Ossz meg és uralkodj! A videómegosztók és a zene

2009.09.24. 15:30

A zenepiac kikerülhetetlen szereplőivé léptek elő négy év alatt a videómegosztók, közülük is elsősorban a YouTube. A Google tulajdonában levő oldal sikertörténetét ugyanakkor végigkísérték a kiadókkal való jogi csatározások, és nincs ez másként a magyarországi videómegosztókkal sem. Miért tűnnek el a videók a videómegosztókról, és miért nem lehet megnézni Magyarországon azt, amit máshol igen, és fordítva?

Az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb jelensége az egyfolytában alakulóban levő zeneiparban az, hogy a felhasználók már nem feltétlenül birtokolni akarják a zenét, hanem csak bármikor hozzáférhetően lejátszani. Erre pedig a videómegosztó oldalak tökéletesen alkalmasak. A YouTube forgalmának tekintélyes részét a zenés videók (elsősorban videoklipek) adják, ám nagyon sok a plusz képanyag nélkül, kifejezetten csak hallgatás céljából feltöltött videó is. Annak pedig már régóta nincs hírértéke, hogy manapság nem a tévét bámulva várjuk, hogy leadják végre a kedvenc klipünket, hanem amikor csak akarjuk, megnézzük azt a neten. Akárhogy is nézzük, ez egyre fontosabb és nagyobb piacot jelent, aminek viszont a játékszabályai még egyáltalán nincsenek kikristályosodva.

Így vált főszereplővé a YouTube

Az alig egy évvel korábban létrehozott YouTube 2006-ban hódította meg a világot, és annak az évnek a júliusában már napi 100 millió látogatója volt az oldalnak, nem véletlen tehát, négy hónappal később meg is vásárolta a Google. A zeneipar óriásainak sem kellett sok idő, hogy felismerjék a videómegosztóban rejlő lehetőségeket: a Warner ébredt először, és már 2006 szeptemberében megállapodott a YouTube-bal arról, hogy az felhasználhatja a kiadóhoz tartozó előadók videoklipjeit és interjúit, a reklámokból befolyó részesedésért cserébe. Egy hónappal később követte példáját a Sony-BMG és a Universal is, utóbbival a YouTube ráadásul megegyezett arról is, hogy új technológiát fejleszt ki a jogtalanul feltöltött anyagok kiszűrésére. Pontosan egy évvel később, 2007 októberében jelentették be az új fejlesztést, avagy a YouTube videóazonosító alkalmazását. Ez lehetővé teszi a jogosultaknak, hogy ők maguk foglalkozzanak a saját védett tartalmaikkal a YouTube-on: blokkolják, vagyis a közönség által nem láthatóvá tegyék; nyomon kövessék illetve bevételre tegyenek szert a videóból azzal, hogy reklámokat kapcsolnak hozzájuk.

A YouTube Audio ID és a Video ID alkalmazásoknak köszönhetően tehát így már maguk a kiadók is menedzselik a tartalmaikat, és döntenek arról, hogy engedélyezzék-e a mások által feltöltött, ám hozzájuk kapcsolódó tartalmat vagy sem. A rendszer lehetőséget ad számukra arra, hogy régióspecifikusan döntsenek a hozzáférés engedélyezéséről vagy éppen tiltásáról (ez attól függl, hogy a YouTube milyen terjedelmű felhasználásra szerzett engedélyt), ennek köszönhetően találkozhatott már mindenki azzal, hogy kattintás után a videó helyett a "This video is not available in your country due to copyright restrictions" ("Ez a videó szerzői jogi korlátozások miatt nem elérhető az országodban") felirat jelent meg.

Lehetősége van továbbá a jogosultnak arra is, hogy töröltesse az általa jogsértőnek vélt videót: ezt a jogosult kérésére a YouTube mérlegelés nélkül megteszi, de ha a felhasználó bizonyítani tudja, hogy az általa feltöltött tartalom nem sérti semmilyen harmadik fél szerzői jogát, akkor utólag visszakerülhet a kifogásolt videó. Ez az eljárás aztán többször is oda vezet, hogy olyan tartalmat is töröltetnek a túlbuzgó jogvédők, amit pont az előadó töltött fel, promóciós céllal. Nagy nyilvánosságot kapott például idén júliusban Calvin Harris esete, amikor az új videoklipjét szerzőijog-sértésre hivatkozva eltávolították a YouTube-ról, mire a skót zenész/producer nekiment a MAHASZ brit megfelelőjeként működő BPI-nak, a Twitterén "fogyatékosnak" nevezve a szervezet alkalmazottjait, de végül két nap után a videó visszakerült.

Az utóbbi egy évben aztán több olyan ügy is akadt, amely azt mutatta, hogy még mindig alakulóban van a videómegosztó oldalakra vonatkozó üzleti modell: tavaly decemberben a Warner vetette le a videóit, miután nem tudott megegyezni a YouTube-bal a pénzügyekben. A két fél júliusban újrakezdte a tárgyalásokat, és egyes források szerint már közel a megegyezés, de ezt még hivatalosan nem erősítette meg egyik oldal sem. A Warner és a YouTube közötti rendezetlen viszony következménye lett az is, hogy idén januártól kezdve nem törölték a jogsértőnek minősített fan videókat, hanem csak elnémították őket, és lehetőséget adtak arra, hogy legálisan felhasználható zeneszámot tegyenek a videó alá. Hasonlóan ehhez márciusban a brit szerzői jogvédő szervezet, a PRS for Music sem tudott megegyezni a pénzügyekben YouTube-bal, ezért a brit felhasználók számára zenei videók ezrei vártak elérhetetlenné, egészen szeptember elejéig, amikor is végre egymás kezébe csaptak a felek. Ez azt jelenti, hogy a YouTube egy meg nem nevezett átalányösszeget fizet a PRS-nek, egyelőre 2012 végéig. Ez akár a későbbiekben még mintaértékű is lehet a hasonló ügyekben.

Körvonalazódik továbbá egy ígéretes együttműködés: év elején jöttek az első hírek a YouTube és a Universal által tervezett új oldalról, melyen csak zenei videók lennének. A Vevo néven tervezett oldal jóval nagyobb bevételeket biztosítana mindkét fél, vagyis a technikai oldalt biztosító YouTube, illetve a tartalmat szolgáltató kiadók számára is. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy némely hirdetők még mindig idegenkednek attól, hogy a felhasználók által készített videók mellé kerüljön a hirdetésük, viszont a Vevón elvileg nem lennének fan videók. Ez lenne egyébként az első olyan eset, hogy a YouTube nem a saját oldalán szolgáltatna tartalmat. A projekthez júniusban csatlakozott a Sony is, de érdeklődik a hírek szerint a Vevóval való együttműködés iránt a YouTube-ra való visszatérésről tárgyaló Warner is.

A videómegosztók és Magyarország

A YouTube-on fellelhető zenei tartalom természetesen a magyar zeneipart is érinti, ám a magyar vonatkozású tartalmak helyzete még nincs rendezve. Dr. Musinger Ágnes igazgató a MAHASZ részéről legalábbis ezt erősítette meg: "A YouTube és a MAHASZ, mint közös jogkezelő szervezet között nincs kapcsolat jelenleg. Az a felhasználás ugyanis, amit a YouTube folytat, szerzői jogi szempontból úgynevezett 'nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel', ami olyan joga a kiadóknak, amelyet nem közös jogkezelés keretében, azaz a MAHASZ-on keresztül, hanem egyedileg gyakorolnak. Tudomásom szerint azonban a nem multinacionális magyar kiadók egyikét sem kereste meg a YouTube mostanáig olyan kéréssel, hogy engedélyezze számára a felhasználást."

Más a helyzet viszont a magyar videómegosztó oldalakkal, melyek közül az [origo] által működtetett Videát már megtalálták a kiadók. A Videát a "szerzőket, előadóművészeket, hangfelvétel kiadókat, filmszerzőket képviselő közös jogkezelő illetve érdekképviseleti szervezetek által létrehozott szervezet", vagyis a ProArt - Szövetség a Szerzői Jogokért már többször is megkereste, hogy távolítson el az oldalról olyan videókat, melyeket jogosultja (jelen esetben a Universal) szerint jogsértő módon használtak fel jogvédett tartalmat. A Videa felelős szerkesztője, Bányai Zsolt Péter kérdésünkre elmondta, hogy ilyen kérdésekben az elektronikus kereskedelemről szóló törvény rendelkezései irányadók: "Ha egy bejelentés megfelel a törvény támasztotta követelményeknek, nekünk nem tisztünk a bejelentés tartalmának valódiságát vizsgálni, a videót törölni kell, pontosabban 'nem elérhetővé' kell tennünk." A YouTube-hoz hasonlóan itt is van lehetősége a feltöltőnek arra, hogy bizonyítsa a saját igazát, és amennyiben ezt a fent említett törvényben meghatározott formai követelményeknek eleget téve teszi, akkor a Videa ugyancsak mérlegelés nélkül köteles haladéktalanul visszaállítani az eredeti állapotot. Idén eddig a ProArt közel ezer videót szedetett le az oldalról.

A Videa is beszámolt olyan esetekről, hogy maga a videót feltöltő zenész jelentkezett felháborodva, amiért elvileg az ő szerzői jogának megsértésére hivatkozva törölték a saját videóját. A ProArt igazgatója, dr. Horváth Péter ezekről az esetekről a konkrét ügyekben érintettekkel való konzultáció nélkül nem kívánt nyilatkozni, így általánosságban annyit mondott el a folyamatról, hogy "a ProArt tevékenységének része az is, hogy a jogosultak engedélye nélkül hozzáférhetővé tett tartalmakat a jogosultak (szerzők, előadóművészek, hangfelvétel előállítók) jelzése alapján megpróbálja eltávolíttatni az internetről úgy, hogy a szolgáltatót értesítjük erről." Dr. Horváth Péter azt is elmondta, hogy a ProArt évente közel 2000 értesítési és eltávolítási eljárást kezdeményez: "Az engedély nélkül elérhetővé tett tartalmak különböző oldalakon találhatók, a full wareztől akár egy olyan szolgáltató oldalán is előfordulhat, amely egyébként abszolút legálisan működik, de az adott tartalom tekintetében nem rendelkezik felhasználási engedéllyel és ezt jelzi felénk a jogosult."

A ProArt igazgatójának álláspontja szerint még nem lesz okvetlenül jogszerű az sem, ha védett szerzői tartalmat ingyen tesznek elérhetővé: "Az ingyenesség nem legalizálja az engedély nélküli felhasználást, több kalóz modell is a látogatottság generálta reklámbevételekre épít, a látogatókat pedig mások szellemi termékének 'megosztásával' érik el. Gondolom, minden Quart.hu olvasó érti, hogy ezzel mi a probléma. Jellemzően addig, amíg valakinek nem 'lopják el' valamilyen szellemi termékét, nagyon lazán kezeli ezeket a dolgokat, ám amint érintetté válik, megváltozik a véleménye és fejeket követel."

Hasonló aggályokat fogalmazott meg a videómegosztók működésével kapcsolatban a MAHASZ már idézett igazgatója, aki szerint a szolgáltatóknak kellene legalizálni a saját tevékenységüket: "Videómegosztó oldalak Magyarországon is működnek, tudomásom szerint engedély nélkül. De hírportálok is közzétesznek zenés videoklipeket anélkül, hogy ehhez engedély kérnének. Elsősorban tehát a szolgáltatók oldalán kellene kezdődnie a változásnak. Amíg a szolgáltatók nem keresik az utat a tevékenységük legalizálása irányában, addig a jogosultak nem tudnak mást tenni, mint azt, hogy a rendelkezésre álló jogi eszközökkel igyekeznek az illegális felhasználásokat megakadályozni" – vélekedik dr. Musinger Ágnes.

Kényes kérdés még, hogy a YouTube mintájára van-e lehetőség a Videán arra, hogy a kattintások utáni hirdetési bevételekből a videó jogosultja is részesüljön, főleg, hogy a közös jogkezelő szervezetek már benyújtották erre vonatkozó igényüket. Bányai Zsolt Péter szerint azonban a Videa az elektronikus kereskedelemről szóló törvény alapján tárhelyszolgáltatónak minősül, mivel nem szerkeszti és monitorozza a tartalmakat, és minden esetben eltávolítja a kifogásolt videókat. "Éppen ezért nem is tudnánk azonosítani, hogy melyik feltöltő melyik videójához kapcsolódik reklám. A Videa rendszere a reklámbannereket automatikusan minden oldalra elhelyezi, anélkül, hogy követné, melyik videóhoz milyen reklám kapcsolódik. A törvény ránk vonatkozó szabályait maximálisan betartjuk."

Hasonló okokból tartják aggályosnak a Videánál, hogy a jogkezelők mi alapján tudnák a beszedni tervezett jogdíjat elosztani a jogosultak között, mivel egy videómegosztón a felhasználók által feltöltött videókról nem mindig derül ki, hogy ki a jogtulajdonos és kinek kellene fizetni, és ezen még egy esetleges, szolgáltató által végzett monitorozás sem segítene, ennek hiányában pedig a közös jogkezelők nem tudnák tovább osztani a beszedett jogdíjat. A szerzői jogvédők és a közös jogkezelők ugyanis kétségbe vonják, hogy a videómegosztók tárhely-szolgáltatók volnának, és erre hivatkozva szeretnének jogdíjat szedni tőlük, a Videa álláspontja szerint azonban az elektronikus kereskedelemről szóló törvény egyértelműen meghatározza a tárhelyszolgáltatás kritériumait.