ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

Tiszt?bb, sz?razabb ?rz?s?a Beach House ?j album?val B-

R?nai Andr?s | 2008.03.17. 12:30|

Az ember gyakran érzi úgy, hogy az indie-pop egy oximoron, és ha létezne ilyesmi, akkor meg a költ? szavait lehetne képvisel?ivel szembeszegezni: srácok (ritkább esetben: lányok), inkább írnátok már egy dalt, amit lehet dúdolni! A melankolikus indie meg pláne, az egy olyan dolog, ami a beavatottak (a neten felülreprezentált) populációján kívülr?l nézve még furcsább jelenség, mint az emo.

Mindennek ellenére néha akad egy-egy gyöngyszem, amit sehogy máshogy nem lehet nevezni, mint hogy indie-pop, és mégis. Nekem ilyen volt a Beach House 2006-os bemutatkozó, cím nélküli lemeze, amit még mindig rendszeresen szoktam hallgatni. Pedig internetid?számítás szerint 2006 már olyan régmúltnak t?nik, hogy egy akkori, de most is m?köd? lemezt már-már hajlamos az ember klasszikusnak nevezni. A Beach House nyilván pop, mert szívhez szóló, mi több, dúdolható dallamokat ír - és nyilván indie, mert hát egyáltalán nem olyan fényesre suvickoltan szól, mint ahogy egy rendesnek mondott poplemeznek szólnia kell. Victoria Legrand éneke és dallamai túlságosan szomorúak, fájdalmasak, alulfogalmazottan hatásvadászok - de ez még kis er?ltetéssel beleférne a rendes popkategóriába. Hanem amit ? orgonán, társa (de nem szerelmi partnere!), Alex Scally pedig gitáron és szintin összehoz, az nagyon nem. Az az "indie" része, úgymint: független.

Egy Casiót is megszégyenít? egyszer?ség? és hangzású dobgép-programok, régi-régi villanyorgonákat idéz?, kicsit elhangoltnak t?n? billenty?k, finoman csúszkáló és csilingel? meleg slide és egyéb gitárok szólnak a lassú, legfeljebb középtempós dalokban, valamint - és ez a legfontosabb - az egész valami álomszer? ködbe van bevonva. Amiben nem is az álomszer?ség a legfontosabb, mert azzal sokan operálnak, hanem inkább az így létrejöv? távolság, ami igen jól ellenpontozza a szomorkodós intimitást. A debütáló album hangulata olyan, mintha a duó egy szobában gyakorolna a nehezen összekuporgatott pénzb?l vásárolt ócska felszerelésén, miközben arról álmodoznak, hogy meghódítják a világot, és ezrek könnyeznek majd Victoria egy-egy jobban sikerült hajlításán - ám eközben annyira bizonytalanok még saját magukban, hogy talán attól is zavarba esnének, ha megtudnák, hogy mindez áthallatszik a szomszéd szobába.

Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor m?ködik, ha az arányok az egymásnak ellentmondani látszó összetev?k között egészen pontosan el vannak találva. Ez sikerült a debütáló lemezen - a rossz hír pedig az, hogy a másodikon meg nem. Öröm az ürömben, hogy nem úgy nem sikerült, hogy kiderült az egészr?l, hogy becsapás, humbug, hidegen kiszámított pózolás - ez visszafelé elrontotta volna az els? album élvezeti értékét. A Devotion egyszer?en csak unalmas, amihez képest a Beach House értékei csak még inkább kijönnek. Kicsit tisztább, poposabb, bátrabb az egész; nem sokkal, de ahhoz épp eléggé, hogy elveszítse a maga egészen sajátos báját.

Félek t?le, hogy nekem semmi nem lenne elég jó cserében, de ráadásul még úgy is gondolom (a lemezr?l író külföldi kritikusok kisebbségével egyetértve), hogy még csak a számok sem elég jók. Az biztos, hogy túl egyformák, és nincs köztük olyan gyöngyszem, mint az els? lemezr?l az Auburn And Ivory, amiben a már-már hatásvadász díváskodásba hajló szívfájdítóan szárnyaló dallamot ellensúlyozza a törékenység és a szinti mindenhol-máshol-béna-lenne "csemballó" hangszíne, a meleg gitárok (f?leg az ún. bridge részben) és a lehengerl? egyszer?ség? dobprogram. A Devotionr?l pedig nem tudnék egy számot sem kiemelni - gyanítom, hogy azért a Gila maradt meg leginkább a fülemben, mert azt hozták nyilvánosságra leghamarabb. Emlékezetes számok és magába bolondító hangulat nélkül pedig marad egy unalmas lemez, sok elég jó pillanattal, de azok mind még jobban megvoltak az els? lemezen még ennél is sokkal jobban - és egyetlen igazán jó pillanat nélkül. Innen vissza már aligha vezet út, meg nem is biztos, hogy jó lenne - talán el?re még igen. Addig is, míg kiderül, én továbbra is az els? lemezt fogom hallgatni.

 

bakfitty | 2008.03.17. 17:42 1
nekem ez is kicsit kevesebbszer sz?l otthon, mint az els?, de ez szerintem az "azt hallottam el?sz?r" tipikus esete, ha ford?tva j?ttek volna ki, akkor ez lenne a jobb. de a beach house tipikusan olyan, mint a go! team vagy mondjuk a zeigenbock kopf (haha), ha egy lemez tetszik, akkor az ?sszeset hallgatod mert majdnem t?kugyanaz a hangz?s/eszt?tika/?rz?s.