Sziget-ajánló: a világ legjobb színpadi mozgású zenekara és egyebek Óbudai-sziget, napijegy 8000 HUF, hetijegy 30 000 HUF

2007.08.04. 07:34

Két koncert van az idei Szigeten, amelyekért akár Bécsbe is hajlandó lennék kiutazni, pedig én aztán tényleg könnyen meggyőzhető vagyok, egyszer azért is levezettem 480 kilométert, hogy Knifehandchopot megnézzem egy foglalt ház pincéjében, borzasztó hangosítással, kábé harminc ember előtt.

Az első ezek közül természetesen a Madness, értük akár Linzig is elmennék. Benne van ugyan a pakliban, hogy ordenáré hakni lesz az egész, de nem élet az élet, amíg az ember nem látta a világ legjobb színpadi mozgású zenekarát színpadon mozogni. A maga idejében a Madness zseniális koncertzenekar volt, ha csak profin lefutják a kötelező köröket, én már meg leszek elégedve. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy a nyolcvanas években a magyar skinheadek körében oly népszerű együttes kicsábítja-e a Szigetre az egykori Oi-kor meg Mos-oi zenekarok baráti körét. Amikor tavaly a Bad Manners játszott a Gödörben, a nadrágom szára több helyen is véres lett a színpad előtt folyó skinhead/nem-skinhead csatározásoktól, érdekes lenne valami ilyesmi Gerendai Károly és a Kulturált Bulizók kiskertjében is.

A másik nálam Bécset érő zenekar a !!!, bár értük csak akkor mennék, ha nem egy megafesztivál nagyszínpadán játszanak este hatkor, a Sportfreunde Stiller és a Tankcsapda közé besuvasztva. Én a Szigeten jó nappali koncertet még nem nagyon láttam, talán egy sok évvel ezelőtti Rachid Taha és a tavalyi Stooges volt elfogadható. Ettől függetlenül a !!! megérdemli még így is a figyelmet, és hát van a zenéjükben van valami alapvetően napsütött, ami talán jól fog itt elsülni. Mondjuk valami olyan is van a zenéjükben, ami két-három extasyt is kíván, és erre a Sziget délutánjai szintén nem alkalmasak, de hátha vannak nálam még lelkesebbek és fiatalabbak.

Ez a két kiemelkedő produkció mellett van még néhány, amelyekért ha Bécsbe nem is, de az A38-ra szívesen lemennék. Elsősorban a Hives, akikért néhány éve akár Ausztriába is simán, de ma már annyira nem izgatnak. Sajnos a tavalyi szigetes koncertjükről lemaradtam, most nem fogok. Howlin’ Pelle Almquist korunk egyik legszórakoztatóbb frontembere, és hát persze, hogy a Hives csak egy rockandroll-karikatúra, annak viszont egészen elsőrangú.

Az idei Sziget programjának ugyan köze nincs ahhoz, amit normális európai fesztiválokon Benicássimtól Roskildéig látni lehet, de legalább sok korábbi évvel szemben nem vállalhatatlanul ciki. A nagyszínpadra például a világ szégyene Faithlessen, a béna magyar rockújságírók által nyomott Juliette And The Licksen, a halálosan fárasztó Sinéad O’Connoron és néhány nevetséges francia és német zenekaron kívül ha nem is engem érdeklő, de legalább a világon máshol is színpadot kapó együttesek jutottak. A Killers például nem a szívem csücske, de őket megcsípni egy fesztivál zárózenekarának az idén kifejezetten rangot jelent. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinálnak, végülis van legalább öt teljesen jó számuk, és a becsületes mormon Brandon Flowers biztosan nem lazsálja el a fellépést.

Minden irónia nélkül, a lehető legőszintébben szeretném ajánlani minden zenebarátnak Manu Chao fellépését. A tömegben elvegyülve mindenki próbáljon meg elvonatkoztatni attól, hogy a magyar fiatalok mely éjsötét bugyraiban népszerű a csávó, és készüljünk egy az elsőtől az utolsó percig pörgő koncertre, amelyen minden bizonnyal jó sok Mano Negra-szám is előadásra kerül majd. Van egy jó hírem, Manu élőben az újabb, prüntyögös-antiglobalitsa számait is kétszeres sebességgel játssza. Nem kell attól tartani, hogy sok lesz a zsönötemplü-bongóbong, hanem jó nagy adag ska meg punk.

Elég rossz időpontot kapott a pucérseggű rockot egyébként is kicsit elironizáló Eagles Of Death Metal, mint ahogy arról sincs fogalmam sem, hogy mire lesz képes az egyébként tisztességben megőszült Laurent Garnier a nagyszínpadon délután fél hétkor. Félek, nem sokra. A techno egyébként is reménytelen dolog a Szigeten, az a kurva nagy partiaréna kevésbé alkalmas zenei élményekre, mint a Nagyszínpad előtti pormező. Pedig DJ Hell és a Booka Shade akár jó is lehetne valami hozzá méltó környezetben. Ugyanez a helyzet a Wan2 Sátorba száműzött Cassisus-szal is, az meg külön vicces, hogy amikor éppen van egy baromi izgalmas francia elektromuzikális trend, a világ fesztiváljait most éppen leigázó Justice helyett a Szigetnek pont az eggyel ezelőtti francia hullámból sikerült valakit elhozni. Lesz még itt Daft Punk koncert 2011-ben.

A kalandvágyóknak tudom még ajánlani a metálszínpadról a Satyricont és a Hanoi Rocksot, a világzeneiről a Tinariwent, Alpha Blondyt és talán a Skatalitesot, első nap este pedig a partiarénában Timo Maast, elsősorban kultúrantropológiai szempontból, próbálnám finomabban megfogalmazni, de az geci durva lesz. A Mokka Cukában 10-én este Pándi Balázs DJ Blaasarbeit néven, Otto von Schirach-kal közös, nyilván agyat daraboló produkcióját mutatja be, a Flash pedig ha nem is a Szigetet záró, de legalább az utolsó napi koncert lehetőségét visszakapta. Van egy félreértés Barcs Miki munkásságával kapcsolatban, nevezetesen hogy az csak újságírók egy jól meghatározható köre által agyonhájpolt, valójában bőven túlértékelt valami. Ez nem így van, a Flash tényleg az egyetlen magyar rockzenekar, amely egyáltalán megérdemli ezt a címet. Nem a szigetes koncertjeik szoktak a legjobbak lenni, de ettől függetlenül ott lenni társadalmi kötelezettség, a füredi Anna-bál, és a mogyoródi Forma 1-futam mellett a magyar nyár harmadik meghatározó eseménye.