"Sokkal mélyebb tartalmuk van a szövegeinknek." A Bikini a Quartnak

2011.09.25. 11:00

Februárban az Arénában ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legsikeresebb magyar rockzenekara, a Bikini. A zenekar alapítójával és basszusgitárosával, Németh Alajossal beszéltünk a Bikini üzenetéről és arról, hogy látja utólag a Nagy Feró-féle Ős-Bikinit, és persze a koncerttel kapcsolatos tervekről is.

Fotó: Ajpek Orsolya

Tizenöt évvel azután, hogy a Bikini utoljára fellépett a Budapest Sportcsarnokban, ott ünnepli majd a harmincadik születésnapját is, de ezúttal már az Arénában. Az együttes összes inkarnációja helyet kap majd a színpadon?

Ez egy elég nehéz kérdés. Én azt tartom szem előtt, hogy a Bikini 30 éves történetéből 27 évet a D. Nagy Lajos-féle felállás töltött ki. Igaz, annak idején Feróval kezdtük, ám az a korszak csak két és fél évig tartott. A D. Nagy Lajos-féle Bikini húsz nagylemezt készített, a Nagy Feró-féle meg kettőt. A hangsúly tehát már csak ezért is inkább ezen van. Számomra fontos szempont, hogy azok a fiúk legyenek a színpadon, akik az elmúlt hosszú évek alatt együtt utaztak a zenekari buszban és együtt voltak jóban, rosszban. Ráadásul nem is tudna már mindenki eljönni, hiszen Daczi Zsolt, egykori gitárosunk, aki pedig talán a leginkább megérdemelné, hogy velünk ünnepeljen, már négy éve nincs közöttünk. Róla egyébként meg fogunk emlékezni: eljátsszuk a legismertebb szerzeményét, a Temesvári vasárnapot, és egy slideshow-t csinálunk azokból a fotókból, amelyek átölelik azt a korszakot. Szeretném, ha ezt a bulit egy főszereplő vezényelné le, jelen esetben D. Nagy Lajos. Szeretem Ferót és jó barátomnak is tartom, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jobb ezt a két történetet különválasztani. Ettől még a harmincéves jubileum megállja a helyét: én alapítottam a zenekart, én húztam le ezt a harminc évet, és ha most át is lépem azt a két és fél évet a Feróval, lehet, hogy egy másik alkalommal nem fogom.

A zenekar nyolcvanas évekbeli, legsikeresebb felállásából ketten maradtatok D. Nagy Lajossal. A többiek azért ott lesznek februárban?

Nem. Lesz közülük, akit elhívok, így például Gallai Pétert, a volt billentyűsünket, de lesznek olyan tagok, akiket nem. Úgy gondolom, hogy ez a formáció, amelyik most van a színpadon, elég erős ahhoz, hogy három órán keresztül szórakoztassa a közönséget. Lukács Petánál nem volt jobb gitárosunk, Makovics Dénes szenzációsan szaxofonozik, és a megszólalásunk is most a legdinamikusabb szerintem. Nagyrészt tehát ez a zenekar lesz a színpadon, és így fogjuk bemutatni 1985-től napjainkig a zenekar legfontosabb dalait. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Bikini azon kevés zenekar közé tartozik, amely megélte a Kádár-érát, aztán a rendszerváltást, az ezredfordulót, végül ezt a gazdasági összeomlást. Négy olyan világrengető eseményt, amely egy ember életében is ritka, hát még egy zenekaréban. Három nagy LED-falon fogunk vetíteni, és ebből majd remélhetőleg kiderül az üzenet, hogy ez nem csak slágerek füzére lesz: sokan azt gondolják, hogy a Bikini csak a Mielőtt elmegyek, a Fagyi meg a Közeli helyeken, pedig sokkal mélyebb tartalmuk van a szövegeinknek. Végigfutunk a történelmen, és szeretném, hogy ez úgy látsszon, mint a Pink Floydnak a Wall, vagyis ez legyen a mi Falunk, ezen keresztül mutassa meg a Bikini, hogy nézett ki ez az ország ezalatt a harminc év alatt.

A honlapotokon levő blog emlékeztet rá, hogy a '92-es Bikini-nagykoncert is jubileuminak indult, aztán pár nappal előtte búcsúkoncert lett belőle.

Az nem volt egy könnyű időszak. A kazettahamisítások, a playback fellépések az összes akkori zenekar életétét megkeserítették, és mi sem voltunk kivételek. Megszűntek a fellépőhelyek, mert a rendszerváltással megszűntek a művelődési házak, aztán ugye visszaestek a jogdíjak is, továbbá átlépte a kor az üzeneteinket. A kommunista rendszer elleni harcunk okafogyott lett. Ha nincs már ellenség és hazamentek az oroszok is, akkor te maximum Don Quijote lehetsz, ha még mindig azok ellen a szélmalmok ellen harcolsz. Azok a gondolatok és üzenetek, amiket az egykori Rolls Frakcióból importáltam ide, legyengültek és az emberek sem voltak már kíváncsiak erre. Mindenki nagykanállal akart enni abból az idézőjelbe tett szemétből, ami akkor hirtelen kiömlött elénk, és ami azóta is folyik a médiából, és ez a mai napig úgy tűnik, hogy tetszik az embereknek. A Bikini elhallgatott, és öt év szünetet tartott. Saját stúdióm volt, ahol rengeteg együttest ismertem meg, így a Southern Specialt, a Sex Actiont, Ganxsta Zolee-t és a Kartelt és leginkább Peter Ogit, aki nagy hatással volt rám. Az alatt az öt év alatt valósággal visszafiatalodtam, sikerült feltöltődnöm, és a mai napig abból táplálkozom. Azoktól a fiúktól láttam, hogy kell megfogalmazni ma a világot. Ettől maradt életszagú a Bikini, sikerült nyelvet és stílust váltani. Ezekbe sikerült beágyazni azokat a gondolatokat, amelyeket "bikinisnek" mondanak, és amelyeket kiválóan tolmácsoltak a Feró, Dévényi Ádám és Trunkos András szövegei, de hadd említsem meg Jantyik Zsoltot és Katona Lászlót is. Nagyszerű emberek adták a lelküket ebbe a csomagba, amit Bikininek hívnak, és szerencsére a mai napig mindegyikkel gördülékenyen tudunk együtt dolgozni.

Fotó: Ajpek Orsolya

Ezek szerint biztosan nem fog megismétlődni a történet, hogy búcsúkoncert legyen a jubileumi koncertből.

Én nem szándékoznék elbúcsúzni, mert szerintem a legjobb köreinket pont most futjuk, és nincs az a társadalmi változás sem, amely indokolná, hogy másfelé üzenjünk, mint amerre kell. Mi mindig az emberek oldalán álltunk, akik megsínylették a nagypolitikát, és ez most sincs másként. Hogy ez lett a végső felállás, az mindig azon múlik, hogy ki bírja cérnával tovább. Ezek a gyerekek bírták, és ez lassan már egy tizenöt éves felállás, kivéve Lukács Petát, aki negyedik éve játszik nálunk.

Szintén a honlapotokon olvastam, hogy a D. Nagy-féle Bikini első koncertjére 1985 őszén négy fizető néző volt kíváncsi a Lágymányosi Közösségi Házban.

És tegyük hozzá, hogy azok sem a Bikinire jöttek [nevet]. De egyébként hatan voltak, és azért jöttek, mert ment egy jó futballmeccs a tévében. Marha nehéz volt a zenekart elindítani, hadd mondjam el, már az első felállásával is. Amikor a Feró feloszlatta a Beatricét, a közönség nagy része ragaszkodott hozzá, és hiába mondta, hogy a Bikini lett az új zenekara, nehezen jöttek az emberek a bulikra. Azért volt egy kis szerencsénk, mert rögtön az induláskor egy fesztiválon játszottunk, ahol ott volt több ezer ember, akik láthatták, hogy ez tényleg egy profin működő csapat. Aztán a Feró távozása után mindent megint teljesen a nulláról kellett kezdeni. Tényleg hatan jöttek csak el a meccs miatt, de valahogy híre ment a zenekarnak, és a következő héten már tizenketten voltak, aztán egyre többen, és tavaszra már telt ház volt. Meglepő, hogy ilyen hamar sikerült egy klubot így megtölteni, főleg, hogy legyünk őszinték, az első lemez nem volt egy míves mesterség, mert nagyon gyorsan kellett kiadni és kitalálni, hogy miről is szóljon, főleg a szövegek terén. Az új felállás első lemezén volt a Mielőtt elmegyek, az Ezt nem tudom másként mondani és a Te szeretnéd, nekem elég című dalok, amik tényleg jók voltak, de rákerült néhány tinglitangli is, lássuk be.

Az a lemez, az Ezt nem tudom másként mondani kicsit még újhullámos beütésű lemez volt, ugye?

Igen. Volt azon még egy kis punkos lázadás is néha a szövegekben, de aztán a következő lemez, a Mondd el idején már komolyodott a dolog, és utána a Közeli helyeken pedig már végképp az lett, köszönhetően annak is, hogy akkor jött be a képbe Dévényi Ádám, és hozta a saját gyönyörű gondolatait. Így például a Repülök, az Itthon vagyok és a Ne ébressz fel című dalszövegeket. A Repülök idén újra bekerült a programba, és úgy látom, hogy a közönség is örül ennek.

Több szövegíróval is dolgoztatok, de mi alapján dőlt el, hogy szövegileg milyen irányba ment a zenekar?

Ez mindig az akkori valóságot fejezte ki, ahogy megéltük azt, ami történt velünk. Lehet persze csak a szerelemről írni, jó példa, hogy ma szinte csak olyanokat hallasz. Ki is szorultak a médiából azok, akiknek bármilyen mondanivalójuk volt. Nekünk is volt pár szerelmes dalunk, de azok olyan szinten lettek megfogalmazva, hogy messze túlmutattak az átlagos pop szövegeken. Így például az Adj helyet magad mellett: "Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt, ülök a nyakamon, Homokkal teli a szám" ? azért ez más, mint az, hogy "Juj, de elhagytál" vagy bármi ilyesmi.

A Bikinivel dolgozó szövegírókról egyenként mit tudsz mondani?

Először is azt, hogy ma már ez másként megy, mint az elején, amikor még az volt, hogy gyorsan legyen meg és írjatok rá bármit, csak jöjjön ki a ritmusra. Ma már ez nem így van, néha vissza is küldöm a szöveget. A Feró például általában gondolatokat fél szövegeket ad, én írom hozzá a többit ? egy idő után már ő kért, hogy magamat is tüntessem föl szerzőként. Általában hagyják, hogy belenyúljak a szövegekbe, én biztos nem hagynám, ha a zenéimmel csinálnák ezt. [nevet] De igazat szoktak adni nekem a végén, mert mindig látom az egésznek az üzenetét és abba próbálom belehúzni azokat a gondolatokat, amiket például a Katona Laci hoz. Ő egy nagy lázadó és a világ nagy kritikusa, csak itt kicsit máshogy kell fogalmaznia, mint az Akela zenekarban. Jantyik Zsolt fantasztikus költő és az egyik legszebb Bikini-dal, a Már semmit sem érzek szövegét is ő írta. Trunkos András egyre inkább kiszállt ebből a dologból, neki már más jellegű vállalkozásai vannak, a Feró meg ugye maradt olyan, amilyen, szeretem. És persze lemezenként a Lajos is ír egy-egy szöveget. Mindegyiküknek megvan a maga világnézete, és mindegyikkel néha meg kell harcolni, de nagyszerű velük dolgozni. Köszönöm nekik, hogy barátok és alkotótársak voltunk és remélem, hogy leszünk is.

Fotó: Ajpek Orsolya

Már a Bikini előtt is játszottál több zenekarban, azokat mennyire érezted a magadénak?

Próbáltam magamat beletenni már a Minibe is, mint szerző, és a Vissza a városba című lemezen már lehetett hallani azt a Németh Alajost, akit aztán a Bikiniben már jobban meg lehetett ismerni. Azok a harmóniák és dallamvezetések már akkor hallhatóak voltak. A Dinamitban Szűcs Antal Gáborral már rengeteg dalt írtam. Ott az volt a gond, hogy nem volt ideológia és ideológia nélkül nem lehet zenélni. Én egy dologhoz tartom magam: azok a zenekarok, amelyek összeülnek egy kocsmában, hogy na, csináljunk egy zenekart, te leszel a dobos, én a gitáros, menjünk le próbálni, írjunk hozzá szöveget ? szóval ezek elvannak egy darabig, de aztán fel is oszlanak, és nem is viszik igazán sokra. Abban hiszek, hogy egy ember tart kézben egy adott zenekart, mert öt zenekarvezető nem létezik. Mindig azok a zenekarok működtek, amelyek felsorakoztak egy ember mögé, és az az egy vagy két ember végigvitte az egészet. A zenekarvezetők a legmagányosabbak. Állandóan megy a harc a zenekarokon belül és nehéz rendet tartani. Az Illést hiába az Illés Lajosról nevezték el, ott mégis a Szörényi és a Bródy irányított, aztán mondhatnám Ferót a Beatricében, vagy a Hobót és így tovább.

A Bikiniben végig te voltál ez az ember?

Igen, én alapítottam az együttest és kerestem meg a Ferót. Éreztem, már az elején, hogy a Bikini csak túlélő tábor lesz neki. Sajnáltam a Beatrice megszűnését, nagyon szerettem a mélyebb dalaikat, mint pl. az Európa kompozíciót, ami szerintem a mai napig zseniális. Két nagyszerű lemezt csináltunk együtt, de amikor már a Hamleten dolgozott, meg a Laborcot énekelte az István, a királyban, a bátyám pedig hangosította, én meg otthon ültem, akkor már éreztem, hogy ez nem az én zenekarom. Abban az évben alig játszottunk a Bikinivel. Úgyhogy amikor újjáalakította a Beatricét a Miklóska Lajossal, akkor kicsit meg is nyugodtam, hogy helyreállt a világ rendje.

Azért a hagyományos hardrockot játszó Dinamithoz képest nem volt éles váltás akkor a Feró-féle "avantgárdos" Bikini?

Igen, de mindig a szólistát kell nézni, és rá kell írni a zenét. A Feróra nem lehet heavy metált húzni, mert ő sosem volt heavy metál énekes, hanem inkább látnok. Megfogalmaz dolgokat, méghozzá marha jól. Neki akkoriban a Bizottságon járt az esze, meg a Waszlavik Gazember produkcióin, és azokon az alternatív eseményeken, amik akkoriban a Közgázon voltak. Mindent ehhez kellett igazítanom.

Hogy élted meg, hogy azt a bizonyos első két Bikini-lemezt a mai napig a legjobb magyar lemezek között emlegetik sokan?

Hát igen, punkban valóban nem nagyon csináltak ilyet. Voltak ska zenekarok, meg voltak Ramones vagy Sex Pistols-féle echte punkzenét játszó zenekarok, de ilyen alternatív punkzene, azon a szinten, ahogy a bátyám dobolt, és ahogy az egész oda volt téve, olyan nem volt. A szövegekbe persze mások sokszor belemagyaráztak olyasmiket is, amikre a Feró nem is gondolt. Fantasztikus jó hangulatban telt el az a két és fél év, tanulságos is volt, hogy mennyi energiát lehet felvinni a színpadra, és sokat áthoztam a későbbi Bikinibe ebből az energiából.

És ezek után mégsem maradt az eredeti Bikini-közönségből senki, amikor megjelentetek az újjal.

Ez így igaz. A régi közönség többet nem jött. Az Ifjúsági Parkban egyszer együtt játszottunk a Beatricével. A Bikini-koncert akkor így kezdődött, mint ahogy sok másik is, hogy "Egyetlen szerelmem volt, a Beatrice". Ebben a hangulatban mondhatta bárki, hogy a két Ős-Bikini album a világ legjobb lemezei, de a Feró szíve igazából mindig a Beatricéért dobogott. Szerette csinálni a Bikinit is, de ezt sose felejtette el bemondani. Sőt, játszottunk Rice-dalokat is, vagy ötöt. Mindig improvizált, sose volt sorrend, úgyhogy izgalmas idők voltak, az biztos.

Fotó: Ajpek Orsolya

Hogyan lehetett akkor Feró távozása után továbblépni?

Nagyon szerettem a Rolls Frakciót, kijártam a bulijaikba. Furcsa szövegi és zenei világa volt, a színpadkép is új volt számomra, oldalt volt a dob, sámlin állt a gitáros, és az egésznek baromi jó üzenete volt. Sajnáltam, hogy feloszlott, de örültem is, mert felszabadult egy énekes. És pont akkor, amikor a Feró kilépett, pár héttel később jelentette be Trunkos András is, hogy vége a Rollsnak. Így került hozzánk a D. Nagy, akihez viszont másfajta zenei világ passzolt. Azt a régi trükköt alkalmaztam, hogy a pogány templomból kell új templomokat csinálni, ahová régen amúgy is jártak az emberek, akik majd így járnak az újba is. Úgyhogy játszottunk pár Rolls Frakció-dalt, mint a Jólét vagy akár az Adj helyet magad mellett, és a közönség megkapta a Lajostól, amit akart, és mellette lehetett adagolni a Bikinit. És szép lassan elfogytak a Rolls-számok, de azért minden lemezre megtaláltam a módját, hogy valahogy felkerüljön egy-egy daluk, például a Széles, tágas a tér, egész más formában, mint az eredeti és így tovább.

Mi volt számodra az első jele annak, hogy ezzel az új Bikinivel sikerült megtalálni a közönséget?

A SOTÉ-n játszottunk 1987 végén, ahol bent volt a koncerten ötezer ember és kint rekedt további ötezer. Ez volt az első találkozás azzal, hogy ez több lett, mint amit terveztünk. Meg is könnyeztem a színpadon, mégiscsak megérte ennyit dolgozni, és hogy visszajött az az energia, amit belefektettünk. És onnantól kezdve '92-ig, a feloszlásunkig ez volt, sosem játszottunk félház előtt. Csakhogy '90-től már éreztem, hogy nem ugyanaz a kötődés a közönség és közöttünk. Sokan lemorzsolódtak, és jöttek helyettük ugyan mások, de az a mag, akik pont naggyá tették a zenekart, azok már nem jöttek, mert a Bikini üzenete már nem volt nekik fontos. Túl hirtelen jött a szabadság. Nem is nagyon tudtunk vele mit kezdeni. Lehetett pornót meg Chuck Norris-filmeket nézni, hirtelen ez lett a fontos és nem a zene. Ilyen könnyű volt megvenni az embereket, mint az indiánokat a whiskyvel. Amikor az emberek rájöttek, hogy át lettek verve, velünk együtt persze, akkor merült fel bennem az ötlet, hogy legyen újra Bikini. Megint elkezdtük, de az is ugyanolyan nehéz volt, mint amikor elindult a zenekar. Ráadásul a '97-es visszatérő lemeznél (A szabadság rabszolgái) mindenkinek hagytam, hogy kibontakozzon, vagyis írjon rá dalt, ami hiba volt, mert így egy széteső több stílusú album született. Csak 2002 után jött vissza a Bikini igazi hangja. Akkortól sokáig megint egyedül írtam a dalokat, kezdtek visszajönni a régi múzsák, démonok és két évvel később az Angyali üdvözlettel már teljesen egyértelművé vált a régi bikinis hang, és erre jött aztán az Őrzöm a lángot, ami a zenekar egyik legjobb munkája. Megjegyzem, itt már megjelent egy új szerzőtárs, Lukács Peta, aki két dallal jegyezte magát az albumon. Neki nagyon örültem úgy is, mint szerzőtárs. Egyből beletalált a zenekar hangulatába.

Miben a leginkább más ma rockzenekarban játszani, mint húsz évvel ezelőtt?

Minden egész más. Ma nincs olyan, hogy Bikini-koncert, de legalábbis nagyon ritka. Általában falunap van vagy városnap, tehát egy esemény, amire meghívnak és ahová kimegy egy csomó ember. Vannak persze, akik tudják, hogy mire jöttek, de sokan csak a végén tudják meg. Egészen elképesztő tömeg tud összegyűlni ilyen városnapokon vagy libamájfesztiválokon: Vácott például harmincezer ember előtt játszottunk nemrég, ott azért a többség tudta, hogy mire jött. Általában úgy megy ez, hogy fellépnek előttünk a megasztárok, hozzák a cd-tokot és letátogják a maguk húsz percét, aztán helyet cserél a közönség, hátramennek a tinik és előrejönnek, akik a zenekarra kíváncsiak. A dalok üzenete még mindig fontos: Facebookon idézgetnek refréneket, és írják hogy mennyit segített nekik a hét túlélésében a Bikini közelsége. És ez jó érzés nagyon.

Milyen más zenekarok vannak manapság, amelyeknek szerinted még van üzenetük?

Sok ilyen volt az elmúlt húsz évben, sokuknak már a nevére sem emlékszem. Volt egy stúdióm a Fekete Lyukban, ahol rengetegen dolgoztak, de aztán sajnos lassan megszűntek. Például a Nulladik Változat is ott dolgozott, nagyon rendes tanáremberek voltak, jó kis zenét csináltak. Most is játszanak néha előttünk olyan együttesek, mint a Sid vagy a Steel Orange de az a fajta üzenet, amit például az Európa Kiadó fogalmazott meg, vagy a Beatrice és a korai Bikini, hát olyat nem igazán hallok. Mindenki arra hangolja magát inkább, hogy bekerüljön a médiába. Én is elkövettem néha azt a hibát, hogy egy-egy lemezre rátettem olyan dalokat, amikkel esetleg bekerülhetünk a rádiókba és népszerűsíthetjük vele a zenekart. A Szép vagy című számot a Guantanamera dallamára húztam rá. Egy barátom mondta egyszer, hogy látta és hallotta, hogy a Real Madrid-meccseken még mindig tízezrek éneklik ezt. Így került képbe nálam az említett világsláger. Ez csak egy trükk persze, de bocsássa meg nekem az ég, mert emellett komoly üzeneteink is vannak az új lemezen, az Elmúlt illúzión éppen a Nagy Ferótól kapott címadó dalban van, hogy "itt csak gazdagnak szabad lenni, a szegénynek meg kell halni". Marha jó ezt pont most ebben a vad kapitalizmusban elmondani.

Egész embert kíván ma is a Bikini, vagy csinálsz még emellett mást is?

Semmi más dolgom nincs, minthogy egyben tartsam a zenekart. Ez nem is lenne olyan nehéz dolog, hiszen nagyon jó a hangulat, és meg merem kockáztatni, hogy talán a Bikini a legvidámabb zenekar ezen a földön.

Több példa is van arra, hogy nem mindenki bírja a rockandroll életforma velejáróit, neked hogy sikerült?

Én azért általában mértéktartó vagyok és sportolok. Mindig is kijártam futni, ez biztosan sokat segített abban, hogy ne legyek egy elhízott, kövér rocker. A western csizma és pöcsragasztó gatya, a szegecses bőrruhák egy kor szimbóluma volt. Ahogy eltűntek a múlt démonai, velük együtt tűntek el a zenék, stílusjegyek. Vallom, hogy mindig tovább kell lépni, mint például Sting. Ha ő még mindig a Walking On The Moont játszaná, lehet, hogy nem nagyon érdekelne már senkit, de ő tovább tudott lépni a Police-ból, egész más zenével. Ugyanazt vallom, amit ő: menni kell előre és mindenféle új elemet beépíteni a saját zenédbe vagy szövegeidbe úgy, hogy azért felismerjék benned a régi énedet is.

És hallasz-e még manapság ilyen új elemeket?

Hát nem nagyon hallgatok semmit, mert nem nagyon hagyom magam befolyásolni. Régen éjjel-nappal zenét hallgattam, ráadásul a jazztanszakon kötelező is volt a zenehallgatás meg imádtam is. Le sem vettem a fejhallgatót, ki voltak téve a sörök és addig hallgattam, amíg le nem estem az asztaltól. Volt, hogy Ornette Colemant hallgattam és a legszörnyűbb freejazzt, mert arról kellett előadást tartani. Imádtam a rockot is: a Van Halent, vagy később a Foreignert és a west coastot. De a kedvenc Miles Davis marad, az In A Silent Way-korszakával.