A legszebb bajor kétkerekű: BMW R 7

1934-ben építették meg a sokak által a valaha gyártott egyik legszebb motorkerékpárnak tartott BMW modellt, amely mégsem kerülhetett sorozatgyártásba, így örökre prototípus maradt. A megtalált és újraépített alkatrészekkel felújított, újrafényezett karosszériájú R 7 nem csupán egy kiállítási tárgy lesz a BMW Múzeumban, hanem számos klasszikus motoros eseményen felvonul majd világszerte.

1934-ben építették meg azt a BMW motorkerékpárt, amely - annak ellenére, hogy sokan a valaha gyártott egyik legszebb motornak tartják - nem kerülhetett sorozatgyártásba, így örökre prototípus maradt. Az Alfred Böning által tervezett jármű eredetileg azért készült, hogy a BMW design és technológiai teljesítményét demonstrálja. A BMW R 7 zárt karosszériája, préselt acél hídjai, valamint a motorgyártásban először alkalmazott teleszkópos első villája rendkívül innovatívnak számítottak a maguk korában.

Az 1930-as évek art deco stílusirányzata az R 7 designjára is rányomta bélyegét. Szeszélyesen kanyargó ívek, csillogó króm- és matt acél felületek, letisztult vonalak alkotják a motor harmonikus külső megjelenését. Az R 7 meglepő jelenség volt a maga idejében, mivel azokban az években a motorok nagyon hasonlítottak "puritán" elődeikre, a kerékpárokra. Böning az ehhez kapcsolódó előítéleteket szerette volna legyőzni: a nagy ormótlan tankot a karosszériába, az olajnyomásmérőt és a kézi sebességváltót pedig egy króm takarólemez alá rejtette. A kézi tengelykapcsoló akkoriban népszerű megoldásnak számított, viszont ilyen elegáns módon - az autókéhoz hasonló műszerrel - ezelőtt egy gyártó sem próbálkozott. A motoros egy rugóval ellátott ülésen ült, amelyet felhajtva férhetett hozzá az elektronikához. A blokk, az alsó takarólemezek és a kipufogó vizuálisan tiszta felületet alkot, amely a hátsó tengelyben végződik. Ez az alkatrész tökéletes egységet alkot a sárvédővel és a kipufogóvéggel, amely jó példája a funkcionalitás és a forma harmóniájának. Még a hátsó lámpákat is szoborszerűen formálták meg és egy "Stop" feliratú gravírozás is található rajtuk.

A motor formája és a blokk karcsú öntése révén a tervező áthelyezhette a kipufogó csőrendszerét az alváz aljára. A Leonhard Ischinger által alkotott 800 köbcentis blokk is merőben eltért a kora BMW erőforrásaitól és számos újdonságot vonultatott fel, ekkor jelent meg például először az egy darabban kovácsolt forgattyústengely is. A henger és a hengerfej szokatlan módon egy egységet alkot, szükségtelenné téve a hengerfej-tömítést, ami ebben az időben a motorok gyenge pontja volt. A vezérműtengely a forgattyúház alatt található, ami a szelepek elhelyezésére jobb pozíciót tett lehetővé. Ezek az újítások a félgömbalakú gyújtókamrával együtt jelentős teljesítménybeli előnyt szavatoltak a BMW számára, a kor többi motorjával szemben. Ezek közül az innovációk közül néhány csak az 1960-as évek végén került be a szériamodellekbe a BMW /5 -ös sorozat révén.

Az R 7 remek motor volt, előállítása azonban nehéz és költséges, így végül nem kerülhetett szériagyártásba. Ennek ellenére a gép design-elemei közül néhány tovább élt a későbbi R 17 és R 5 típusú motorkerékpárokon. A prototípus nem csak egy statikus tanulmány volt, hanem az utakon is tesztelték. A háború közeledtével a BMW fejlesztési iránya azonban megváltozott, és a motor - miután néhány újítását felhasználták - évtizedekre egy doboz mélyére került. A méltatlanul elfeledett gép egészen 2005 júniusáig pihent egy raktárban, ám ekkor a dobozt felnyitva, megtalálták a 70 százalékosan elkészült, ám nagyon rossz állapotban lévő R 7-et. Sok alkatrész megrongálódott vagy elrozsdásodott, ám a BMW Mobile Tradition (ma BMW Classic) csapata hosszú, fáradságos munkával elvégezte a gépcsoda teljes felújítását.

A projektben számos különböző specialista és BMW műhely vett részt, köztük Hans Keckeisen, aki a karosszérián dolgozott, valamint a boxer-specialista Armin Frey, aki pedig a felbecsülhetetlen értékű blokk helyreállítását végezte. A restaurátorok feladatát jelentősen megkönnyítette, hogy a BMW archívumában megtalálták a motor eredeti tervrajzait. A blokk nagyon elrozsdásodott és számos szükséges alkatrészt is különböző forrásokból tudtak csak beszerezni, amelyek közül néhányat későbbi modellekből szereltek át, az egyedi darabokat pedig Frey műhelyében állították elő. A négysebességes váltót és az elektromos rendszert teljesen újra kellett építeni, amihez a BMW anyagi segítséget, illetve alkatrészeket is biztosított. A vasmunka néhány esetben borzasztóan nehéz volt. Az egyedi sárvédők nagyon rossz állapotban voltak és a helyreállításuk sok időt vett igénybe, de Hans Keckeisen és csapata szenvedélyesen dolgozott azon, hogy ezt az egyedülálló motorcsodát olyan állapotba hozzák, ahogy Alfred Böning az 1930-as évek közepén kitolta a müncheni gyárból.

A megtalált és újraépített alkatrészekkel felújított, újrafényezett karosszériájával az R 7 végre ismét régi fényében ragyog. A prototípus nem csupán egy kiállítási tárgy lesz a BMW Múzeumban, hanem számos klasszikus motoros eseményen felvonul majd világszerte, például a BMW Motorrad Days-en, Garmisch-Partenkirchenben, idén júliusban.

Forrás: BMW