Ingyenzene: Jah helyett Budapest

2012.02.15. 19:45

Valentin-nap és vicces műanyag-funky; mexikói népzene és ordas vartyogás találkozása. Ismét fűszívós rap, ezúttal a leginkább szétcsúszott fajtából. Szellemjárta Schubert-variációk, budapesti dub és káoszzene.

Valentin-nap alkalmából szokás szerint tele volt az internet szerelmes dalokkal, újakkal és régiek összemixelésével. Idén a blogoszférában a legnagyobb figyelmet Hudson Mohawke Slow Jams-mixe kapta, immár az ötödik ilyen Valentin-napi összeállítás a híres skóttól. Az itt meghallgatható, innen letölthető háromnegyed órás mixben nincsenek ám a tőle megszokott hiperaktív neonszintik és szanaszét szabdalt ritmusok, hanem csupa lassú és bizony, nyálas szerelmes dal, soul és R&B, egy-két meglepetéssel, pl. szintetikus puskalövésekkel. Aki a záró Whitney Houston-felvételen kívül semmi mást nem ismer fel, ne aggódjon, mások is így vannak ezzel.

A HudMo-mix egyik összetevője a műanyagszintis funky, amiből készült most egy kortárs és - a régiekkel ellentétben - direkt vicces változat. Címlapsztárunk, az angol Boss Kite innen letölthető negyedórás ep-je tele van csuda mókás, össze-vissza csúszkáló szintivel, jó kis csavarokkal; de igazából szerencsére nem olcsó paródia, hanem van valami olyan felhangja is, hogy ma így lehet tisztelegni a nagy elődök előtt. A záró számban van ének is, nagyon cuki!

Új műfaj! Na jó, a Norte?o Step igazából egyetlen, négyszámos ep-n létezik még, és valószínűleg meg is marad itt; na de ezt a mexikói globálgettóbasszus sztárja, Javier Estrada készítette. (Róla bővebben itt volt szó.) Az innen letölthető ep címe mutatja, hogy itt a norte?o nevű mexikói stílus találkozik a dubsteppel, vagyis tangóharmonika szól és férfiak gajdolnak, majd egyszer csak felröfög egy ordas basszus és csattog a dob, vagyis megjelenik a dubstep immár Grammy-díjjal is jutalmazott alfaja. Ráadásul ez a két nagyon különböző dolog úgy van összehozva, hogy hát kb. sehogy: egyszer az egyik szól, aztán meglepetésszerűen a másik, aztán megint váltás, aztán egy kis keveredés stb. Igen, tudom, mit gondoltok, hogy ez valami rémes hülyeség, és hát persze, hogy az, viszont nagyon, nagyon vicces!

Na tessék, megint pszichedelikus, beszívott hiphop, de mit tegyek, ha ebben az alműfajban (nevezik még cloud rapnek is) sok érdekes dolog történik mostanában, meg persze sok érdektelen is. Az A$AP Rocky mellől is ismert SpaceghostPurrp (avagy SPVCXGHZTPVRRP) rapper-producer gyártja a legfurcsább és legszétcsúszottabb, no meg talán a legjobb hiphopot a mezőnyben. Nemcsak hogy le vannak lassítva az ütemek és szanaszét van effektezve minden - amúgy elég dallamos - szintiszólam, aztán jól meg van szórva furi csilingelésekkel és zörgésekkel, ráadásul valami ismeretlen eredetű zúgás is körbeveszi mindezt. Adjuk hozzá ehhez a ráérős, néha elég abszurd rappelést, és tényleg nem lehet nem elképzelni, ahogy kitágult pupillájú, de amúgy baromi kreatív zenészek bizgerálnak a stúdióban. Többször már-már a kísérleti elektronikához közelítő zene jön ki ebből, aztán egyszer csak érkezik valami furi eltérített G-funk lazulás (lásd alább). SpaceghostPurrp legújabb, God Of Black avagy GXX XX BXXXX című ep-je innen tölthető le,  ha az eddigiekből nem derült volna ki, nagyon szórakoztató darab.

Már mindenféle jamaicai zenének van magyar képviselője, ugye nemrég még a reggae-előd műfajokat is meghonosította a Three Teadies és a Mighty Fishers; ugyanakkor a dub viszonylag alulreprezentált itthon, ámbár pl. az Anima Sound System is onnan indult. Ezt a műfajt játssza a magyar DU3normal, akinek Early Grey című ep-je a DubCombe új netlabel első letölthető kiadványa. A négy számot nemcsak azért érdemes meghallgatni, mert nahát, itt egy dub-szám, amiben Jah helyett Budapestet emlegetik; hanem mert a viszonylag kemény, táncos és lelkesítő - a szakértő szerint a brit stepperek hagyományait követő - dob-basszus mellett kifejezetten jó hangok hallhatók: a könnyed gitár, a fúvósok mellé ravaszul effektezett, izgalmas szintik kerülnek.

A Caretakerről már volt szó itt a Quarton. E néven James Kirby régi zenéket lassít és effektez és küld el a "szellemjárta bálterembe" - ő már akkor ezt csinálta, amikor még nem volt divatos! A napokban jelent Patience (After Sebald) című lemeze, itt meghallgatható, a letöltésért fizetni kell (a Bandcampen ugyanígy fent van összesen kilenc lemeze). Korlátozott ideig viszont ingyenesen leszedhető az Extra Patience (After Sebald), kimaradt számokból. A zene a 2006-os Joy Division-dokut is rendező Grant Gee "filmesszéjéhez" készült, amely WG Sebald előtt tiszteleg. James Kirby Schubert 1827-es Téli utazás című dalciklusából használt fel részleteket (lám, megint a romantika!), ezeket "vetette alá zavaros eljárásoknak", mint írja. Elmélyített énekhang zeng valahonnan testetlenül, magányos és teljes dallammá összeállni nem képes zongora- és vonósrészletek kóvályognak lassan, és az egész olyan zúgásba van ágyazva, ami nem puszta díszítés, hanem tulajdonképpen maga is egy hangszer szerepét tölti be. A Caretaker-nagylemezeknél gyakran van olyan érzésem, hogy ez jobban néz ki elméletben, mint amennyire tényleg jó, vagy csak nekem nincs hozzá elég türelmem; ez a viszonylag rövid, 24 perces ep viszont jobban működik. Furcsa módon az "érzelmes" zene megbuherálása és (mondhatjuk:) brutális szétszedése a maga nagyon sajátos módján érzelmes zenét eredményez. Pont emiatt és nem elsősorban a trükkök miatt érdemes letölteni.

A magyar Body Meta Quintet egy Ornette Coleman-lemezből kölcsönözte a nevét. A többek között Pop Ivan- és Loops-tagokból álló zenekarban vannak hagyományos jazz-hangszerek (szaxofon, trombita, dob), egzotikus ütősök, sampler, lemezjátszó és mindenféle egyéb hangkeltő eszközök. Egy hosszú számuk innen tölthető le, itt pedig egy két hosszú tételből álló album található. A Body Meta zenéjében egészen jazzes és szórakoztató részek váltakoznak ritmusorientált elszállásokkal, elszabadult szabad improvizációval, káosszal és jólesően dadaista csörömpöléssel; különösebb kötöttségek nélkül, de hát pont ez a lényeg. Az öt éve létező, ritkán koncertező zenekar pont mostanában fog fellépni