Újra a sólyom a legerősebb - Suzuki GSX-1300R Hayabusa K8 teszt

Tesztalanyunk 1999-es bemutatkozásakor az első szériagyártású motor volt a piacon, amely képes átlépni a 300 km/órás végsebességet. Nyolc évig gyakorlatilag változatlan formában százezer darabot adtak el belőle, és a Kawasaki ZZR1400 2006-os bemutatkozásáig a legerősebb volt az általa megteremtett ultimate sport kategóriában.

Ezt a sziluettet nehéz bármivel is összetéveszteni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A kategorizálás egyébként felesleges is egy olyan gép esetében, ahol a gyártó is szándékosan elhagyja címkéket, és idénre legendás sportmotorjának típusszáma (GSX-R) helyet már csak a keresztnevére koncentrál: Hayabusa. A legeknek járó rajongás legendává tette a Hayabusát, olyannyira, hogy 2006-ban az USA-ban még mindig kétszer annyit adtak el belőle, mint az abban az évben bemutatott, trónfosztónak szánt Kawasaki ZX-14-ből.

2007 óta az ultimate sport kategória mindkét jelöltje az elegáns küzdelem jegyében fehér színben is megjelent, idénre a Hayabusa pedig nyolc év technikai lemaradását egy lépésben behozva visszatért, hogy 198 lóerős teljesítményével ismét a királykategória legerősebbje legyen. Az alapvető különbséget azok a fejlesztések jelentik, amelyeket a Suzuki az évenkénti apró változtatás helyett egyszerre, egy jól bevált alapkoncepcióra alkalmazott. Az eredményt a gyártó - jogos önhittséggel - egyszerűen csak a legenda újjászületéseként aposztrofálta.

Leszállt a lila köd. A típusszám helyett a keresztnév a hangsúlyos
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az 1340 cm³-re nőtt lökettérfogatú blokkról elsőre az jutott eszembe, hogy a kocsimban (Suzuki Swift 1.3) még köbcentire is kisebb motor dolgozik, mint ebben a kétkerekű erőgépben. Nem elhanyagolható az ezerkilogrammos súlykülönbség sem, ez remek szemléltető példának bizonyult ahhoz, hogy laikus barátaim átérezzék a nagyságrendeket. A 2008-as Hayabusa a Suzuki összes új fejlesztésű motormenedzsment funkciójával rendelkezik, ami megfelelő diagnosztikai eszköz híján, hibajelenség esetén visszakényszeríti a motorost a szakszervizbe, és mindenki szerencséjére távol tartja a régi vágású "csak állítok egy kicsit rajta" típusú bütyköléstől. A megnövekedett lökettérfogatnak és a továbbfejlesztett digitális üzemanyag-befecskendezésnek köszönhetően az előzőekhez képest 11 százalékkal nőtt a motor teljesítménye. Egy 1024 Kb-os mikroprocesszor vezérlésével az SDTV (Suzuki Dual Throttle Valve) hengerenként két pillangószelepen át juttat benzint a motorba, melynek egyikét a vezető, másikat a motorvezérlés irányítja.

Az újfajta, háromgyűrűs alumínium-ötvözet dugattyúk erősebbek, és hengerenként 20 grammal könnyebbek, mint tavaly. A fejlesztés eredményeképpen a kompresszióviszony 11,0:1-ről 12,5:1-re nőtt, felülmúlva ezzel a vetélytárs ZX-14 12,0:1-es arányát. A lökettérfogat-növekedés és a környezetvédelmi normák szükségszerűen nehezebbé tették az új Busát, de a mérnökök ahol lehetett, könnyítettek: a titánium felhasználásának köszönhetően például szelepenként 13 grammal csökkent a súlya. Az Idle Speed Control" (ISC) panelja szabályozza a beáramló friss levegő mértékét, ez segít a hidegindításkor, és stabilizálja az alapjáratot. A Suzuki "PAIR" rendszere a gázkar pozíciójától és a fordulatszámtól függően friss levegőt juttat a kipufogórendszerbe, a motor súlynövekedéséért nagyban felelős katalizátorokkal pedig a hyperbike nem csak az Euro 3-as, hanem a Tier 2-es környezetvédelmi előírásoknak is megfelel. A B-King-ről és az ezres GSX-R-ről megismert Suzuki S-DMS (Drive Mode Selector) segítségével három állásban, akár menet közben is változtathatjuk a motorbeállítást, attól függően, melyik fordulatszám tartományban, milyen erőátviteli tulajdonságokkal szeretnénk motorozni.

A legtöbb autós és motoros csak ennyit lát a Busákból
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tekintetbe véve, hogy az egyes sebességfokozat vége 140 km/óra, nehéz volt kettesnél följebb váltanom városban, a versenypályán pedig alig tudtam mit kezdeni a hatodik sebességfokozattal, miután 210-nél felváltottam. A fenti számok magukért beszélnek, de ami engem igazán lenyűgözött, az a félelmetes erőtartalék, amely minden körülmények között rendelkezésre áll. Nyolcezres fordulatig a Busa olyan, mint egy mackó, és a tévhittel ellentétben lehet vele nyugodtan, megfontoltan motorozni. Ha viszont megrángatják a fülét, a maci akkorát harap, amire a legtöbb motoros nincsen felkészülve.

Az új Busa radiális fékeket kapott, ezzel csökkenhetett az első tárcsa átmérője és ezáltal a motor összsúlya is, a Kayaba új DLC (Diamond Like Carbon) bevonatos, teljesen állítható fordított első teleszkópokkal járult hozzá a Hayabusa megnövekedett menetstabilitásához, az alumínium ötvözet lengőkar szilárdsága pedig tíz százalékot nőtt. A sólyom gyárilag BT15-ös Bridgestone gumikon gurul, de tesztgépünkön Metzeler M3 volt peremig pályázva. Bár ennek a motornak már nem a versenypálya a legfőbb életközege, a dönthetőséggel ennek ellenére sincsen gond, bár az oldalidomon és a kipufogó alján látható nyomok jól mutatják, az ér le először. A műszerfal közepén digitális fokozatkijelző tájékoztat, a fordulatszámmérő és kilométeróra maradt analóg, amit akár sérelmezhetnénk is, de ilyen technikai tartalom mellett ez felesleges szőrszálhasogatásnak tűnik.