Az erő vele van - Honda CB 1300 S

Egy rövid túrán kipróbáltuk, hogyan funkcionál a CB 1300-as elejére húzott csinos kis fejidom.

Az idei szezonra két számottevő újdonságot is kapott a Honda ügyeletes izombringája, a CB 1300-as: a túrapártiak egy retrós fejidomtól jöhetnek lázba, míg a technokraták extraként rendelhető ABS-szel biztosíthatják be magukat. Mi mind a két újítást egyszerre tesztelhettük le, ugyanis a hozzánk vágott fejidomos CB elején ott virított az ABS felirat.

A motor külseje impozáns, mégsem az a hatalmas gigászi szörnyeteg kerül az ember elé, amit a katalógusok alapján szépen felépített a fantáziájában. A kellemes csalódás az üléspróba után is folytatódik, ugyanis az ülésmagasság meglepően alacsony, semmi sincs eltúlozva, minden úgy lett kialakítva, hogy az alacsonytól a hórihorgas motorosig mindenki jól érezze magát rajta. Persze csodákat a Honda mérnökei sem tudtak művelni, ugyanis 185 centi felett már kevés hely jut az összehajtogatott lábaknak: hol a fejidom sarkához, hol a szelepfedélhez ér oda a térd. Hasonló a helyzet a plexivel is, a magasra nőtt motorosoknak pont a sisakjára tereli a szelet, így marad a kuporgás, vagy beruházhatunk egy magasabb túraplexibe.

A motor formáira visszatérve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi idők egyik legjobban sikerült Hondája: a csupasz változat retrós stílusa a fejidomon is visszaköszön, amire csak rátesz egy lapáttal a kétszínű fényezés. Akárhol állítottam le a CB-t, mindig akadt nézőközönsége nemtől és kortól függetlenül, ilyenkor mókás volt látni azt az őszinte csodálatot, amikor felfedezték a motor méretét jelölő kis feliratot.

A múltidéző fejidom praktikumát két kis tárolórekesszel növelték tovább, amelyekbe sok apróságot el lehet dugni egy-egy túra alkalmával. A 80-as éveket idéző vonalak alatt persze a legújabb fejlesztések lapulnak, valószínűleg a leendő tulajoknak soha nem kell majd a ledes hátsó lámpához nyúlniuk, és a 16 szelepes, befecskendezővel etetett blokk sem fog senkit cserben hagyni egy-egy túra alkalmával. Ez utóbbi egyébként a maga nemében egy gyöngyszem: a CB 1298 köbcentis motorja olyan hatásfokkal működik mint egy villanymotor.

Talán nem árulok el nagy titkot, hogy már alapjárattól elképesztő nyomatékot termel, gáz nélkül is könnyedén elindul, így fel lehet váltogatni ötödikig a markolat elcsavarása nélkül. Vibráció csak 3 és 4 ezres motorfordulat között jelentkezik, de ez sem zavaró, csak mintegy jelzi, hogy most valami egészen elképesztő következik. És valóban: ha a fordulatszámmérő mutatója elhagyja a 4-es jelzést, a karunk szépen elkezd nyúlni, az út menti fák hirtelen sötétzöld csíkká állnak össze, az autók meg álló tereptárgyakká kövülnek a sávokban.

A tesztút elején időnként véletlenül leszabályzásig kergettem a motort, annyira egyenletesen jött a teljesítmény, sehol egy kis megtorpanás vagy visszaesés, így oda kell figyelni, hogy bizony már tolni kell a következő gangot. A Honda mérnökei megelégedtek 5 fokozattal, igaz a motor teljesítményét tekintve elég lett volna kettő is, ám én hiányoltam egy hosszabb (utazó) 6. fokozatot. Ezzel talán a végsebességet is sikerülhetett volna 240 km/óra fölé tornázni, továbbá a hosszú távú cirkálások fogyasztását is lehetett volna csökkenteni. A CB egyébként 8 és 6 liter között fogyasztott használattól függően, ami egy ekkora blokktól, ilyen menetteljesítmények mellett, nem rossz érték.