Zöld sárkánygyík - Piaggio Beverly 500

A címből csak a zöld igaz, a sárkánygyík nem teljesen, mert tüzet nem okád és alapvetően szelíd.

Leginkább előváros-városközpont viszonylatban tökéletes választás: a nagy blokk jól jön a hosszabb távon, a nagy kerekek meg a rosszabb utakon, ez utóbbiból meg ugye bőven akad mifelénk.

Nem kellett sokáig törnöm a fejemet azon, mire is, kinek is jó egy ötszázas nagykerekű maxirobogó. Egy Budapest környékén lakó, dugóktól megcsömörlött, megállapodott középvezetőnek. Miért Budapest? A nagy kerekek jó szolgálatot tesznek a hírhedt úthálózaton. Miért a környéke? A nyomatékos ötszázas blokk hosszabb utakon jó szolgálatot tesz, csak városba viszont elég lenne egy kisebb motor is (És Beverly Hills is tulajdonképpen egy előváros, nem?). Miért dugóktól megcsömörlött középvezető? Mert autóhoz szokott, és a lábváltótól idegenkedik, viszont tele van a töke a dugóval. Miért egy megállapodott középvezető? Mert a családi autó mellé neki még telik is rá.

Na, nem mintha nagyon drága lenne a Beverly (másfél millió), a hasonló kategóriájú versenytársakhoz (na jó versenytárshoz képest). Formailag viszont sokkal kevésbé radikális, mint a másik magyar piacon fellelhető nagylöketű, nagykerekű nagyrobogó, az Aprilia Scarabeo.

Persze minden viszonylagos. A Beverlyt jómagam például legszívesebben csak zöld szörnyként, vagy barokk sárkánygyíkként emlegetném. Ennek elsősorban a tesztmotor olyanzöld színe volt az oka, de a kormány tetején trónoló hatalmas busa lámpát utóbb szívesen hasonlítom egy komodói varánusz fejéhez (először a gőzmozdonyok nagy fejlámpájára emlékeztetett). És még az ülés mintája is olyan pikkelyesnek tűnt. Vagy struccbőrösnek?

Mondjuk a Beverlyre sokkal szívesebben ül fel az ember, mit egy mérgező nyálú sárkánygyíkra, és az érdekes mintájú nyeregben egész kényelmes ülés esik. Jó helyen van a kormány, jól elfér a láb, puha párna támasztja a derekat. Érezhető: a motor hosszabb utakon is kényelmes.