Fullánkos életérzés

Vespázni életérzés. A legendás robogó fanatikus rajongói nem csak városon belül használják gyakran fél évszázados masináikat, hanem gyakran országokon átívelő túrákra indulnak. A legújabb Vespa, a hagyományokat elsősorban formáiban őrző GT 200-as ebben is, abban is partner. Jó-jó, hosszú távon azért ne számítsunk egy túramotor kényelmére.

Még több kép a Vespáról

Hozza a Vespa érzést a Magyarországon tavaly bemutatott új GT. Ezt bizton állíthatom, hiszen jómagam is Vespával járok - igaz, az enyém mind külső méretben, mind motorjában különbözik az új kultuszrobogótól. Ja, és kicsit korosabb is.

A forma követi a több mint fél évszázada kialakított darázsalakot, amelyről annak idején állítólag a nevét is kapta a sokak által a robogók ősének tekintett Vespa. Ugyanúgy megvan az asszonyosan gömbölyű hátsó, és a büszkén dagadó mellkasra emlékeztető első lemez. És nem holmi műanyag, hanem acéllemez, hiszen a formaterven kívül a felhasznált anyagokkal is igyekeznek követni a szép vespás hagyományokat, amelyekkel közül azért szép számmal szakítottak is: négyütemű a motor - ilyet először csak a 1996-ban bemutatott ET4 esetében alkalmazott a Piaggio -, és csak automata váltóval szerelik a GT-t. A hagyományos kormányváltót már csak a több mint negyed százada folyamatosan gyártott PX-nél alkalmazzák.

Nem feltétlenül jelentenek azonban hátrányt a változások, a robogó megmaradt annak, ami mindig is volt, egy nagyon jól motorozható, alapvetően praktikus kétkerekűnek, amit nagyon szép formába öntöttek. Elegáns a kerek, döntött plexijű első lámpa és lélegzetelállító a hátsó lemezbe süllyesztett futurisztikus hátsó, a helyzetjelzőt körbevevő féklámpa égőkoszorújával. Sajnos azonban a szépségnek ára van, ez elsősorban az utaslábtartókra igaz: a becsukott állapotban a lemezbe simuló szarvak kihajtva és rajta az utas lábával kissé akadályozzák a vezetőt abban, hogy letegye a lábát megálláskor. Ez azonban megszokható, sőt egy kultuszrobogótól egyenesen elvárható: az elegáns megoldás szemet gyönyörködtető.

Jó vele menni, és nem csak a városban, ahol a kis (12 collos) kerekekkel könnyedén lehet szlalomozni az autók között, hanem az országúton is, ahol még végsebesség közelében (óra szerint 115-116 km/h - amit utassal is elér) is stabil. Csak a nagy szélvédőplexinek köszönhető - ami mögött amúgy a menetszélből szinte semmi sem érezhető -, hogy autók - főleg teherautók mögött - a leszakadó légörvények kissé megrángatják a kormányt, ez a jelenség azonban jól kontrolálható. Oldalszélre - szerintem - kevésbé volt érzékeny, mint például a két héttel előtte tesztelt X9-es, bár az is lehet, hogy egyszerűen csak nem kaptunk olyan erős szelet.