Több ilyen kéne a városba - Honda PCX 125-teszt

Tud kapásból egy olyan közlekedési eszközt mondani, amely igen erőteljesen nyüstölve is alig fogyaszt többet két liternél, két felnőtt kényelmesen elfér rajta, fillérekbe kerül a fenntartása, és büszkén oda lehet vele állni bármelyik kávézó elé? Az alábbi teszt elolvasása után legalább egy ilyet meg tud majd nevezni.

Bár látszólag kicsi az első plexi, meglepően jó a PCX szélvédelme

Kedves formájú jószág az idén piacra dobott Honda PCX, így különösen érthetetlen számomra, hogy ha már ennyit molyoltak a külsejével, akkor miért adtak neki ilyen béna nevet a japánok - manapság egy turmixgép is izgalmasabb névvel büszkélkedhet. Persze ez legyen a motor legnagyobb hibája, legfeljebb nem fogják majd idétlen módon becézgetni a leendő tulajdonosok, akik borítékolhatóan elég hamar megszeretik majd. A PCX külseje tökéletesen illeszkedik a mai cicaszemű robogók divatirányzatába, mindemellett külön jó pont a tervezőknek, hogy a fejidomban terpeszkedő lámpa formája finom utalás az ugyancsak vadonatúj VFR 1200-as sporttúrázóra. A PCX oldalról és hátulról ugyanolyan kellemesen semmilyen benyomást kelt, mint elölről: ha ránéz az ember, lát egy harmonikus formájú robogót, de amint elveszítjük szem elől, rögtön nyomtalanul eltűnik a memóriánkból a képe, és egyetlen markáns formai elemet sem tudunk felidézni, mert igazából nincs. Szerencsére nem két keréken guruló köztéri szobornak készült a PCX, hanem egy olcsó, megbízható és takarékos közlekedési eszköznek, és ha ezeket a szempontokat vesszük alapul, akkor bizony világbajnok.

Két felnőtt is kényelmesen elfér rajta

Itt van mindjárt a motorja: egy korszerű, vízhűtéses, befecskendezős, egyhengeres kis masina, amellyel garantáltan nem tudjuk felcsavarni az aszfaltot, cserébe viszont akkor sem bírtam 2,6 liter benzinnél többet lenyomni a torkán, amikor szinte folyamatosan maximális gázállással közlekedtem vele. Digitális üzemmódban, azaz padlógáz (jelen esetben nyélgáz) és padlófék üzemmódban, kifejezetten lendületesen lehet lobogni a 11 lóerős PCX-szel a városi dzsungelben.

Akárhogy húztam neki, 2,6 liternél nem bírt többet fogyasztani

Egy kis nekifutás után lazán megvan és tartható a 100 km/órás tempó, amit némi kucorgás és lendületnyerés után 110 km/óráig tudtam feltornázni óra szerint. Meglepően jó a PCX szélvédelme, bár a gyári fekete plexi úgy néz ki, mintha csak díszből rakták volna a kormány elé, mégis remekül teszi a dolgát, igaz nagy segítségére van, hogy a motor eleje egyfajta hatalmas légterelőként is funkcionál. A fentiekből már sejthető, hogy a PCX nem csupán városi szaladgálásra fogható be, hanem remek ingázó járgány is lehet belőle az agglomerációból, ahonnan két személyt és némi motyót tud kényelmesen célba jutatni. Bár ránézésre nem gondoltam volna, de az ülés alá befért a nyitott bukósisakom és a hátizsákom, bár utóbbit kellett egy kicsit nyomorgassam, hogy lekattanjon az ülés.

 

Gyári videó a PCX-ről

A PCX külseje és motorjának fürgesége egészen addig feledtette, hogy valójában egy nagyon olcsó kis járgányon ülök, amíg el nem kaptam vele az első komolyabb úthibát. Szegény kismotor akkorát nyekkent velem a nyakában, hogy azt hittem, vége a világnak, aztán a harmadik levegőbe emelkedésnél rájöttem, hogy a meglehetősen egyszerű rugóstagok nem tudnak mit kezdeni a magyar úthálózat hiányosságaival. Nagy tragédia azért nincs, csak készüljünk fel az időnkénti pattogásra és az aknafedelek és kátyúk közötti szlalomversenyre. A kormány még robogóviszonylatban is meglepően tág határok között forgatható, egy kis túlzással azt lehet most ideírni, hogy szinte egyhelyben megfordulhatunk a PCX-szel, de tényleg így van. Gyerekjáték vele a manőverezés, aki ezzel sem tudja könnyedén átverekedni magát egy bedugult nagyvároson, az járjon inkább helikopterrel.

Egy kamionnak tűnik 650-es Suzuki Burgman a PCX mellett

Mivel Jawa Babettán és Mustangon szocializálódtam motoros karrierem hajnalán, a frászt hozta rám a PCX, amikor - előrefurakodva az autók mellett - egyszer csak leállt alattam a piros lámpánál a sor legelején. Persze tudtam, hogy kapott egy start-stop rendszert, de az első alkalommal így is előtört a zsigeri rettegés a lerobbanástól, amit aztán egész jól kikezelt belőlem a PCX. A gázkar legkisebb érintésére azonnal járni kezd a motor, ráadásul a szénkefe nélküli indítómotor úgy lehel életet a kis blokkba, hogy elmarad az indításokat megelőző "tekerés"; egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra rotyogni kezd a motor, így a legkisebb késlekedés nélkül tudunk kilőni a PCX-szel.

Idle Switch Stop - magától lefullad a pirosnál

A Honda elsőként alkalmazta a PCX kategóriájában a kormányról kapcsolható start-stop rendszert. A kormányon lévő alapjárat stop gomb megnyomása után a motor minden három másodpercnél hosszabb alapjárati üzem után leáll, s akkor indul újra, ha megcsavarjuk a gázmarkolatot. A szénkefe nélküli ACG indítómotor érdekessége, hogy egyszerre két feladatot lát el: indításnál önindítóként működik, majd generátorként "tevékenykedik" tovább, és többek között a gyújtógyertyák és a lámpák áramellátásáért felel. A szénkefe nélküli rendszer az ötven köbcentiméteres Zoomer tartozékaként debütált, most először mutatkozik be 125 köbcentis gépen. Kompakt méreteinek köszönhetően nem növeli jelentősen a motor tömegét, kis súrlódása pedig jótékony hatással van a fogyasztásra, az élettartamra és az indítás "hangerejére".

A sajtóanyag szerint a három másodperc után leálló, majd automatikusan elinduló motor segítségével akár ötszázalékos fogyasztáscsökkenést is elérhetünk, ami ha jól számolom, nincs másfél deci száz kilométerenként a nálam tapasztalt fogyasztás mellett. Tehát ha nagyon igyekszünk, akár 15 literrel is beljebb lehetünk tízezer kilométer ledarálása után a start-stop rendszernek köszönhetően, amiből látszik, hogy ez nem elsősorban a spórolásról szól. Ennek a berendezésnek nyilván nem is nálunk lesz jelentősége, ahol sajnos nem kell attól tartani, hogy PCX-falkák nyüzsögnek majd a piros lámpáknál, de mindjárt más a helyzet például Indonéziában, ahol a lakosság gyakorlatilag ilyen kismotorokon él. Ha ott elterjed a start-stop rendszer, nyilván azonnal érezhető lesz a hatása, amint az a néhány millió kismotor időnként abbahagyja egy időre a pöfögést - bár ha jól belegondolok, nincs is olyan sok közlekedési lámpa Indonéziában, és az a pár is inkább csak amolyan irányadó jelleggel működik a helyiek szemében.

Az első lámpa formája a VFR 1200 stílusát idézi

A raktáron nem tartott, de rendelhető PCX-ért jelenleg 698 ezer forintot kérnek, ami - a konkurencia áraival összevetve - kifejezetten kedvezőnek mondható. Érdekes, hogy még házon belül is annak számít, az amúgy szintén remek SH125-ös robogó is drágább nála a 888 ezer forintos árcédulájával, igaz annak egy kicsit erősebb a motorja (14 lóerős), hangyányit jobbak a fékei és a futóműve, nincs viszont start-stop rendszere és olyan divatos csomagolása, mint a PCX-nek. Hiába azonban a kedvező ár, a PCX legnagyobb ellensége továbbra is az, hogy - számos nyugat-európai országgal ellentétben - nálunk még mindig nem lehet 125 köbcentiméteres kismotort vezetni B kategóriás jogosítvánnyal, így vagy nekifutunk miatta a motorjogsi kálváriájának, vagy csatlakozunk a már-már nemzeti sportnak számító mozgalomhoz, és rendszám nélkül közlekedünk vele, ahogy ezt teszik megannyi ötvenesnél nagyobb robogóval, ami ugye tilos.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 124,9 cm³. Furat/löket: 52,4/57,9 mm. Hengerek/szelepek száma: 1/4. Teljesítmény: 11 LE (8,33 kW)/8000. Nyomaték: 11,56 Nm/6000. Fékrendszer elöl/hátul: tárcsafék 220 mm-es átmérővel /130 mm-es dobfék.
Méretek, tömegek. Ülésmagasság: 761 mm. Tengelytáv: 1305 mm. Menetkész tömeg: 124,4 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 6,2 l. Gumik: elöl: 90/90-14M/C (46P), hátul: 100/90-14M/C (57P).