ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

"Igazi berlini zenekar" - a RotFront a Quartnak

Vincze Barbara | 2007.12.29. 08:06|

A RotFront v?ltozatos nemzetis?g? tagokb?l ?ll? egy?ttes?a n?met f?v?rosban. A helyi Kelet-Eur?pa-kultuszt megalapoz? Russendisko egyik dj-je, Yuriy Gurzhy, ?s Wahorn Simon (Balaton, Batu K?rmen) alap?totta form?ci? 2003 ?ta akt?v; k?s?bb ?nekesk?nt az ugyancsak Berlinben ?l? sz?n?szn?, Gryllus Dorka is csatlakozott. Oroszul, magyar ?s ukr?nul ?nekelnek, amihez n?met ?s angol rap is t?rsul. Novemberi koncertj?k el?tt??lland? fell?p?hely?k?n, a?Kaffee Burgerban besz?lgett?nk.

Fot?: Huszti Istv?n

A zenekar tulajdonképpen magyar-ukrán koprodukció, ami Berlinben jött létre. Hogyan?

Yuriy Gurzhy: Simivel egy orosz n?nél ismertük meg egymást, aki akkor egy közös magyar barátunk csaja volt. A Simi is dj-zett, én meg akkor már a Russendisko egyik dj-je voltam. Hamar észrevettük, hogy vannak bizonyos párhuzamok a zenei ízlésünkben. A lényeg, hogy mindketten olyan zenéket szeretünk, amik nagyon távol állnak egymástól és nem igazán lehet ?ket kombinálni. A Simi akkoriban épp egy Blacky nev? hiphoppernek volt a lakótársa. Akkor hárman arra gondoltunk, hogy egy egészen kicsi zenekart csinálunk, két akusztikus gitárral, egy beatbox-szal és tíz meztelen háttértáncosn?vel.

Valamennyit azért módosult ez a szép elképzelés, én a legnagyobb színpadi zsúfoltság idején is legfeljebb csak három-négy háttérénekesn?t számoltam össze, és mind ruhában voltak.

Yuriy Gurzhy: Igen, végül hárman maradtak, akik valóban nem voltak meztelenek, legalábbis nem mindig. Kizárólag az after-afterpartikon.

Nem okozott kezdetben súrlódásokat, hogy korábban mindketten basszusgitárosként indultatok?

Yuriy Gurzhy: De, folyamatosan.

Wahorn Simon: Verekedés viszont nem sok volt.

Hogy folyik a kommunikáció, egyik?tök anyanyelve orosz, a másiké magyar, és a zenekarban amerikai, ausztrál és német tagok is vannak.

Yuriy Gurzhy: Csak néhány szót ismerünk a másik nyelvén, úgyhogy németül beszélünk, mivel mindnyájan viszonylag folyékonyan beszéljük a nyelvet és mivel mindannyian Berlinben élünk. Úgy is tekintünk magunkra, mint egy igazi berlini zenekarra. Talán sokkal tipikusabban berlini a RotFront, mint ezer másik itteni zenekar, annak ellenére, hogy a legkülönfélébb nemzetiség? tagok jöttek össze. Tulajdonképpen feldolgozás-zenekarként kezdtük, eleinte egy darab saját számot sem játszottunk a koncerteken. Olyan, már létez? számokat remixeltünk, amkeit itt a világon senki sem ismert. Most már ez kicsit megváltozott: az összes orosz dalt én írtam, az utóbbi id?ben keletkezett magyar dolgokat f?leg Simi és a húga, Matzaa. És a rapperünk is ír számokat, de a zenéket többnyire mi ketten rakjuk össze Simivel.

Németül nem is énekeltek, pedig a német anyanyelv? rajongóitok biztos örülnének neki.

Yuriy Gurzhy: Pont ma debütál az els? német nyelv? számunk: Dorka énekli. Azt hiszem, ez egy nagy lépés is a zenekar életében: kaptunk egy felkérést, hogy dolgozzunk fel egy német dalt a Deichkindt?l, akik ilyen elektro-hiphopot játszanak. Több zenekart felkértek – például Nenát is -, hogy dolgozzák át a számot, amit kés?bb Radio Fritz naponta tízszer fog játszani, minden nap egy újabb-és újabb verziót. Tehát lesz egy olyan nap, amikor tízszer megy majd a RotFront-verzió. A szöveget nem írtuk át, a zenét viszont teljes egészében. A mi feldolgozásunk címe RotFront Epidemie, az eredeti cím Kravall und Remidemie volt.

Milyen érzés németül énekelni? Eddig csak magyarul énekeltél a RotFrontban és korábban, egyebek mellett, az ef Zámbó Happy Dead Bandben.

Gryllus Dorka: Majd meglátjuk, hogy reagál ma rá a közönség [a közönség nagyon jól reagált, a zenekar a harmadik ráadásban még egyszer eljátszotta a számot].

Az elmondottak alapján a törzsközönségetek nem a szövegekhez köt?dik. Érezhet? mégis fokozott magyar-orosz érdekl?dés?

Yuriy Gurzhy: A közönségben ugyanolyan a felállás, mint a zenekarban: nem nemzetiségi alapon rendez?dnek, inkább olyan emberek halmaza, akiknek tetszik a szenvedélyes zene.

Wahorn Simon: Azt mondjuk észrevettük, hogy a magyarok az utóbbi id?ben egyre többen vannak a koncerteken, ami nekem bejön. Az oroszok kevesebben vannak, mint a magyarok. És sok a német, meg van még egy csomó teljesen más nemzetiség? ember is.

Zeneileg mik a közös pontok? Mondjuk olyan zenék, amit mindnyájan szerettek?

Wahorn Simon: A közös pont az, amit említettünk, hogy mi mindnyájan nagyon különböz? zenéket szeretünk.

Yuriy Gurzhy: Egyikünk sem jött ilyen worldmusic/folklór irányból, noha én például orosz-ukrán népzenével n?ttem fel Ukrajnában és meghatározó volt a zsidó zenei világ is, mivel a családom egy része zsidó származású. Gyerekként pedig több mint tíz éven át hallgattam a Rolling Stonestól kezdve rockot, reggae-t és punkot, ami ugyanúgy meghatároz, mint a hiphop. Érdekes, hogy miután megérkeztem Berlinbe, elkezdett a figyelmem a Szovjetunió volt tagországainak tradicionális zenéi felé fordulni. Nagyon érdekes volt bizonyos távolságba kerülni t?lük és a kontextus nélkül újra felfedezni ?ket. Azt hiszem, hogy Siminél is hasonló folyamatok zajlottak le.

Wahorn Simon: Én korábban például sosem hallgattam magyar népzenét vagy cigányzenét, nem érdekelt különösebben. Amióta itt élek, nemcsak hallgatom, de játszom is. Vagy ugyanez a helyzet a klezmerrel: nem érdekelt, itt meg elkezdtem foglalkozni vele.

Gryllus Dorka: Hozzám mindig is sokkal közelebb volt a népzene, de az biztos, hogy ha kívül kerülsz a saját kultúrádon, jobban tudod definiálni, attól, hogy rálátsz. Én például itt értettem meg, hogy mit is jelent tulajdonképpen a magyar népzene. Volt egy koncertünk Schleswig-Holsteinban a papáékkal, a testvérem, Samu, a papa, meg a keresztpapa [Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, lásd Kaláka], és ott is játszottunk, megzenésített verseket és feldolgozott magyar népdalokat is. Nagyon nagy siker volt. Nagyon izgalmas volt érezni, hogy az emberekre mennyire tud hatni a mi zenénk, még ha nem is értik a dalok szövegét.

Kijelenthetjük, hogy Berlin nélkül nem jött volna létre ez a zenekar?

Wahorn Simon: Magyarországon biztos, hogy meg sem alakult volna, mivel az egész helyzet abból adódik, hogy Berlinben él? különböz? hátter? emberek jöttek össze. És sokkal szabadabban tudunk itt tevékenykedni, nincsenek elvárások. Ha mi hazamennénk, vagy ha a Yuriy visszamenne Ukrajnába…

Yuriy Gurzhy: A kutya nem ismerne meg. Érdekes volt, hogy amikor nagyon hosszú id? után hazamentem a szül?városomba, sokkot kaptam, amikor megláttam a régi iskolatársaimat: öreg nénikék meg bácsikák lettek bel?lük jó nagy sörhassal, szóval mindnyájan húsz évvel id?sebbnek néznek ki, mint én.

A rockandroll konzervál.

Yuriy Gurzhy: És nagyon örülök, hogy ez lett a sorsom.

Kétszer léptetek fel Magyarországon: egyszer 2003-ban a Szigeten és 2006 tavaszán a Mediawave-en, Gy?rben. Hogy éreztétek magatokat?

Gryllus Dorka: Nagyon hülyén. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy na, itt most mindenki figyel, úgyhogy meg kell felelnem. Itt sokkal lazább vagyok. Berlinben van egy olyan érzésem – mivel az embereknek halvány fogalmuk sincs, hogy ki vagyok –, hogy nyitottabbak, valahogy jobban reagálnak arra, amit itt csinálok. Például ha a koncerten rámosolygok valakire, akkor az illet? visszamosolyog, Magyarországon el?fordulhat, hogy az illet?nek már van egy prekoncepciója velem kapcsolatban, és mondjuk azt gondolja, hogy "Mit akarsz te t?lem, és különben is, mit gondolsz te magadról?" Vagy nem tudom pontosan, mit gondol, de nem mosolyog vissza. Vagy paranoiás lennék?

Yuriy, te afféle küls? szemlél?ként hogyan láttad a zenekar történetének eddigi két magyarországi koncertjét?

Yuriy Gurzhy: Az emberek kissé merevek voltak, érezni lehetett a színpadon, hogy nehéz ?ket beindítani. Lényegesen hosszabb ideig tartott, mint itt, hogy elkezdjenek táncolni. Aztán végül összejött, és egész kellemes emlékeim vannak arról a koncertr?l, meg összességében is nagyon vicces volt a gy?ri kirándulás.

Wahorn Simon:  Nekem Gy?r még mindig jobban bejött, mint a Sziget. A Sziget-koncert még egészen a kezdet kezdetén volt, és hajnali három órára raktak minket a Bahia színpadra egy jazz-koncert után. Kizárólag részeg alvó emberekb?l állt a közönségünk, úgyhogy nem nagyon sikerült felfokoznunk a hangulatot. Meg egyébként is valami ilyen néven írtak ki, hogy "Simi és az ukránok", pedig már akkor is RotFront volt a nevünk. Na, az elég szörny? volt. Gy?r már rendben volt, de Berlinben gyorsabban elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk. A magyarok szkeptikusabbak, el?ször lecsekkolják, amit látnak.

2004-ben csináltatok egy demót, mikor jön az els? lemez?

Yuriy Gurzhy: Valószín?leg a jöv? év közepén jelenik meg a Russendisko Records kiadásában más kiadókkal közrem?ködve, mivel több cég is jelezte, hogy érdekelné a lehet?ség. Lassan már elkezdjük felvenni az els? számokat. Az meg majd a terjeszt?kön múlik, hogy Magyarországon lehet-e kapni. Mi mindenesetre nagyon örülnénk neki.

Nemrég az egyik magyar rádióban lejátszották a Zhenya cím? számotokat, ezért üti a markotokat valamiféle jogdíj?

Yuriy Gurzhy: Pénz? Nem.

Wahorn Simon: Az is vicces volt, ahogy megtudtam, hogy a Krétakör Színészzenekar feldolgozta a Robotert, ami egy Kraftwerk feldolgozásunk. Mint utóbb kiderült, az történt, hogy megvették az egyik Russendisko cédét, mert orosz zenéket akartak játszani, amin rajta van a Roboter is a mi verziónkban. Elkezdték játszani és fogalmuk sem volt arról, hogy a mi zenekarunkban magyarok is vannak. Egy barátom egyszer csak felhívott éjjel négykor valahonnan egy magyar faluból, azzal, hogy "Figyelj, valaki itt a ti zenéteket játssza." Erre hallom egy az egyben a mi verziónkat, a Krétakör el?adásában.

A MySpace-en és a szórólapokon is Emigrantski Ragamuffin Collective–nak nevezitek magatokat. Mit jelent ez és miért volt szükség öndefinícióra?

Yuriy Gurzhy: Szerintem a huszonegyedik században nagyon nehéz kategorizálni a zenéket. A zene sokkal sikeresebb, ha átmegy bizonyos, már meglév? határokon. Maga a zene nagyon sok mindent el tud viselni, mindaddig, míg jó a végeredmény. Ez a definíció meg egyszer?en jól hangzik, az emigrantski kifejezés jó, mivel emigránsok csinálják, úgyhogy még igaz is, s?t, lehet, hogy még a lemezünknek is ez lesz a neve.

Nem szoktak benneteket berakni a jelenleg oly népszer? multikulti-skatulyába?

Wahorn Simon: De, meg lebalkánoznak, amit én igazából nem szeretek. Ez maximum annyiban jogos, hogy ha a cigány zenét a Balkánhoz kötjük, akkor valóban használunk bel?le elemeket, de mi nem vagyunk balkáni zene. Mostanában leginkább reggae-t és skát csinálunk, ha mindenképp stílushoz akarod kötni. Itt, Németországban most iszonyú divathullám ez a Balkán-vonal, mindenki Balkánt nyom és ett?l boldog. Na, ett?l próbálom megóvni a zenekart.

 

Impresszum Médiaajánlat Adatkezelési Szabályzat Az ORIGO kiadója a New Wave Media Group Zrt. © Minden jog fenntartva.