"Csináljatok a szaunákról zenét!" Diplo a Quartnak

2010.08.21. 19:00

Egyszerre dolgozik Robynnal, Snoop Dogg-gal és a Rolo Tomassival, készít filmet a favelák zenéjéről, irányítja kiadóját és szórakozik a Major Lazer fiktív háttértörténetével a gettótechno fehér szóvivője, Thomas Wesley Prentz, vagyis Diplo. A Major Lazer szigetes fellépése után néhány napot még Budapesten töltött, és egy délutáni futás után a Quartnak arról mesélt, hogy igazából állandóan Britney Spearsnek készít zenét, és egyáltalán nem érdemes komolyan venni, hogy mi az autentikus gettózene és mi nem. Elmondta azt is, szerinte hogyan lehetne végre menő a magyar színtér a világ szemében.

Fotó: Mudra László

Major Lazer ugye nem más, mint egy lézerágyúkezű jamaikai kommandós. Miért volt fontos, hogy háttértörténet is legyen?

Sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb így, nem?

Valahol azt olvastuk, nem akartátok, hogy két fehér arc legyen egy dancehall album borítóján.

Nem akartunk elbújni a koncepció mögött, de a Major Lazer több, mint Switch és én. Két szám kivételével közösen csináltuk meg az alapokat – az egyik szám producere a Crookers volt, egy másikat pedig Afrojackkel együtt csináltam. Skerrit Bwoi is a Major Lazer része. Nem csak ketten vagyunk, tíz-tizenkét ember van legalább. És nem csak zenészek, ott van például Ferry Gouw, aki a borítókat tervezi. Az első album tisztelgés volt a nyolcvanas évek digital dancehall stílusa előtt, annak a képi világát használtuk fel. Nem csak a zenéről szól, hanem a borítóról és a pólókról is. Az album csak néhány szám a klubokba, Major Lazer pedig az összetartó koncepció mögöttük.

Mi a célotok a Major Lazerrel? Összejöhet az igazi mainstream siker?

Nem igazán érdekel. A Keep It Going Louder néha ment a rádióban Amerikában, a Pon De Floor nagy siker volt Jamaikában és Európában. Nekem a reggae mindig is fősodorbeli volt, a dallamok és az ütemek mindig is kommerciálisaknak tűntek. Sokkal jobban érdekelt, hogy a lemez egyedi és szokatlan lesz. Ha sikeres, azzal sincs semmi gond.

De mégis, az igazi toplistás nagy befutás benne van a dologban?

Engem már az is meglepett, hogy az Interscope-nál, egy nagy kiadónál jelent meg az album Amerikában. Az Interscope nélkül nem lehetett volna olyan drága klipeket forgatni, mint a Keep It Going Louder. Ennek ellenére inkább valami őrültségre költöm a pénzt, mint hogy legyen egy klubokba való lemezem, amit a haverjaimnak mutogatok. Engem nem zavar, ha minél nagyobbak vagyunk, de sosem szeretném, hogy röhejesen sikeresek legyünk. Az a lényeg, hogy a közönség összejöjjön. Amikor M.I.A.-nak készítettem a Paper Planest, nem úgy álltam neki, hogy slágert írok. Valahogy mégis az lett.

Az már világos, hogy a Major Lazer nem csak egylemezes poén, készül az új album. Milyen lesz?

Az első lemezben szerintem az volt a legjobb, hogy nem lehetett egy stílushoz kötni. Éppen ilyen lesz ez is. Lesz rajta elektro, house, dubstep, ska, miuttomén, mindenféle őrület, meg egy csomó vendégelőadó. A Vampire Weekend és Lykke Li például. Már hét szám készen is van. Közben készítünk egy rajzfilmet a Cartoon Networknek. mindkettő csak jövőre fog kijönni. Azután meg... ha még érdekel a dolog, akkor csinálni fogom, ha nem, akkor valami másnak fogok nekiállni.

Fotó: Mudra László

Az albumnál még fontosabbak a Major Lazer esetében az élő fellépések. Körbeturnéztátok a világot. Minden kulturális környezetben ugyanúgy működik ez a fajta zene?

A világ más volt akkor, amikor a zenékhez nem lehetett bárhol hozzájutni. Ma már minden megtörténhet. Mindenhol megvan ez a globális érzékenység. A dancehall nem annyira egzotikus, mindig valami másnak a koppintása volt. A ska is a jazzt másolta, a digital dancehall a roots reggae-t. A jamaicaiak a legjobban abban, hogy fognak valamit, szétbasszák és a sajátjukévá teszik. Erről szól a Major Lazer is. Van benne indiai zene és dancehall is. Évekkel ezelőtt nagyon elterjedtek a dancehall lemezeken a diwali ütemek, a cigány motívumok meg a rock hangok is. Úgyhogy számomra nem olyan nehéz ezt az attitűdöt átadni. Igazából nem attól függ, hol vagyunk a világban, hanem hogy nagyobb fesztiválon játszunk, vagy valami kocsmában. Egy fesztiválon bedobunk viccesebb dolgokat is, mint mondjuk az Ace Of Base-betét. Miért ne tennénk? Nem vesszük túl komolyan magunkat, és szerintem a közönség is jobban teszi, ha nem veszi komolyan magát. Jamaicában a legfurcsább dolgok mennek a bulikon, de kit érdekel? Ott vagyunk egy igazi utcai gettóbuliban, és tudod mi szól? Chumbawamba.

Igazából arra gondolunk, hogy át lehet-e ültetni a jamaicai vagy éppen riói gettóbulik hangulatát egy olyan partira, ahol főleg középosztálybeli nyugati fiatalok vannak. Nem veszik el közben valami fontos a lényegből?

Az összes brazil és jamaicai zenét egy kalap alá venni elég képmutató dolog, mert nem egységes egyik sem. A brazil kultúra mérete elképesztő, van ott minden a szambától a punkig. Nekem a baile funk mindig is a punk és a miami bass keveréke volt. Megpróbálkoztam baile funk lemezekkel is, három éve dolgoztunk a Bonde Do Rolê-val, amivel ezt a stílust akartam Amerikába exportálni. Próbáltam más előadókat is behozni, de azt csak a hipszterek ették meg. Bár a Bonde Do Rolê elég megfogható volt, a piac akkor máshogy működött. Ennek, ahogy a dancehallnak is, megvan a saját kultúrája, de megvan a módja annak, hogy az emberekhez eljuttassuk őket. Például ha a Major Lazert szeretném befuttatni Magyarországon, akkor a grafikákra és a kultúrára kellene helyeznem a hangsúlyt, hiszen David Guettával kellene megbirkóznia a rádióban.

Nemrég azt mondtad a Pitchforknak adott interjúdban, hogy már egyáltalán nem érdekel az autentikusság. Ez azért érdekes, mert nekünk úgy tűnik, hogy azok, akiket forrásként használsz, autentikus előadók.

Miért, csak mert jamaicaiak?

Nem, inkább mert a saját színterük szerves részei.

Lehet, hogy én máshogy látom Jamaicát, de szerintem pont a sokszínűség a legjobb benne. Mindenféle klub és mindenféle buli van, és az emberek leszarják, hogy mi az autentikus gettózene és mi nem, egyszerűen jól akarják érezni magukat és táncolni. Ahogy mondtam, Chumbawamba szól az utcai buliban. Vagy mondjuk Snow, aki az Informert játszotta, később óriási sztár lett Jamaicában. Tudod melyik a legnépszerűbb zenekar ott? Az Air Supply. Minden évben fellépnek, és tízezrek mennek ki a koncertjeikre. A konkrét megjegyzés egyébként azokra vonatkozott, akik meg akarják határozni, hogy ki mit csinálhat, hogy például én fehér amerikai arcként játszhatok-e baile funkot, meg hogy ki a house dj meg ki a techno dj. Ez főleg Angliában jellemző, Amerikában szerencsére senki sem foglalkozik ezzel. Nem érdekel.

Fotó: Mudra László

Megjelent az első dokumentumfilmed is, a Favela on Blast, ami a favelák zenéjéről szól. Mesélj a forgatásról!

Négy éven keresztül csináltuk a filmet. Elég sok áldozatot kellett hozni érte. Egy csomó pénzbe került, elvesztettem közben két barátnőmet, kurva keményen dolgoztam vele, és még a mai napig vannak vitáim a kiadói jogokról.

A favelák azért kemény helyek. Simán tudtatok forgatni?

Persze. A favelákban nagyon sok gyilkosság történik, de ha normálisan viselkedsz, igazából lehet, hogy még biztonságosabb is, mint turistaként éjszaka a Copacabanán, ahol kirabolhatnak és megölhetnek. Megkerestem egy csomó dj-t meg zenészt, beszélgettem az emberekkel, zenéket cseréltünk. A legtöbbeknek tetszett és büszkék voltak arra, hogy ott van velük egy amerikai dj, és úgy kezeltek, mint egy testvért. Amikor először jártam ott, izgalmas volt, de aztán teljesen természetes lett. Leandro, akivel együtt csináltuk a filmet, Brazília középső részéről származik, izgatottabb volt az egésztől, mint én.

Megjött a kedved a további filmezéshez?

Az biztos, hogy most megtanultam, hogyan kell nehezen filmet csinálni. Nem volt producer, nem volt háttér, mindent magamnak kellett szervezni és fizetni, elég sok kínszenvedés volt benne. Közben persze nagyon király tapasztalat, és szívesen csinálnék még filmet, de egy kicsit jobban megtervezve és előkészítve.

Rusko, aki a te kiadódnál, a Mad Decentnél van, éppen Britney Spearsnek készít zenét. Te dolgoznál Britneyvel?

Tulajdonképpen állandóan Britney-nek csinálok zenét. Ez így működik a zeneiparban. Ide-oda küldjük az alapokat, aztán lesz, amit abból felhasználnak. Például dolgoztam Shakira legutóbbi lemezén, Switch meg Christina Aguilerával. Ruskónak egy kicsit nagy szája volt, amikor ezt mondta, a média meg felkapta, pedig nem olyan nagy dolog ez. Mind ezt csináljuk, én általában nem hirdetem különösebben, de amikor megjelenik a lemez, kapok érte pénzt. Az a szerencsém, hogy dj is vagyok, mert így nem vagyok annyira rászorulva az ilyen jellegű munkákra. Sok barátom kénytelen beszállni ebbe a mókuskerékbe, hogy fenn tudja tartani magát. Idén dolgoztam Robynnal is, akinek a stílusa éppen olyan popos, mint bárki másé, de sokkal emberközelibb, mint a laboratóriumban kitalált Britney.

Milyen volt vele dolgozni? Nagyon jó fejnek tűnik.

Tényleg az, az egyik kedvenc zenészem, akivel valaha dolgoztam. Van benne valami, mintha az élő fellépésein a közönség minden tagjával egyenként kapcsolatot tudna teremteni, még a fiúk is éneklik vele a Dancehall Queent. Közben meg olyan dallamokat ír, amik rögtön benne maradnak a füledben. Talán mert svéd, nem tudom. Sajnos csak négy napot voltunk a stúdióban, de nagyon remélem, hogy lesz még közös munkánk.

A Rolo Tomassi új lemezének is te voltál a producere, ami teljesen más világ.

A South by Southwest fesztiválon találkoztunk, és először csak viccből merült fel, hogy lennék a lemezük producere, aztán komolyra fordult, és akkor már igazán nem mondhattam nemet. De nem is akartam, bírom a srácokat. Fiatalabb koromban nagyon szerettem a heavy metált meg a punkot, ha most lennék tizenöt éves, simán Rolo Tomassi-rajongó lennék. Úgy csináltam, ahogy kérték, nyilván nem akartam baile funk hangzást adni nekik. Akkor egy hónapon belül dolgoztam velük, Robynnal és Snoop Dogg-gal. Kurva kemény volt egyszerre, volt amikor azt hittem, nem tudok ilyen hamar mindent befejezni, de igazából nagyon örülök, hogy ilyen sokféle dologban részt vehetek. Jót tesz az embernek a változatosság.

Fotó: Mudra László

Mindig van valami újabb ország, aminek a zenéje menő lesz a világban. Nincs valami ötleted, hogyan lehetne Magyarország a következő?

Elég ha egyvalaki befut, és hirtelen izgalmas lesz az egész. A legjobb példa Proxy! Moszkvában. Iszonyatosan népszerű most. Megmutatta, hol lakik, a külvárosban, egy vonatállomás mögött, elképesztő indusztriális környezetben. És a zenéjében pontosan át tudja adni a hangulatát ennek. Nem tudom, Magyarországon szépek a lányok, van sok szauna, csináljatok erről zenét...

Legyen a szaunastep a magyar stílus?

A lényeg, hogy valami legyen. Ha lesz egy-két karakteres előadó, akik valami izgalmas és egyedi zenével kicsit is ismertebbé válnak a világban, mindenki fel fogja kapni a fejét arra, hogy magyarok, és elkezdenek majd érdeklődni az iránt, hogy mi van még Magyarországon.

Hát, az utolsó, akit állítólag egész sokan ismertek, Yonderboi volt. Hallottál már róla?

Nem.

Köszönet Boros Bencének a segítségért.