, a repetitív ritmusok és a hangulati impulzusok átadása. Szövegei nehezen érthetően elvontak, konfrontatívak, vagy egyszerűen csak nihilisták.
Stíluselemeket vettek át a funky-ból, jazzből, bluesból, metalból vagy éppen a korai punkból. A No Wave-nek jelentős hatása volt később a zajzenékre és az ipari zenét játszó bandákra. Jelesebb képviselői: Big Black, Helmet, Sonic Youth.

A 2010-es években egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg. Ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című albuma, amelyen art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed egyaránt jelen van.