Nincsenek ellenérvek. Az évtized legnagyobb slágerei

2009.10.15. 20:00

Igen, tudjuk, hogy a gyulai búcsúban nem feltétlenül ezekre a számokra ropják a fiatalok, ettől még ezek a kétezres évek legnagyobb slágerei. Persze manapság már egyre nehezebb eldönteni, mi a sláger és mi nem, mi azért megpróbáljuk, és még abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy megmondjuk, hogy melyik volt a legjobb közülük. A számcímre kattintva valamennyi dal meghallgatható.

(A lista 50-26. helyezettjei itt tekinthetők meg, az évtized legidegesítőbb slágerei pedig itt.)

25. The Hives: Walk Idiot Walk (2004)

Az évtized komolyanvehetetlenségi versenyében igazi titkos favorit lenne a svéd Hives - de helló, az öltönyök meg a színpad tetejére mászás mellett azért ott voltak a legvagányabb típusú garázsrock-tiszteletkörök a Hives műsorában, ellenmondást nem tűrő sebességgel előadva. A Walk Idiot Walk pedig azzal emelkedett ki ebből a műsorból, hogy egyetlen rockdalra se lehetett ilyen jól robottáncolni a kétezres években!

Szerző: "Randy Fitzsimmons"

24. Destiny's Child: Bootylicous (2001)

Az emblematikus r&b csajegyüttes akkor is a Destiny's Child az évtizedben, ha a közepe óta "szünetel". Nem elég, hogy jól néznek ki, a nekik írt perfekt slágerek is vibráltak az erotikától. Mint például ez; a mondott vibrálás (egyebek között) a nagyszerűen elhelyezett Stevie Nicks-hangmintának köszönhető.

Szerzők: Beyoncé Knowles, Rob Fusari, Falonte Moore, Frank Tai, Stevie Nicks

23. Electric Six: Gay Bar (2003)

Végre egy novelty-sláger! Az Electric Six már a Danger! High Voltage-dzsel is nagyot dobott, de a Gay Bart a sikamlós témaválasztásnak és az egyslágeres new wave-csodákat idéző gitárhangzásnak köszönhetően mindenki megjegyezte egy életre. Sőt, a videoklip még azt a régóta húzódó vitát is lezárta, hogy akkor most homoszexuális volt-e Abraham Lincoln, vagy sem.

Szerző: Tyler Spencer

22. The Streets: Fit But You Know It (2004)

Kezdetben volt Mike Skinner, meg az otthon hegesztett, olcsó alapjai, és aztán erre szövegelte rá a saját sírnivalóan hétköznapi sztorijait. Aztán amikor mindez olyan sajátosan angol hagyományokkal találkozik, mint a külföldön részegen balhézás, a futballhuliganizmus és az emblematikus brit gitárzene, akkor annak már senki sem tudott ellenállni.

Szerző: Mike Skinner

21. The Vines: Get Free (2002)

A The ...s zenekarok nagy többsége anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy lenne miért emlékezni rájuk és az Új Rock Forradalomra. Bár az ausztrál Vines pünkösdi királysága is már a múlté, az együttesnek mégis sikerült egy olyan védjegyslágert hagynia az utókorra, amilyen még a Strokesnak sem jött össze, és amely minden bosszantó Nirvana-másoló gesztusa ellenére jól működik. Ráadásul egyformán alkalmas sportösszefoglalók, konzoljátékok és "megmutatjuk, milyen szuper villában lakik a gördeszkás STÁR" típusú tévéműsorok aláfestésére is.

Szerző: Craig Nicholls

20. Madonna: Hung Up (2005)

Bizony, Madonna többször fogott ebben az évtizedben mellé, mint bármikor korábban, épp ezért fura, hogy éppen az sült el jól, amikor az ABBA Gimme! Gimme! Gimme! című dalát lovagolta meg. Mert bár az ötlet kifejezetten rosszul hangzott, Madonna verziója valami miatt (ez a valami leginkább Stuart Price) mégis nagyon jól működött, akárcsak a Confessions Of The Dance Floor című, Moroder diszkóját idéző lemez, úgy általában.

Szerző: Madonna, Stuart Price

19. Girls Aloud: Biology (2005)

 

Példa a tökéletes slágerre, ami nem a hagyományos struktúrában íródott, és nem egy refrén viszi el a hátán: a Biology egy több különálló részből összerakott szám, jóval bonyolultabb szerkezettel a popslágerektől megszokottnál. A Girls Aloud slágereit jegyző Xenomania ezzel a korszakokat szintetizáló dallal ért a csúcsra, Brian Higginsék azóta a közelébe sem jutottak az ilyen szintű tökéletességnek.

Szerzők: Miranda Cooper, Brian Higgins, Lisa Cowling, Giselle Sommerville

18. Basement Jaxx: Good Luck (2004)

A Basement Jaxx annyi rohadt jó slágert írt ebben az évtizedben, hogy direkt korlátoztuk a jelenlétüket a listán (szegény Romeo!) - azért a Good Luckot nem lehetett kihagyni. Figyeljük meg, hogy Lisa Kekaula "teli tüdőből boldogság" énekét az arányok milyen pontos betartásával szolgálja ki a hatásos, de cseppet sem tolakodó elektronikus alap. Emós legyen a talpán, akit nem vidít fel ez a dal!

Szerzők: Felix Buxton, Simon Ratcliffe, Lisa Kekaula

17. Outkast: Ms. Jackson (2001)

A válás nem kimondottan az a téma, amiből falrengető popslágerek szoktak születni, de ez az évtized pont arra volt jó, hogy az ilyen kötöttségektől végleg elszakadjunk. Az Erykah Badu és Andre 3000 válását feldolgozó szám harsányság nélkül feszegette a bolondos melankólia határait, és még úgy is a zenekar egyik legjobb száma lett, hogy itt nem engedték igazán szabadjára az outkastos őrületet - de az is lehet, hogy pont ezért.

Szerzők: André Benjamin, Antwan Patton, David Sheats

16. Franz Ferdinand: Do You Want To (2005)

Rendkívül népszerű, trendteremtő (és akkoriban tényleg üdítőnek és frissnek ható) első lemeze után egy évvel - miután sokan gondolták, hogy egyszeri poénról volt csak szó - a Franz Ferdinandnak sikerült eggyel jobb slágerrel visszatérnie, és azzal nyitnia az egyébként egyáltalán nem rossz második lemezét. Az első részt hatványozó folytatások a legélvezetesebbek.

Szerzők: Alex Kapranos, Nick McCarthy

15. Peter Bjorn & John feat. Victoria Bergsman: Young Folks (2006)

Hát persze, hogy kellett már egy fütyörészős sláger is, és persze, hogy ez is a svédeknek jutott eszébe! Az évtized nagyban szólt a skandinávokról is, a Young Folks pedig a legfontosabb svéd sláger lett a sok közül; egy kicsit már elegünk is lett belőle, pedig utólag meghallgatva ezzel sincs semmi baj.

Szerzők: Peter Morén, Björn Yttling

14. Jay-Z: 99 Problems (2004)

Nehéz mást írni annál, mint amit az Évtized 20 Legjobb Klipjében már elmondtunk erről a számról; annál is inkább, mert a szám felépítése sem éppen bonyolult. A 99 Problems képek nélkül is ugyanazt az erőt és dinamikát adja, Rick Rubin producer az évtized legütősebb hangmintájával tért vissza a hiphophoz.

Szerzők: Jay-Z, Norman Landsberg, Felix Pappalardi, Billy Squier, John Ventura, Leslie Weinstein

13. Moloko: The Time Is Now (2000)

A kétezres évek színváltó furadívái igen sokat köszönhetnek/merítettek Róisín Murphynek/-ből, így Alison Goldfrapp is, hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük. Ha túltesszük azon magunkat, hogy Róisín Murphybe (és lezserségébe) legalább másfelen szerelmesek is vagyunk a szerkesztőségben, akkor is a Moloko írta az ezredforduló néhány legjobb tánchimnuszát. Szinte mindegy is, hogy melyiket választjuk, most épp ezt.

Szerzők: Róisín Murphy, Mark Brydon

12. MGMT: Time To Pretend (2008)

Jól bedőlt mindenki, amikor a blogslágereknél (épp ugyanígy, a 12. helyen) azt írtuk, a Time To Pretend-hívők és a Kids-tábor közül a Quart szerkesztősége felsorakozik az utóbbi mögé. Hát persze, hogy csak arról volt szó, hogy ez a szám túlnőtt azon, amit blogslágernek hívunk - dehát éppen erről szól: a révbe érésnek nem volt még egy ekkora himnusza az évtizedben.

Szerzők: Andrew Van Wyngarden, Ben Goldwasser

11. Basement Jaxx: Where's Your Head At (2001)

Idióta sípolások és szirénázások! Idegesítő, fahangú kajabálás! Már-már nyomasztó gitár(szerű) hangok! Videóklip igazán rémisztő emberarcú majmokkal! A Basement Jaxx zsenialitásának talán legékesebb bizonyítéka, hogy mindezek (és ráadásul több Gary Numan-hangminta) felhasználásával egy ellenállhatatlan partislágert hoztak össze.

Szerzők: Felix Buxton, Simon Ratcliffe

10. Sugababes: Overload (2000)

Rögtön első slágerével nagyot dobott a Sugababes, amelynek az akkori tagságából már senki sem maradt mára. A három egzotikus keresztnevű lány (Siobhán, Mutya és Keisha) a dalírásban is szerepet vállalt, a producerekkel együtt pedig létrehoztak valami nagyon izgalmasat, ami sikerrel kerülte el a mainstrean r&b kliséit, és talán a legtökéletesebb dal, amit a Sugababes kiadott a kezéből; és ugyan később is voltak hasonló nagy dobásai, ez állta ki leginkább az idő próbáját.

Szerzők: Jony Lipsey, Cameron McVey, Felix Howard, Paul Simm, Siobhán Donaghy, Mutya Buena, Keisha Buchanan

9. Kelis: Milkshake (2003)

Hát ez a szám maga a tömény, füllesztő erotika! Lehetne itt beszélni Kelis énekéről, szövegéről, alakításáról a klipben (pedig egyébként nincs az évtized legdögösebb csajai között); a szellemes szintetikus hangokról és a sejtető, de soha nem nyilvánvaló ritmusokról. Ami azonban legjobban kihozza belőlünk Pavlov kutyáját: a taktikusan és kiszámíthatatlanul elhelyezett csengettyű!!!

Szerzők: Pharrell Williams, Chad Hugo

8. Missy Elliott: Get Ur Freak On (2001)

Az először mennybe menesztett, majd viharos gyorsasággal ejtett Timbaland legnagyobb pillanata. Valami egészen idiótán széttört ritmus, folytonos kiállások és megszakítások, rémolcsó "egzotikus" szintidallam; közben ráadásul hülyén rappel egy kövér nő! Hát ki bír erre táncolni? Egyáltalán: ki bírja ezt meghallgatni? Na ki: az egész világ.

Szerzők: Missy Elliott, Timbaland

7. Beyoncé feat. Jay-Z: Crazy In Love (2003)

Jay-Z-ről már előtte is tudtuk, hogy nem semmi forma, Beyoncé Knowles viszont addig csak csapatjátékosként villogott, a Crazy In Love viszont egy csapásra a világsztárok közé emelte az énekesnőt - aki egyrészt őrülten szexis volt, másrészt olyan ragadós Chi-Lites hangmintára énekelte rá, hogy milyen őrülten szerelmes, hogy az ennél nagyságrendekkel gyengébb dalt is elvitt volna a hátán.

Szerzők: Beyoncé Knowles, Rich Harrison, Shawn Carter (Jay-Z), Eugene Record

6. Dizzee Rascal feat. Armand Van Helden: Bonkers (2009)

Semmi sem határozta meg olyan jól, hogy 2009 a BULIZÁS éve, mint a Bonkers. Dizzee Rascal és Armand Van Helden találkozásából egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy az év legmenőbb slágere szülessen meg: egy fokozatosan kommercializálódó grime rapper és egy, a divatból már kifelé menő house dj akár valami nagyon kínos ratyiskodásba is belefuthatott volna - ehelyett az eredmény egy energiától szétrobbanó, pillanatig sem kiszámítható partiszám lett, amit ugyanúgy egy hajszál választ el a vásári gagyitól, ahogyan a zsenit az őrülttől.

Szerzők: Dylan Mills (Dizzee Rascal), Armand Van Helden

5. Outkast: Hey Ya! (2003)

Ha az ember dalát a Sigue Sigue Sputnik játssza a koncertjén, ráadásul úgy, hogy a Második Évezred Legnagyobb Slágereként konferálja be, húsz embernek, az jelent valamit. Mert a Sigue Sigue Sputnik tudja jól, mi az az új évezred. (Az esetről sajnos nem találtunk videót, de szerkesztőségünk tagja tanúja volt.)

Szerzők: Andre Benjamin (Andre 3000)

4. Gwen Stefani: What You Waiting For (2004)

Gwen Stefanit nemcsak azért szeretjük, mert őrülten cukinak tartjuk, hanem azért is, mert ő volt az első STÁR az évtizedben, aki úgy csinált világslágert, hogy közben valami igazán kúl stílushoz nyúlt vissza; utána már nem csoda, hogy Madonnától Nelly Furtadóig mindenki meg akarta csinálni a maga elektropop-slágerét, de mondani sem kell, hogy ilyen jól egyikük kísérlete sem sikerült.

Szerzők: Gwen Stefani, Linda Perry

3. Franz Ferdinand: Take Me Out (2004)

Te jó ég, mennyi minden van, amiért itt van a helye ennek a számnak a dobogón! Ez győzte meg a tömegeket arról, hogy igenis lehet gitárzenére, sőt, gitáriffekre is táncolni. Ez tette újra divatossá a brit gitárzenét. Ez volt a példa rá, hogy a posztpunk és a mainstream nem egymást kizáró fogalmak. És hát nem utolsósorban ez az a szám, amit ezredszerre hallgatva sem bírjuk ki, hogy elkezdjen járni a lábunk, és az ilyen slágereket nyilván szeretjük.

Szerzők: Alex Kapranos, Nick McCarthy

2. The White Stripes: Seven Nation Army (2003)

Ki gondolta volna azt mondjuk 2000-ben, hogy az évtized egyik legnagyobb slágerét egy szokatlanul hangolt gitárriffnek köszönhetjük majd, no meg egy kéttagú, leginkább garázs-blues-rockot játszó együttesnek? És azt ki gondolta volna, hogy egy focivébé döntőjén ezt a riffet fogják majd énekelni olasz futballszurkolók milliói? És azt végképp ki gondolta volna, hogy ezt még hat év után sem fogjuk tudni megunni?

Szerző: Jack White

1. MIA: Paper Planes (2007)

Szóval ahhoz, hogy valaki megcsinálja az évtized slágerét, elég lenyúlnia egy Clash-hangmintát? Ennél azért többről van szó. A tamil származású Mathangi Arulpragasam dala volt az, ami a legtöbb emberhez szólt a kétezres években: leesett állal hallgatta kisgyerek, apuka, a legkényesebb ízlésű kritikus és az Oscar-jelölő bizottság. Az ilyesmit valami biztos középúttal szokás elérni, a Paper Planes viszont ennek épp az ellenkezője. Pillanatonként robban szét a feszültségtől az utcagyerek-alapokkal, a sokadszorra is ijesztő pisztolylövésekkel, a gyerekkórussal és MIA mozgalomba hívó szövegelésével - az a típusú megrázó élmény, amit az ember nem felejt el, hogy mikor és hol hallott először. MIA története és szimbolikus ereje megelőlegezte, amit aztám Obama játszott meg eggyel nagyobb pályán - azzal a különbséggel, hogy itt tényleg nincsenek ellenérvek. Ha egyszer eljön a forradalom, a Quart a kétezres évek legnagyobb slágerére fog menetelni az utcán.

Szerző: Mathangi Arulpragasam, Topper Headon, Mick Jones, Wesley Pentz (Diplo), Paul Simonon, Joe Strummer

A szövegeket írták: Inkei Bence, Plankó Gergő, Puskár Krisztián, Rónai András
Az összeállításban részt vett még: Dömötör Endre, Gelegonya Edina, Sidó Zoltán, Szabó Sz. Csaba