"Megváltoztatja az életed." Az évtized blogslágerei, 2. rész

2009.10.07. 16:10

Összeállításunk első részében megismerkedtünk a "blogsláger" kategóriával, és kevéssé titkoltuk, hogy igazából az évtized legmenőbb számait keressük. Megtaláltuk őket, az olvasó dolga már csak az, hogy előbb találgasson (Black Kids? Prefuse 73?? Clap Your Hands Say Yeah??? Segítünk: egyik sem!), majd utána szentségeljen. De hát a világ már csak így működik.

(Az évtized blogslágerei összeállítás első része (az 50-26. helyezettekkel) itt olvasható, benne a "blogsláger" kritérium magyarázata is.)

25. Crystal Castles vs HEALTH: Crimewave (2007)

A meglehetősen szűklátókörű zenebuzik alapvetően nem sokat törődtek a 8-bites zenékkel, a Crystal Castles azonban Alice Glassnek és néhány remekül eltalált puttyogásnak köszönhetően szép sikereket ért el a körükben, sőt, egyre inkább azon túl is. Valószínűleg a Crimewave ütemeire robottáncolt a legtöbb zeneblogger az évtizedben.

24. Black Lips: Bad Kids (2007)

A lista egyetlen helyezettje, melyet a világ egyik legnagyobb országában hatóságilag üldöznek! Mi persze nem ezért választottuk, hanem azért, mert az évtized blogrockjában az egyszerűség volt a nyerő, a színtér legvadócabb zenekara pedig ebben az egyszerű garázscountry-dalban volt a legszilajabb.

23. Major Lazer: Hold The Line (2009)

Szörfragga, telefoncsörgés és nyerítés - instant menőség, ráadásul a kúlság két pápája, Diplo és Switch van mögötte (és Mr. Lexx és Santigold). A szám néhány másodperc alatt meghódította a világot, néhány nap alatt született belőle ezer remix, de egyik sem olyan jó, mint az eredeti. Az meg, hogy a lemez olyan lett, amilyen, a blogslágerek világában sokadlagos kérdés.

22. Spoon: The Underdog (2007)

Elsőre ránézésre unalmas indierock kizárólag 19 éves nagyvárosi, college-lakó amerikaiak számára. Másfeledikre meg nagyszerűen hangszerelt popzene, amiben ott van a kétezres évek egyik legfontosabb leckéje: mindent, de mindent meg kell hallgatni, mert bárhonnan előkerülhet valami kincs.

21. Battles: Atlas (2007)

Azért a bloggerek is szeretik ám a mókát! Persze az olcsó népszórakoztatást is, csak arról ritkábban blogolnak - hanem ezt a "nem tudom, mi ez, csak azt tudom, hogy nagyon más és közben nagyon vicces is" számot aztán jó alaposan körberajongták nyilvánosan. Van benne valahol matekrock is, ha figyelünk, és akkor ezt a blogkedvenc műfajt is kipipáltuk.

20. The Streets: Let's Push Things Forward (2002)

Az első lemeze idején még sokan nem értették, mi olyan különleges abban, hogy Mike Skinner házilag barkácsolt, olcsó alapokra motyog durva akcentussal az angol nyomoráról. Aztán ez a Specialst idéző szám meggyőzte a kétkedőket, és mire a Streets a következő lemezével már a tömegeket is meghódította, addigra már ők kampányoltak a leghangosabban az új generáció legjobb brit szövegírója mellett.

19. The Shins: New Slang (2001)

Az indie és a mainstream összeborulásának legnagyobb pillanata volt a kétezres években, amikor Natalie Portman (a Star Warsból!) a Garden State című filmben azt mondta, "a Shins megváltoztatja az életedet", és megmutatta ezt a számot. Indieföldön azóta sincs házibuli, aminek csúcspontján ne kerülne elő egy gitár, és énekelné el a társaság együtt ezt a csodálatos dalt.

18. Tough Alliance: Neo Violence (2007)

A Tough Alliance-ben az a nagyszerű, hogy bár összekukázott szintikből és csattogó dobgépekből összerakott diszkószámaik végtelenül egyszerűnek tűnnek, mégis ez az a zenekar, amiről könyvet lehetne írni. Hogy miért, azt eláruljuk máskor, most be kell érnünk annyival, hogy programadó daluk, a Neo Violence az évtized 18. legjobb blogslágere.

17. The Knife: We Share Our Mother’s Health (2006)

Bár a Heartbeats sem volt egy túlzottan vidám szám, inkább sebezhető volt és törékeny. Viszont három évvel később a Knife egy elborult és kifacsart lemezzel tért vissza, amiről ez a szám volt a blogkedvenc. No meg erről a számról írta az azóta öngyilkosságot elkövető Playlouder, hogy a felétől olyan, mintha egy falusi parasztlegény részegen óbégatna, miután beesett az út menti árokba. És tényleg!

16. Portishead: Machine Gun (2008)

A kilencvenes években a Portishead műfajteremtő zenekar volt, aztán el is tűnt jó hosszú időre - mire pedig visszatért, nemcsak azért nem volt esélye ilyesmire, mert még a korábbinál is "nehezebb" zenét játszott, hanem mert a közeg is nagyon megváltozott. Azért az erre fogékonyak nagyon örültek ennek az ipari szomorúságot tökéletesen megfogalmazó, visszatérő számnak.

15. Antony And The Johnsons: Hope There's Someone (2005)

Hiába nyert nagy meglepetésre Mercury-díjat, és hiába rajong érte Lou Reed és sok más híres ember (mi több, Ákosnak is tetszett), azért a különleges hangú, transzszexuális Antony Hegarty sokaknak egyszerűen túl sok - mármint direkt, ez a művészi hatásmechanizmus része. Sebaj, így legalább ez lehet az évtized (a szó hagyományos értelmében) legszebb blogsláger-dala.

14. Animal Collective: My Girls (2008)

Az Animal Collective szerepe az évtized blogkultúrájában – ezzel a címmel már nagydoktorit is írnánk szemrebbenés nélkül. Ha pedig a védésen a professzor meg akarna fogna minket, hogy nahát, most akkor ez valami modern művészkedés vagy fülbemászó pop, döntse már el, fiatalember, akkor bejátszanánk ezt a számot, és mentő kérdésre már nem is lenne szükség.

13. Madvillain: All Caps (2004)

Ahhoz, hogy a bloggerek őszintén magukhoz öleljék a hiphopot, és az évtized második felére már ne készíthessenek semmilyen toplistát lelkiismeret-furdalás nélkül, ha nincs rajta hiphop, pont olyan okos produkciók kellettek, II.rész: Pince, füst, rajzfilmgengszterek, cool hangminták - nem nagyon volt ennél relevánsabb hiphop a kétezres években.

 

12. MGMT: Kids (2008)

Az MGMT befutása viszonylag váratlan fordulat volt 2008-ban: a szaksajtó olyan nagyon nem volt lenyűgözve a bemutatkozó lemezüktől, de kit érdekel ez, mikor két óriási blogslágert is sikerült összehozniuk, megteremtve ezzel a békíthetetlen ellentétet a Time To Pretend-hívők és a Kids-tábor között. A Quart szerkesztősége most végre felsorakozik az utóbbi mögé.

11. Interpol: Slow Hands (2004)

Az Interpolról az első lemezt és annak a dalait szokás igazán elismerni, és tény, hogy az Obstacle 1 vagy a NYC is tökéletes számok voltak, de szerintünk mégis csak a második Anticsre kerültek a legjobb kislemezdalok. Közülük is a Slow Hands ellensúlyoz a legparádésabban a klausztrofóbia és táncos posztpunk között.

10. Hold Steady: Chillout Tent (2006)

A Hold Steadyben semmi kétezres nincs, ez az őszinte rockmesélés tökéletesen kortalan, de ahogy a nyolcvanas évek sem lenne teljes a Replacements nyílt szíve nélkül, úgy erről az évtizedről sem érdemes beszélni Finnék történetei nélkül az amerikai ifjúságról. Talán voltak népszerűbb dalaik, bennünk mégis ez a szívbemarkoló szerelmes szám maradt meg leginkább az elsősegélysátorból: mert tizenhat évesnek lenni aztán tényleg mindig ugyanolyan, bármit mutasson is a naptár.

9. Clinic: The Return Of Evil Bill (2000)

A sebészmaszkos liverpooli zenekart indulásakor sem lehetett besorolni sehová, és most sem, viszont az évtizedben kevesen voltak, akik ennyire tökösen, megalkuvás nélkül fújták a saját nótájukat, ami közben ennyire nem is hasonlított semmire. A Return Of Evil Billben keveredik a legjobban a melodica, a már-már rockabillysen monoton ritmusszekció és persze Ade Blackburn "földönkívüliek által megerőszakolt Thom Yorke-ot" idéző énekhangja.

8. The Postal Service: Such Great Heights (2003)

A Postal Service két indie-zenész mellékprojektjeként jött létre, és eddigi egy szem albumukról a Such Great Heights lett messze a legnagyobb dobás. Olyannyira, hogy bár a szám hagyományos értelemben nem lett sláger a maga idejében, még évekig az egyik legnépszerűbb szám maradt a Last.fm-en és millióan feldolgozták azóta, ami valljuk meg, nem csoda, hiszen egy varázslatos alkotásról van szó.

7. The New Pornographers: Letter From An Occupant (2000)

Ez volt az a dal, amelyik feltette Kanadát a kúlság térképére! Ez volt az a dal, ami után sínre került Neko Case szólókarrierje! Ez volt az a dal, aminek köszönhetően tízezrek ismerték meg a New Pornographers hibátlan első lemezét! És végül, de nem utolsósorban, ez volt az a dal, aminél nem nagyon sikerült fülbemászóbbat és kedvesebbet írnia senkinek az évtizedben!

6. DJ /rupture: Gold Teeth Thief (2001)

A kilencvenes években mindenki dj akart lenni, ebben az évtizedben viszont mindenki és az anyukája is az lett, ha akart. A másodpercenként feltöltött ezer mix túlnyomó többsége természetesen másnapra már elavul; DJ /rupture 2001-es, élőben három lemezjátszón összerakott mixe viszont még ma is bőven hallgatható. Hiphop és drumandbass, dancehall és kaotikus breakcore, hagyományos arab zene és zaj lenyűgözően invenciózus összekeverése futatta be Jayce Claytont, aki a dj-zés mellett a globális populáris zene egyik legkomolyabb gondolkodója is.

5. LCD Soundsystem: Tribulations (2005)

Nem egyszerűen az évtized egyik legjobb dala az évtized egyik legfontosabb lemezén, sokkal inkább maga a kétezres évek. Aki kíváncsi arra, mi történt az évtizedben, a legegyszerűbb, ha meghallgatja ezt a számot - vagy éppen bulizik rá egy óriásit.

4. Panda Bear: Bros (2007)

Noah Lennox addig rakosgatta a hangmintákat, amíg összeállt a keze alatt az évtized legnagyobb ívű poplemeze. Bár a lemez készítése és a megjelenése után bejárt útja is hamisítatlanul kétezres, maga a produkció egy örökérvényű pszichedelikus masszívum. Központi tétele a 12 perces Bros, az első bagolyhuhogástól a lecsengésig végig életörömtől sugárzó igazi blogsláger - és akkor még a bro kifejezés forradalmáról még nem is beszéltünk.

3. Hercules And Love Affair: Blind (2008)

Bár a "DFA produkció Antony Hegartyval" címkével valószínűleg bármit rá lehetett volna sózni az oktondi bloggerekre, valójában pont ez a két összetevő kellett az évtized talán legjobb táncdalához. A szám visszaröpítette a diszkót annak hőskorába, a meghívásos partik és a nemiséggel való kísérletezés világába, Antony egyedülálló karakterének köszönhetően azonban nem vált az egész szimpla stílusgyakorlattá.

2. Arcade Fire: Rebellion (Lies) (2004)

Az igazi EMO. A legérzelemgazdagabb dal ebben az évtizedben (más szavakkal, a Neutral Milk Hotel In The Aeroplane Over The Sea lemeze óta), amire nagy szükség volt: bármilyen zavarbaejtő trendek jöttek és mentek, a Rebellion kíméletlen őszintesége ott volt biztos pontnak, és ezért nem lehet elég hálásnak lenni Win Butleréknek.

1. The White Stripes: Fell In Love With A Girl (2001)

Szó se róla, a Michel Gondry-féle videoklip fantasztikus, és mi is megsüvegeltük már, viszont mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ennek a dalnak a klip legalább annyit ártott, mint amennyit használt. Hiszen mindenki magáról a videóról beszélt, ez kapta a díjakat is, pedig maga a szám is ugyanolyan jó volt a maga nemében, de nem lett belőle Seven Nation Army. Pedig letaglózóan egyszerű, lendületes és semmi akkor divatos irányzathoz nem hasonlító dal ez, és akik már estek szerelembe lányokkal, ők egybehangzóan állítják, hogy az az érzés TÉNYLEG pont ilyen.

(A szócikkeket írták: Inkei Bence, Plankó Gergő, Rónai András, Sidó Zoltán
A lista összeállításában részt vettek még: Dömötör Endre, Gelegonya Edina, Puskár Krisztián)