Ingyenzene: miért jobb 2011, mint 2010

2011.05.19. 21:55

Újabb sebzett lelkű dalnok teszi magáévá az R&B-t, de beszopjuk. Tízezer régesrégi felvétel a magyarokat koppintó amerikai Kongresszusi Könyvtártól. Csodás bajusz a bécsi utcákon; Mayer Hawthorne mindent soullá dolgoz fel; drill and bass, mint régen; infantilis darálás.

Újabb zene, ami az R&B-t a maga máshonnan hozott eszköztárát is felhasználva magáévá teszi. Most már biztos, hogy 2011 egyik nagy trendje ez lesz; bár természetesen már korábban indult (itt például sok érdekes példát összegyűjtöttem), de idén tetőzött a (már Drake-kel stúdiózó!) The Weeknd nagy vihart kavart ingyenlemezével, és ki tudja, mi jön még. (Egyébként ez amellett szól, hogy 2011 sokkal jobb, mint 2010 - emlékeztek még a witch house-ra?) Szóval Courtship egy San Francisco-i fiatalember, Patric Fallon, Eve című új ep-je innen tölthető le , de csak ezen a héten van ám ingyen; utána olcsó lesz, illetve meghallgatható marad azért ott vagy itt. A lassú, önmarcangoló dalokat Fallon (ellentétben a szokásokkal) nem falzettben énekli, hanem már-már túlságosan is normális, amatőrségét nem titkoló hangon - de pont ettől lesz erősen személyes. Primitív dobgép kíséri, enyhén megbuherált szintik; persze a megszólaláson hallatszik a hálószoba, mindent körbeölel a finom zúgás; valamint van sok-sok zengetés, olykor torzulás és egyéb effektek, valamint egy-egy, dubstepes emléket őrző basszus. A Courtship nem annyira a slágerekre megy rá, mint a Weeknd, inkább a hangulatra, de azért itt is akad bőven fogós dallam, legfeljebb nem az első, hanem a második hallgatásra mászik fülbe. Lehet, hogy ugyanezt legközelebb már nem fogom beszopni, de az Eve működik, sok nagyszerű pillanat van rajta: így például a Too Rough végén az egymásra halmozódó, szöveg nélküli falzett-hangok igen erős csúcspontra visznek fel; a zörgős (kicsit triphopos) címadó szám azt bizonyítja, hogy egy jó pillanatban berakott torzítás lehet nem a durvaság, hanem az érzelmesség eszköze. Még a leggyengébb szám, a vontatott Wicked Game-feldolgozás is összeáll a végére. Courtship első ep-je innen tölthető le, de nem túl izgi lo-fi indie-pop; itt meg van egy vicces-furcsa-érdekes Ciara-feldolgozás.

Mayer Hawthorne is hálószobazenész volt valaha, de aztán soul-énekes lett, itt írtunk róla részletesen. Impressions című, feldolgozásokat tartalmazó ep-jét a Stones Throw oldaláról lehet letölteni innen; ugyanott részletes leírást is kapunk az énekestől. The Isley Brothers, ELO, kevésbé ismert soul-előadók mellett meglepő választások is vannak: Chromeo és a leginkább filmzenéiről ismert Jon Brion. Az eredményen azonban nem hallani, hogy mennyire eltérőek a kiindulópontok: mindegyikből szépen meghangszerelt, klasszikus hangzású soul lesz, gyerekcsinálós és/vagy táncos.

A francia La Blogotheque The Take-Away Shows / Les Concerts Á Emporter című sorozata nyomán több olyan oldal is indult internetszerte, ahol zenészeket szokatlan, általában kültéri helszíneken videóznak le, amint eljátszanak egy-két számot. Volt itt is szó például a Black Cab Sessionsről, amely egy-egy fekete londoni taxi hátsó ülésén játszódik, itt meg az Ausztráliában forgatott Shoot The Playerről. Most viszont végre egy olyat ajánlok a kedves olvasók figyelmébe, ami itt készül a szomszédban: a They Shoot Music Don't They oldalt négy bécsi fiatal készíti, általában a jó tágan értett "indie" jelzővel illethető zenészekről, köztük elég sok viszonylag híresről, de akad bőven kevésbé ismert is. Az egy-két videó mellett mindig vannak szép fotók és leírások a helyszínről. Akad ezek között turisztikai látványosság is, például a Xiu Xiu tagjai a Staatsoper előtt akcióznak, Gruff Rhys a Minoritenplatzon és a Volksgartenben dalol szépen, a Surfer Blood az Albertinánál stb. Akad viszont bőven vicces helyszín is: Dälek kedvenc pizzériájában, sodrófával a kezében rappel a sötét jövőről, a dEUS a magyarok körében is jól ismert koncerthelyszín, az Arena tetején hülyéskedik, az Akron/Family tagjai egy török kávézóban üldögélnek, B. Fleischmann barátaival és laptopjával egy mosodában énekel. Zeneileg ezek a lecsupaszított előadások nem mindig izgalmasak, de például David Eugene Edwards (Wovenhand) akármikor olyan karizmatikus, mint ezer másik énekes együttvéve - ezt a tavalyi felvételt már csak a bajsza miatt is érdemes megnézni.

Amerika már megint Magyarország után kullog! A Gramofon Online tavaly márciusban indult el, az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának idén májusig tartott, míg lekoppintotta az ötletet. A National Jukebox elnevezésű oldalon nagyjából tízezer régi felvételt lehet meghallgatni, köztük olyanokat is, amik a 19. század végén készültek. Az eligazodást playlistek segítik, például itt van egy bevezető, ami bemutatja a katalógus sokszínűségét; a legendás New York-i slágergyár, a Tin Pan Alley korai éveit itt ismerhetjük meg, itt meg a foxtrot fejlődését. Lehet mindenfélére keresni, szerzőre, műfajra, évszámra, akár arra, hogy egy bizonyos napon milyen felvételeket rögzítettek, vagy éppen nyelv szerint (16 magyar nyelvű felvétel) vagy célközönség szerint (46 dal, amit magyaroknak szántak). 176 olyan szám hallható itt, amin Enrico Caruso, a legendás tenor énekel - egyébként ő az egyetlen, akinek a felvételei folyamatosan hozzáférhetőek voltak, a legtöbb zenét, humoros felvételt stb. már akár száz éve nem hallgatta meg senki, specialistákat leszámítva. További különlegesség a Victrola Book Of Opera interaktív változata: az először 1912-ben megjelent könyv operák cselekményét ismerteti, akkor szokatlanul közérthető módon - így segítendő, hogy minél többen vásárojlanak a Victor Talking Machine Company lemezeiből. Természetesen ahol a könyvben egy operarészletre hivatkoznak, ott egy kattintással rögtön meg is hallgathatjuk az adott áriát. Figyelem: a Library Of Congress fontosnak tartotta közölni, hogy a felvételek tartalmával nem ért egyet, ami feltehetőleg egyes szövegek rasszista vagy szexista tartalmára vonatkozik, illetve arra, ami azóta már annak minősül. A National Jukeboxot a történeti érdeklődésűek mellett azoknak is ajánlom, akik megőrülnek a lemezsercegésért: itt hallható az igazi, eredeti, minden más csak ócska másolat. (Egyébként a Gramofon Online-ért és egyéb nagyszerű dolgokért felelős Kitzinger Dávid április óta az Artisjusnál dolgozik, terveiről itt írt részletesen az [origo].)

Az amerikai BLAERG drill and basst játszik, leginkább Squarepusher modorában. Vagyis hipergyors, követhetetlenül megszaggatott breakbeatek zakatolnak, a durvulás mellé viszont jut elég érzelmes dallam(töredék), jazzes futam, ambientes szőnyeg, ilyesmik. Az időnként előkerülő dubstepes utalásokon kívül nagyjából semmi nem utal arra, hogy ez a zene nem a kilencvenes években született; ugyanakkor BLAERG van olyan szellemes, hogy ne legyen puszta epigon: rengeteg ötletet zsúfol a számaiba. (Egy méltatója szerint ha annak idején jönnek ki a lemezei, akkor ő juthatott volna legközelebb ahhoz, hogy megszorítsa Squarepushert.) A Bottle Imp kiadó több lemezét is megjelentette cd-n, viszont mindet le is lehet tölteni, annyit fizetünk értük, amennyit akarunk, tehát 0-t is lehet. A Dysphoric Sonorities című nagylemez a többihez képest durvulósabb, az Auspices And Vagaries ep a leginkább jazzes, ambientes, néhol etnós; a legújabb Everything Was Altered nagylemez ügyesen találja meg a középutat e két véglet között.

A magyar Harvester letölthetővé tette teljes életművét erről a blogról; arról, hogy milyen zenét várhatunk, rögtön tájékoztat a logó, egy nagy pöcs pentagramokkal. Vagyis durva, sőt, extrém gitározás, azon belül leginkább grindcore, infantilis viccekkel keverve. A darálást nemcsak rajzfilmes és egyéb idézetek oldják, hanem mindenféle egyéb műfajokba tett kirándulások: sludge, doom, hardcore - és, döbbenet, még egy ötperces szám is akad a Magnificent Humiliation című, 2008-ban felvett albumon! Azért nem kell félni, akadnak néhány másodperces szösszenetek is, az egy nagylemezre és két ep-re került összesen 41 darab szám együttvéve 52 perc. A műfaji ugrások teszik igazán érdekessé a Harvestert, valamint az, hogy nem veszik komolyan magukat - bár ez egy kicsit zavarba is ejtheti az egyszeri hallgatót, mert amikor meg darálnak és hörögnek, akkor meggyőzően teszik.