Betyárkodásra tervezték - Honda Hornet 600

Motorozás közben a KRESZ betartása nagyon nehéz feladat, egy Honda Hornet nyergében meg egyenesen lehetetlen, mivel a kis 600-as gép karaktere még a legszelídebb hétvégi huszárból is vicsorgó ámokfutót farag. A Hornet jellemformáló tevékenysége ráadásul ezzel még nem ér véget, ugyanis rendkívül gyorsan függőséget is okoz, amin állítólag csak egy Csernus Imrével eltöltött hosszú hétvége tud valamelyest segíteni...

Nem látszik a Horneten, de lassan már tíz éve kapható, igaz, 1996-os megjelenésekor csak Japánban forgalmazták egy 250 köbcentis blokkal felvértezve. Európába 1998-ban érkezett meg a szép formájú motor, ám a 250 köbcentis erőforrás helyett szerencsére már a CBR600 F3-as erőforrását építették a szigetországi börtönéből kiszabadult Hornetbe. A csupasz bringa azóta szépen felküzdötte magát a nyugat-európai eladási statisztikák élére, köszönhetően elpusztíthatatlan blokkjának, könnyű kezelhetőségének és viszonylag kedvező árának. Az eltelt évek alatt nem sokat változtattak a Horneten, mindössze 2002-ben esett át némi ráncfelvarráson és technikai revízión. A motorcsaládfáról még annyit kell tudni, hogy korábban kapható volt egy fejidomos, S-kivitel, ami időközben kikopott a kínálatból, továbbá 2002-ben megjelent a Hornet 900-as változata is, ami viszont a Fireblade blokkját örökölte.

A 2002-es modellfrissítés nem volt látványos, de nagyon jót tett a Hornetnek: eltűnt a kipufogóról az a fura, mosógépdobszerű borítás, lendületesebb lett a motor megjelenése a hegyesebb farokidomnak és átkalapált tanknak köszönhetően, továbbá a fényszóróból kihozták a maximumot, ami így a motor egyik legszebb elemévé vált.

Tesztünk alanya egy friss és ropogós 2004-es modell volt, amely - a motorok között igencsak ritkának számító - gyöngyházfehér színben pompázott. Első blikkre engem egy guruló retikülre emlékeztetett, de tessék elhinni, ezt a színt nem csupán meg lehet szokni, hanem meg is lehet szeretni, sőt a teszt végére már el is döntöttem: ha valaha lesz Hornettem, a végsőkig ragaszkodom majd a fehér színhez... A műszerfal egyszerű, de ugyanakkor klasszikus a fehér számlapjaival, krómkarikáival és analóg műszereivel. Éjszaka az egész vörös fényben úszik, ami egyfelől gyönyörű, ugyanakkor nekem gondot okozott az aktuális sebesség leolvasása, mert a motor rezgései miatt összefolynak a számok, egy életlen fénykép benyomását keltve.