"Úgy erkölcsileg, mint anyagilag" - dj-k és másolt cd-k

2009.02.05. 18:55

Lázban ég a dj-világ, legalábbis az "underground" része, akármit jelentsen is ez. A Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzései nemrég ilyen zenéket játszó klubokat is érintettek, és sokak számára most derült csak ki: ha másolt cd-ről játszik, akkor vagy pénzt kell fizetni, vagy pedig matricákkal kell igazolni, hogy tényleg vásárolta vagy kapta a zenét. Jogok, érvek, ellenérvek, razziák - mindezt körüljárjuk.

Dj-k riadó!

Ezzel került fel először a Soutien Gorge blogjára az a levél, amit egy budapesti klub vezetői írtak arról, hogy a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) általános ellenőrzést tartott náluk; többek között átvizsgálták a dj-pultot is és az egyik dj-t megbüntették a nála talált másolt cd-k után; valamint elmondták, hogy további ellenőrzésekre is számítani lehet. Ezután több lap és blog is foglalkozott az üggyel (lásd például a Zoom, a Kultplay írását, vagy a "megérdemlik, akik lopott zenéket játszanak!" oldalról ezt a blogbejegyzést.) Az "underground" dj-k közül, úgy tűnik, mindenki hallott már a dologról; a legtöbben talán a Drumandbass.hu e fórumán beszélték meg gondjaikat (amit aztán az adminisztrátorok lezártak). De mi is ez az egész, miért kell fizetni és mennyit, mi jár azért, és mi a baj ezzel, ha van - ennek igyekeztünk utána járni. A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) részéről Jeszenszky Zsolt válaszolt a kérdéseinkre; valamint az említett oldalak kommentjeinek átböngészésén túl több dj-t is megkerestünk. Ők különféle műfajokban játszanak, kiadói, menedzseri és buliszervezői oldalról is érintettek, ezért úgy véltük: jól látják a helyzetet.

Miért kell fizetni mennyit?

Ha egy dj lejátszik egy zenét egy szórakozóhelyen, az nyilvános bemutatás, ami után az Artisjus beszedi a jogdíjat - a témával itt foglalkoztunk részletesen. Továbbá sokan tudják vagy tudni vélik, hogy "letölteni legális", ami nagyjából azt jelenti, hogy ha valaki magáncélra letölt egy zenét - de nem oszt meg! -, az nem követ el bűncselekményt; az általa okozott kárt az üres hanghordozók árába beépített jogdíjjal igyekeznek fedezni. Azonban azért kell, ahogy sokan felháborodottan megfogalmazták: "háromszor fizetni", mert természetesen ha valaki nyilvánosan lejátssza a letöltött számot, az már természetesen nem számít magáncélú "szabad felhasználásnak". Ha azonban bizonyos összegű jogdíjat befizet, akkor azzal jogosultságot szerez a "hangfelvételek többszörözésére", nemcsak magáncélra, hanem nyilvános bemutatásra is.

Mindezt a szerzői jogi törvény írja elő; a konkrét összeget a Mahasz határozta meg, jelenleg az a következő: lehetséges egy összegben egy évre átalánydíjat fizetni, ami jeleneg 90 ezer forint + ÁFA; ebből kedvezményeket is lehet kapni, például ha valaki a Mahasz tarifaközleményének kihirdetéstől számított egy hónapon belül megfizeti; vagy tagja a DJ Szövetség - Magyar Lemezlovasok Egyesületének - ebben az esetben 30 százalék kedvezményt kap, bruttó 108 ezer forint helyett 91,200-at fizet. A másik lehetőség a nem éves, hanem egyes másolt cd-nként fizetett díj, ami 1800 forint. A jogdíjjal jelentési kötelezettség is jár, vagyis a dj-knek le kell adniuk a Mahasznak, hogy milyen zenéket írtak ki a cd-kre, hogy a szövetség meg tudja keresni a jogtulajdonos kiadókat és kifizetni őket. Amennyiben valaki nem fizette meg ezt a jogdíjat, akkor büntetést kap, ami az okozott kár (vagyis 1800 HUF / cd) kétszerese; számítógép használata esetén a hangfelvételenkénti 150 forintos díj duplája - és hozzáadódnak a bűnügyi költségek és a szakértői díj, függően attól, hogy az ügyész mit állapít meg.

Természetesen abban az esetben nem kell fizetni, ha a cd-re kiírt zene szabadon felhasználható vagy pedig azt a dj megvásárolta. Az előbbi kategóriába a kiadók, zenészek által körbeküldött ún. promóciós zenék tartoznak; az utóbbiba a legális internetes zeneboltokban (például az elektronikus tánczenében leginkább használt Beatporton) megvásárolt számok. A gond csak az, hogy ugyebár egy írott cd-n nem "látszik", hogy arra milyen forrásból került fel a zene. Ezt a jelenlegi szabályozás a következőképpen igyekszik megoldani, Jeszenszky Zsolt megfogalmazásában: "ha a felhasználó hitelt érdemlően (számlával) tudja igazolni a vásárlást, a Mahasz a cd-k és a számlák ellenőrzése után ingyenesen felragasztja a matricát a cd-re, igazolva, hogy az kizárólag jogtiszta hangfelvételeket tartalmaz." A promóciós felvételeknél pedig a kiadótól szerzett írásos engedély alapján adják a hologrammos matricát. Lehetőség van arra is, hogy ha valaki számítógépről játszik, akkor azt jogosíttassa, e szabályozás egyszerűsítésén most dolgoznak.

Az így befolyt pénzeket a Mahasz a kiadóknak osztja tovább, amelyek aztán a szerződéstől függően juttatnak belőle a szerzőknek, előadóknak. (Azért a Mahasz és nem az Artisjus a jogosult szervezet az ügyben, mert itt a "hangfelvétel-előállításról" van szó; amely után egyébként a kiadók, már ha ők maguk nyomják a lemezeket, ún. mechanikai jogdíjat fizetnek a szerzőket képviselő Artisjusnak.) "Természetesen ahhoz, hogy a jogosult jogdíjat kaphasson, a jogkezelő felé le kell jelentenie a tulajdonát képező hangfelvételt (vagy szerzeményt, stb.), így nem csak a felhasználók, de a jogosultak számára is fontos az adatszolgáltatás" - írta a Quart kérdésére Jeszenszky Zsolt, aki azt is elárulta, hogy "a Mahasz nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy önerejébők, saját kútfőjéből is minél több jogosultat felismerjen, beazonosítson és jogdíjat fizessen nekik. Épp a saját zenét készítő dj-k körében okozott kisebb meglepetést már tavaly is, amikor egyszer csak kaptak egy kis pénzt a jogdíjosztásnál, sok esetben úgy, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy ilyen jár nekik." (Ugyanis a dj-k, ha saját zenét készítenek és azt valaki játssza a klubokban, akkor ha kiadóvá nem is, de "hangfelvétel-előállítóvá" lesznek.) A beazonosíthatatlan felvételekre, jogtulajdonosokra jutó összegeket öt évig elkülönítik, ezalatt lehet jelentkezni értük.

Problémák, érvek, ellenérvek

Az általunk megkérdezett dj-k, elektronikus egyik fő kifogása a jelenlegi szabályozással az volt, hogy a szerzői jogi törvény, amire mindez alapul, nem képes követni a nagyon gyorsan változó internetes piacot. Az egyszerűség kedvéért pontokba szedtük az említett problémákat. 1) A Beatport és más hasonló internetes oldalak által adott "számlák", vagyis tulajdonképpen e-mailek gyakorlatilag percek alatt hamisíthatók, ennél fogva nem lehet ellenőrizni, hogy valóban megvásárolta-e egy dj az adott számot. 2) Életszerűtlen, hogy a rengeteg kis külföldi kiadótól érkező, egyes nagyobb nevű "underground" dj-k esetén akár napi 20-30 felvétel mindegyikére a Mahasz által elfogadott "írásbeli engedélyt" kérjen egy dj. Bizonyos műfajokban a legfőbb médium mára a zeneblog, ahová a feltörekvő producerek elküldik zenéiket - ha valami nem a szerző engedélyével kerül ki, azt kérésre leszedik. Aligha lehet ezekről is minden esetben írásos engedélyt kérni. 3) Vajon hetente be kéne menni tehát a Mahaszhoz, hogy az ember engedélyt kérjen a jogtisztán beszerzett zenék lejátszására? És ha szombaton vesz meg egy zenét, akkor azt nem játszhatja aznap este egy buliban? 4) Sokan a dj-zés mellett saját zenéket is írnak, és ezeket játsszák a bulikban - miért és hogyan kell a saját zenéire engedélyt szereznie az embernek?

Jeszenszky Zsolt ezekre a következőket válaszolta a Quartnak: 1) Igaz, hogy lehet hamisítani a számlákat, és nehéz ellenőrizni a jogtisztaságot. "De van egyfajta alapvető bizalom a dj-k felé. Persze lehet, nem kéne. Sőt, tulajdonképpen jogos, nem lehet ellenőrizni - javasoljam is holnap a közgyűlésnek, hogy szűntessük be ezt a lehetőséget? Ezt szeretnék a tisztelt megkérdezett dj-k? Mert ha igen, semmi akadálya, hiszen nagyon fontos a felhasználók véleménye is..." 2) A kiadókról és engedélyezett promóciós felvételekről: "viszonylag ismerjük a kiadók helyzetét, lévén a Mahasz épp a kiadók érdekvédelmi szervezete. Nagy örömmel adnak írásos engedélyt a promo felvételeik játszásához - ezt még akkor is megtették, amikor a fizikai hordozóké volt a főszerep, ma meg aztán végképp. Számtalan konkrét eset is van rá, itthon és külföldön egyaránt, amikor egy-egy kiadó a jogkezelő felé igazolja, hogy valamilyen felhasználást ő engedélyezett." Szerinte egyébként "életszerűtlen" a napi 20-30 promóciós felvétel: "ennyit sem a világsztár DJ-k, de még a nagy kiadók A&R igazgatói sem kapnak egy nap alatt."

3) Természetesen nem szükséges hetente eljárni a Mahaszhoz a matricákért: "a rendszer alapja a rugalmasság és a bizalom - persze csak addig, amíg nem élnek vissza vele. Nyilvánvalóan ha valaki rendszeresen vásárol a Beatportról, van 100 lemeze ily módon felmatricázva, de az elmúlt két-három hétben vásárolt újabb tizet és azokat kiírta néhány lemezre, senki nem fogja üldözni, számonkérni emiatt. Majd ha összegyűlik egy pár darab, behozza azokat, beszélgetünk egy kicsit a Mahaszban, hogy mi újság a szcénában, iszunk egy ásványvizet, megnézzük a lemezeket, fölragasztjuk a matricákat, és 1-2 hónap múlva újra találkozunk (vagy postán ugyanez, ásványvíz nélkül)." 4) Jeszenszky Zsolt szerint a külföldi dj-k többsége nem vacakol azon, hogy saját zenéi után jogdíjat kell fizetnie, hanem simán kifizeti az éves díjat, főleg, mert tudja, mi van a "másik", alkotói oldalon. Természetesen itt is érvényesül a rugalmasság: ha valaki jogtisztán dolgozik, és van nála két-három írott lemezen egy-két saját zene, senki nem fogja ezért felelősségre vonni.

Jeszenszky Zsolt érveire egy általunk megkérdezett dj a következőt mondta: ha kénytelenek elfogadni a Beatportos stb. számlákat, de valódiságukat nem tudják ellenőrizni, akkor értelmetlenné válik a matricázás. A jogi szabályozás voltaképpen képtelen biztosan felismerni az illegális zenéket, ezért a "másolást" bünteti; ez a kategória azonban a feketepiacra lett kitalálva, és nem az internetes piacra és annak folyamatosan változó gyakorlatára. Beszélgetőpartnerünk aggályosnak nevezte a "rugalmasság" emlegetését is: mérlegelési jogköre szerinte a bíróságnak lehet, ha ezt ehelyett a Mahasz gyakorolja, akkor hatalomgyakorlási eszközzé válhat. Szerinte egyáltalán nem irreális a napi 20-30 promóciós zene, hanem valóság: jó pár, már külföldön is nevet szerzett dj rajta van külföldi promóciós cégek listáján, és ezek naponta küldik az új megjelenéseket, egy-egy e-mailban több számot is. A mai elektronikus és egyéb zenében tízezernél is több lemezkiadó is van, ezek jó része természetesen nem tagja a Mahasznak, de még a nemzetközi zeneipari szervezetnek, az IFPI-nek sem - és nyilvánvalóan nem látnak pénzt tőlük (aligha keresik meg éppen a magyar szövetséget). Ezért, szól az érv, aggályos, hogy a Mahasz az ő és szerzőik nevében próbál fellépni.

További problémát jelent, illetve az eddigiekből következik, hogy lehetséges: az átalánydíjas megoldás éppen a "kalózkodás" és nem a legális zeneáruházak felé tereli a dj-ket. Ha ugyanis valaki minden számot megvásárol internetes áruházakban, akkor akár az átalánydíj sokszoroság is elköltheti egy évben (informátorunk nagyjából ötszörösét tippelte) - ha pedig a drágább bakelitet választja, még többet. Egyszerűbb tehát befizetni a 90 ezer forint + ÁFA díjat, és onnantól torrentezni, vélte beszélgetőpartnerünk. A Mahasz véleménye azonban ennek éppen ellenkezője. A zeneipar nincs abban a helyzetben, hogy a felhasználókat, ez esetben a dj-ket valamilyen irányba "terelje": "futunk a lóval a vonat után" - írta a Quartnak Jeszenszky Zsolt. A meglévő, megállíthatatlan letöltéseket próbálják szabályozott keretek közé terelni, kriminalizálás helyett éppen azzal, hogy olyan pénzügyi konstrukciót dolgoztak ki, amiben lehetőség szerint az alkotók megkapják az őket megillető juttatást.

Kit érint mindez?

Mintegy tíz éve ellenőrzik a hatóságok a vendéglátóhelyeken, hogy legális felvételeket játszanak-e a dj-k; a mostani felzúdulás tehát nem pusztán emiatt van, hanem amiatt, hogy (homályos meghatározással) underground klubokban jelentek meg a Vám- és Pénzügyőrség munkatársai - bár Sipos Jenő ezredes, a VPOP szóvivője a Quart kérdésére azt nyilatkozta: "Az ellenőrzések folyamatosak, országos szintűek, meghatározatlan időtartamúan, minden kategóriát érintenek." Jeszenszky Zsolt szerint "sokan még mindig azt hitték, hogy ők érinthetetlenek, hogy 'ugyan már, ide úgysem jön senki, én úgyis a törvény fölött állok' stb. Ez az attitűd a budapesti szórakozóhelyek esetében fokozottan jellemző volt, s talán mostanra tudatosult, hogy 'hoppá, mégsem'."

A Mahasz munkatársa szerint "nem véletlen, hogy a dj-k túlnyomó többsége évek óta tisztességes jogdíjfizető, aminek persze az volt az ára, hogy jó páran 'lebuktak' az elmúlt években." Ugyanakkor Jeszenszky Zsolt emlegette azokat a dj-ket is, "akik nagy hangon kiabálják, hogy 'Beatport, Beatport!', közben meg vígan torrenteznek otthon - tisztelet a kevés kivételnek. De konkrétan tudjuk, azt is, hogy számos olyan dj, akik valóban legálisan töltik le a zenéiket, saját bevallásuk szerint hébe-hóba, mondjuk havi egyszer még ők is írnak ki torrent oldalakról, mert egyszerűen nem tudják máshonnan megszerezni az adott zenét. Semmi gond, egy-egy ilyen lemez után kifizetik a jogdíjat."

Az általunk megkérdezett, többféle műfajban játszó ("underground") dj-k különféleképpen nyilatkoztak. Volt, aki úgy vélte, hogy nagyjából az emberek egyharmada játszik rendszeresen "lopott" mp3-ból kiírt lemezeket, de aki kicsit is komolyabban veszi a szakmát, az nem teszi ezt, vagy legalábbis csak olyan esetekben, amikor képtelen máshogy megszerezni a zenéket. De vannak kivételek, még akár a legnagyobb nevek között is. De az írott cd-k kérdése mindenkit érint, minden műfajban, hiszen nincs olyan ember, aki ne kapott volna promóciós zenéket kizárólag az interneten. Mások szerint a zeneblogok (ahová lejátszható minőségben a szerzők engedélyével kerülnek fel a zenék), promóciós számok és a baráti árú internetes áruházak mellett "nem igazán van szükség lopásra"; ezért azok, akik nagyobb bulikban rendszeresen játszanak, azok jórészt vagy szinte kizárólag nem lopott zenéket tesznek fel. Mások úgy vélték, hogy vannak kezdő, tudatlan dj-k, akik nem törődnek azzal, hogy legálisan játszanak zenét; vannak olyanok, akik mondjuk a zenéik egytizedét szerzik be feketén; a nagyobb bulikban gyakran fellépő dj-k azonban kinézik maguk közül az "mp3-huszárokat" (erről egy másik dj viszont azt mondta: ő nem tapasztalt ilyet) - a szakma "teteje" majdnem teljesen legális, csak éppen ezt nem tudják Mahasz-matricákkal igazolni. Megint mások viszont úgy vélték, hogy "majdnem mindenki" játszik azért valamennyi fekete zenét. Jeszenszky Zsolt szerint viszont "a Beatportozó, saját zenéző, stb. underground szubkultúra egy törpe kisebbség", csakúgy, mint azok, akik kinézik maguk közül a letöltőket. Ebben a kérdésben természetesen ezeknél a véleményeknél pontosabb adat nem áll rendelkezésünkre.

Underground, mainstream, önszerveződés

Bár voltaképpen jogi kérdésekről van szó, azért a zeneileg nagyjából megfoghatatlan "mainstream-underground" ellentét megjelenik mindkét oldal érvelésében. Sokan úgy vélik, hogy Jeszenszky Zsolt a főként "mainstream" dj-ket tömörítő DJ Szövetség elnökeként "üzent hadat" az "undergroundnak", aminek konkrét működéséről nem sokat tud, hiszen az nagy mértékben eltér attól, ahogy például a Mahasz-tag lemezkiadók és az ő zenéiket játszó lemezlovasok ténykednek. Jeszenszky Zsolt is tett néhány megjegyzést lapunknak a "a tisztelt underground dj-kről", akikkel szívesen együttműködnek, ha "lejönnek a magas lóról, hangnemet és stílust váltanak, teljesen jogképzetlen, de nagyon 'szakértő', sok esetben igen primitív megnyilvánulások helyett ők is együtt akarnak működni, mindannyiunk közös érdekében. Ha megszűnik az elitizmus és az a hit, hogy ők törvények és más emberek fölött állnak, csak azért mert olyan zenéket játszanak le, amit eddig ötnél kevesebben hallottak, és nem degradálják azokat, akik viszont nagy közönségnek, népszerű zenéket nyomnak, akkor tényleg ki lehet találni jó és még jobb módszereket mindenki számára, a jogtulajdonosok jogainak és a felhasználók szempontjainak együttes figyelembevételével, a kölcsönös bizalom alapján."

Úgy tűnik, viszonylag elterjedt az a nézet, hogy Jeszenszky Zsolt azért indított "hadjáratot", mert az interneten keményen nekimentek a dj-vizsgával kapcsolatos vitákban. Az ügy a politikából indult, majd különféle lapokban és blogokon folytatódott: a DJ Szövetség szerint az eltörölt dj-vizsga ugyan nem volt jó, de ettől még valami másfajta vizsgára szükség van - sokak szerint viszont semmilyenre, és különben is, a DJ Szövetség tagjai is miket csinálnak! Aki kimaradt volna mindebből, a Konzervatórium rengeteg kommentet generáló blogbejegyzését, illetve ugyanott ezt az interjút olvassa el. Jeszenszky Zsolt a Quart kérdésére a "bosszú"-elméletet így kommentálta: "De miért is kéne bosszút állnom vajon? A vizsgával, szabályozással kapcsolatos ügyek a lehető legjobban alakulnak, egy illetékes minisztérium államtitkárával már tárgyaltam, és néhány nap múlva megyek a következőhöz. Kormányzati oldalon is tökéletesen rájöttek, hogy joghézagok vannak. Szerencsére a politika szintjén - pártoktól teljesen függetlenül - valódi, értelmes szempontok, hazai és EU-s irányelvek stb. döntenek, nem pedig az, hogy 138 vagy 142 a jó BPM, miért káromkodik a mikrofonba néhány népszerű dj, ki tudja a legmenőbb ismeretlen zenéket játszani, meg hogy mekkora művészet vagy sem a mixelés stb. De hozzáteszem, az a blogoszféra és általában az a közeg, amely felbolydult, és amely a leginkább anyázott, a lehető legnagyobb szolgálatot tette az ügyünknek, úgyhogy nemhogy nem bosszúval, hanem köszönettel tartozom nekik. Soha nem jutottunk volna ekkora nyilvánossághoz, ha nincs ez a nagy "cirkusz". Minden egyes ellenző-anyázó hozzászólás ráadásul külön jó szolgálatot is tett: általuk tökéletes, önmagáért beszélő bizonyítékaink vannak arra, hogy miért nem szabad az ilyen primitív, intoleráns, alpári módon megnyilvánulók (akik közül sokan dj-nek mondják magukat) számára lehetővé tenni, hogy mások befolyásolására alkalmas feladatkörben, nagy nyilvánosság előtt tevékenykedjenek - akár dj-ként."

Felvetődött, hogy ha jogilag nem vagy nehezen lehet megfogni, hogy mi jogos felhasználás és mi lopás, akkor valamiféle önszerveződés, "kamara" lehetne a megoldás. Úgy tűnik, többen gondolkodnak ilyesmiről "underground" oldalról, és természetesen Jeszenszky Zsolt is ebben bízik, az általa vezetett DJ Szövetség munkáját felhozva pozitív példának; "persze, utálnak is most minket sokan azért, amit csinálunk, de a fától nem látják az erdőt. És persze nagyon sokan hálásak is: azok a dj-k, akik tisztában vannak saját érdekeikkel, akik szeretnének ebből a munkából tisztességesen megélni. A szabályozást is pontosan ezért akarjuk: hogy a lemezlovasság felértékelődjön úgy erkölcsileg, mint anyagilag." De ettől még a valóságban nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben nagy összeborulásra lehetne számítani.

Az ellenőrzések

A mostani ügyet kirobbantó konkrét esetben a Detective Kelly művésznevű dj volt az, akit a VPOP hatvan másolt cd-vel lemezestáskájában elkapott. (A cikket illusztráló képen egyébként nem ő látható, hanem egy külföldi ember.) Ő a Quartnak elmondta: negyed tizenkettőkor állt a dj-pultba a társaival szervezett bulin, és a jegyzőkönyv szerint fél tizenkettőkor jelentek meg a Vám- és Pénzügyőrség emberei, valamint a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének egy munkatársa, aki őket segítette. Beszámolója szerint egyébként a VPOP munkatársai korrektül jártak el. Először azt kérdezték, hogy van-e engedélye arra, hogy a helyen játsszon (mármint, ő legalábbis úgy értette, az eltörölt dj-vizsgát kérték rajta számon - de nem volt neki), majd átvizsgálták a lemezestáskáját. Hatvan darab másolt cd-t találtak nála; a dj kérdésünkre elmondta: volt köztük legálisan beszerzett és illegálisan letöltött is, valamint zenészbarátaitól kapott promóciós lemezek is. Valamilyen szinten persze tisztában volt a jogi problémákkal, de eddig nem törődött ezzel, ezért a megvásárolt vagy ingyen kapott zenék sem voltak a Mahasz által elismert módon felmatricázva. Detective Kelly egyébként azzal egyetért, hogy jogdíjat kell fizetni, és elismeri, hogy nem volt helyes dolog, amit csinált. Azonban soknak tartja a jogdíj összegét, ugyanis szerinte az underground szcéna feltörekvő fiataljai egy év alatt alig keresnek ennyit a dj-zéssel (és nem is a pénzért csinálják természetesen). Ha annyit keresne, mint egyes befutott és kommersz dj-k, akik szerinte ugyanannyit "vétkeznek", mint ő, akkor az első között lenne, aki az év elején befizetné a jogdíjat - így azonban nem tartja reálisnak, és úgy véli, hogy egy alacsonyabb összeget jóval többen fizetnének be. Mindenesetre ő kifizeti az idei éves jogdíjat is, belép a DJ Szövetségbe is a kedvezményért - hiszen semmiképpen nem akarja abbahagyni a dj-zést. A 60 másolt cd-ért kapott büntetéssel kapcsolatban azonban azt tervezi, hogy fellebbez. 

A dj-társadalom tehát felbolydult, és lehet, hogy mindez a bulizókat is fogja közvetlenül érinteni. Egy ellenőrzés során ugyanis előfordulhat, hogy elhallgat a zene. Bár Jeszenszky Zsolt szerint arra törekszik mindenki, hogy ezt elkerülje, és ezért viszonylag (az éjszaka időszámításához képest) korán indulnak el az ellenőrök, de a második-harmadik helyszínre már később érnek. "Persze ha minden rendben van, nem hogy leállás nincs, de a közönség észre sem vesz semmit az egészből. Ha viszont a dj jogsértést követett el, és le kell foglalni a lemezeit", akkor persze ezt a bulizók is észlelik. Felvetésünkre, hogy ez az eljáró hatóságok számára nem jó PR, a következőt válaszolta: "nehogymár az eljáró hatóságon kérjük számon a PR-jukat... Mintha az öreg nénit lebasznánk a villamoson, amiért nem belülre rakta a táskáját az ülésen, a zsebtolvaj meg elrántotta..."