El is felejtem, hogy híres vagyok

2017.03.20. 10:49

A világ számára olyan, mintha a Lukas Graham – amely nem egy ember, hanem egy zenekar – a semmiből robbant volna be tavaly. Dániában viszont már évek óta népszerű volt a 2011-ben alakult együttes, amely az énekeséről és annak édesapjáról kapta a nevét. A 28 éves Lukas Forchhammer kifejezetten izgalmas egyéniség: egy végtelenül kedves, klasszikus zenei múlttal rendelkező, visszafogottnak tűnő srác, aki Dánia legfurább helyén, egy hippikommunában nőtt fel, ezért szerelmes popdalok helyett szívesebben énekel a közösség erejéről, szegénységről és hajnalig tartó ivásról. Lukas Forchhammer és a banda másik két tagja, Magnus Larrson basszusgitáros és Mark Falgrend dobos első budapesti koncertjük előtt a Budapest Sportarénában mesélt nekünk a hirtelen jött hírnévről, a három Grammy-jelölésről és 7 Years című slágerükről.

Magnus Larrson basszusgitáros, Mark Falgrend dobos és Lukas Forchhammer énekes-dalszerző. A képre kattintva galéria nyílik!

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az európai turné előtt Amerikában koncerteztek. Élvezik a turnézást?

Lukas Forchhammer: Nagyon szeretünk turnézni, de meg kell tartani a kellő egyensúlyt az új zenék írása és a koncertezés között, mert fel kell töltődni. Most lesz egy szabad hetünk Dániában a holnapi lengyelországi koncertünk után, és azt hiszem, ez lesz életem legjobb hete... (nevet).

Magnus Larrson: Hát igen. Nagyon szeretünk turnézni, de már november óta úton vagyunk, és a turnébuszon aludni nagyon nem olyan, mint otthon, a saját ágyadban. Jó lesz egy kis pihenő, de tényleg szeretjük a koncertezést.

Lukas: Én annak is örülök, hogy ez a kettő is fáradt itt mellettem, mert engem ugye egy kisbaba is vár a buszon, a lányom, aki már 6 hónapos.

Ezek szerint ő is utazik a zenekarral?

Lukas: Persze. Nem tudnék jó apa lenni, ha soha nem látnám. Így hoztam a családomat magammal. De az alvás egy kicsit más értelmet nyer egy gyerekkel. (nevet)

Szombaton Bécsben volt koncertjük, hétfőn pedig Varsóban lesz. Gondolom, nem nagyon volt idejük szétnézni Budapesten.

Magnus: Délelőtt a Halászbástyánál voltunk, ami nagyon gyönyörű. Ha először vagy egy városban, főleg, ha ilyen szép, mint Budapest, akkor úgy érzed, hogy muszáj kimenned szétnézni. Egész délelőtt a városban járkáltam.

Lukas: Budapest hasonló Bécshez, nem kell nagyon messzire menned, hogy láss valami szépet. Elég, ha az utcán sétálsz, és műemlékeket látsz.

Akkor ezek szerint tetszett a város.

Mark Falgrend: Igen!

Lukas: Mármint hogy tetszettek-e a városok. Mert technikailag ez ugye két város, Buda és Pest. Szeretem a történelmet (nevet).

Lukas Forchhammer a Christiania feliratú pólóját mutatja – a Koppenhágában található, pár száz fős autonóm közösség élete meghatározó az együttes zenéjében. A képre kattintva galéria nyílik!

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha már városok: Christianiát tekinti az igazi otthonának, amely egy önálló autonóm közösség Koppenhágában, és elég nehéz elképzelni annak, aki még nem járt ott. Milyen volt ott felnőni?

Lukas: Nehéz leírni, mert ugye nekem ez volt a természetes. De amikor más gyerekekkel beszélgettem, akik "normálisabb" dán családokból jöttek, vagy mikor Írországba mentünk, hogy meglátogassuk apukám családját, kiderült, hogy mások gyakrabban jártak nyaralni, gyakrabban kaptak új ruhákat. De Christianiában valahogy közelebb vannak az emberek egymáshoz. Mikor Koppenhágában játszunk, több százan bukkannak fel a környékünkről zászlókkal és kitűzőkkel.

És ismeri is őket?

Lukas: Persze, mindenkit ismerek. Mikor Christianiába megyek, mindenki köszön az utcán.

Magnus: Egy nagyváros közepén van egy kis falu, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki törődik mindenkivel. Nagyon klassz hely. Koppenhágában minden rendben van, minden jól működik, és akkor ott van Christiania, ahol minden alternatív, de tök jó hely felnőni.

Lukas: Szerintem Christiania egyben a dán emberek liberális gondolkodásának a szimbóluma is. Egy nagyobb országban nemigen tudna egy ilyen hely túlélni. Van egy kis ország, ahol többé-kevésbé mindenki biztonságban van, és van egy kis autonóm közösség, amely önmagában virágzik. Szerintem nagyszerű itt felnőni: nincsenek autók, nincsenek közlekedési lámpák...

Elköltöznének Amerikába a karrierjük kedvéért?

Lukas: Szeretek ott dolgozni, de Európában szeretek élni. Amerikában rájöttem, hogy nagyon európai vagyok.

Magnus: Szerintem minél több időt töltünk úton, annál jobban elkezdjük értékelni, amikor van időnk otthon lenni. Nem számít, hogy milyen gyönyörű helyeken jársz, mindig van valami különleges abban, ha otthon vagy. Jelenleg mi ezt nagyon értékeljük.

Lukas: Tavaly 300 napot voltunk távol az otthonunktól.

Mark: Igen, őrület.

Magnus: Tehát most nem tervezzük azt, hogy elköltözzünk bárhova is, de szeretünk eljutni más helyekre is.

Szeretnek Európában élni. A képre kattintva galéria nyílik!

Fotó: Szabó Gábor - Origo

A honlapjukon ez olvasható Lukastól a zenekar dalairól: "számomra könnyebb őszintének lenni arról, hogy ki vagyok, mint kitalálni valami tündérmesét". Viszont amit megélne, az bizonyos szempontból már egy tündérmese. A 7 Yearsnek köszönhetően pár hónap alatt világhírűek lettek.

Lukas: Ez attól függ, hogy hogyan fogod fel vagy hogyan éled meg a dolgot. Minden este a koncertek előtt összegyűlünk a színpadon a stábbal, összeölelkezünk, és emlékeztetjük egymást arra, hogy honnan jöttünk. Egy kis jazzklubban kezdtünk játszani Christianiában, és először 60-70 ember volt ott, és mindegyiküket ismertük. Most meg öt-hat évvel később több ezer ember vett jegyet Budapesten.

De nem fogja ez befolyásolni a zenéjüket?

Lukas: Ezért szeretek ott lakni, ahol. Van egy kis lakásom, közel ahhoz a helyhez, ahol felnőttem, mindennap találkozom a barátaimmal, mindenki ismer az üzletekben is. Szóval ez arról szól, hogy lehorgonyozd magad a közösségben, ahonnan jöttél.

Így dolgozzák fel a hirtelen jött sikert is?

Lukas: Az is hozzátartozik, hogy habár sok zenész szeretne gazdag és híres lenni, mi csak a zenénket akartuk játszani.

Magnus: Nem igazán foglalkozunk azzal, hogy a hírnéven meg ilyesmi dolgokon gondolkozzunk. Ez csak úgy történik körülöttünk. Ez más emberek felfogása, ami megváltozott velünk kapcsolatban. Mi ugyanolyanok maradtunk, kimegyünk a színpadra, és ugyanazt csináljuk, amit azóta csinálunk, hogy elkezdtünk együtt zenélni. Számunkra bizonyos értelemben semmi nem változott, csak az emberek mondják azt. Ezért jó, hogy itt vagyunk egymásnak: zenekarként meg tudjuk tartani egymást a földön.

Lukas: És szerintem ez fura is, mert kimegyünk a színpadra, és az emberek elkezdenek sikítani. Fiatal lányok nagyon szeretnek sikítani, és akkor azt mondom, hogy be tudnátok fejezni a sikítást, kérlek? Inkább énekeljük együtt a számokat, mert azért vagyunk itt. Zenészek vagyunk, akik játszani akarnak, és nem azt szeretjük a legjobban hallgatni, ahogy sikítoznak az emberek, hanem ahogy visszaéneklik nekünk a dalainkat. És ahogy Magnus mondta, nagyon fontos, hogy csapat legyünk. Írhattam volna dalokat zenekar nélkül is, de helyette megkerestem Markot, akivel 2005-ben a középiskolában együtt játszottunk folkzenét. Szóval amikor 2009-ben és 2010-ben elkezdtem dalokat írni, felhívtam Markot, és megkérdeztem, hogy van-e kedve csinálni egy zenekart, mert vannak új számaim. Azt mondta, hogy ez király, itt van Magnus is, biztos emlékszel rá. Én nem emlékeztem Magnusra, de eljött a basszusgitárjával, és elkezdtünk gyakorolni. Igen, ezért érdekes ez a kérdés, mert ahogy Magnus is mondta, soha nem gondolunk a hírnévre. Ahogy megérkezem Amerikából Dániába, és felülök a metróra, hogy hazamenjek, néha hallom, hogy suttognak az emberek mellettem. Akkor azt gondolom, hogy igen, persze, el is felejtettem, hogy híres vagyok.

Mark: Nekem azért vannak olyan barátaim, akik máshogy néznek már rám. A mostani találkozóink mások, mint korábban.

Lukas: Igen, az ilyesmi idegesítő, amikor az emberek másként néznek már rád.

A 7 Years három Grammy-jelölést hozott a zenekarnak. A képre kattintva galéria nyílik!

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit gondolnak, miért lett a 7 Years ekkora sláger?

Lukas: Visszatekintve ezt nem nehéz megmondani. Egy történetet mond el, és mivel mindenki öregszik, tudnak viszonyulni hozzá. Ráadásul amikor a 7 Years kijött, nem volt semmi hozzá hasonló, minden sláger elektronikus volt, ez meg egy igazán organikus szám. A dob, a basszus, a billentyű, minden összeáll.

Magnus: Ahogy Lukas mondta, nagyon könnyű így visszatekintve elemezni, de mikor megírtuk, és elkezdtük játszani, nem hiszem, hogy bármelyikünk sejtette, hogy ez lesz belőle. Mert ez tiszta őrület. Szerintem egyszerűen beleragadt az emberek fülébe.

És mi van akkor, ha soha többé nem írnak ekkora slágert? Azt bánnák?

Lukas: Én nem bánnám. Ez vicces, mert mindenki azt mondja, hogy most nagy rajtunk a nyomás. De mégis milyen nyomás? Én nem érzek nyomást, nem látom ezt. Az egyetlen nyomás rajtam az, hogy jó apa legyek.

A dalokat Lukas Forchhamer írja. A képre kattintva galéria nyílik!

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mi a helyzet a Grammy-jelölésekkel? Akkor sem éreztek semmiféle nyomást, amikor kiderült, hogy a 7 Years-t az év dalának jelölték?

Lukas: A Grammy csak egy furcsa anomáliának tűnt. Mi egy 5 és fél milliós országból jövünk, és hirtelen 3 Grammy-díjra is jelölnek. Szóval ahelyett, hogy komolyan vettük volna, elmentünk, kiöltöztünk, és úgy éreztük magunkat, mint egy karneválon.

Mark: De azért motiváló is volt az a sok művész, és hogy ennek részesei lehetünk.

Lukas: Anthony Hamilton (Grammy-díjas amerikai R&B énekes – a szerk.) odajött hozzánk, és mondta, hogy milyen klassz a dal, és hogy más dalaink is tetszenek neki. Tőlünk jobbra pedig ott ült Beyoncé és Jay-Z. És arra gondoltunk, hogy nahát, most akkor ebbe a ligába kerültünk? De nyomás helyett inkább azt éreztem, hogy arra van szükségünk, hogy lenyugodjunk, és azon gondolkozzunk, hogy jutottunk idáig. A feltűnősködés miatt, vagy azért, mert sokat költöttünk a dalokra? Vagy azért, mert magunkat adtunk? Szerény dán srácok vagyunk, akik egy jazzklubban kezdtek játszani egy autonóm hippiközösségben. Szóval ehhez nyúlunk vissza minden egyes alkalommal.

Mire számíthatnak a rajongók 2017-ben a zenekartól? Azt már tudjuk, hogy júliusban megint jönnek Magyarországra.

Mark: Igen, egy fesztiválra (a debreceni Campusra – a szerk.). Klassz lesz.

Lukas: Amúgy ez az év lazább lesz, mint a tavalyi. Dolgozunk majd az új dolgokon, mert most arra van szükség, hogy több dalt írjunk. Illetve hogy ráeszméljünk, máris milyen messzire jutottunk. A 7 Years 33 országban volt listavezető.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK