Az arany középút - Yamaha X-Max 250-teszt

Egy igazi mindenes a Yamaha X-Max nevű 250-es robogója, ugyanis a városi szaladgáláson felül mindennapos ingázásra és kisebb túrákra is befogható. Kár, hogy nincs belőle több a hazai utakon, mert garantáltan kisebbek lennének a dugók.

Újdonság, hogy az indexek lekerültek (a kormány elöl) az idomba

Divatosabb, sportosabb külsőt, új vázat és műszerfalt kapott egyebek mellett a Yamaha X-Max nevű robogója, amely ritka madárnak számít Magyarországon, holott már 2006 óta kapható ez a típus. Az ismeretlenség oka részben abban rejlik, hogy a megalomán hazai piacon az ötszáz köbcentis T-Max sportrobogót viszik, akik Yamahában és nagyrobogóban gondolkodnak - pontosabban csak vitték, amíg padlóra nem küldte a gazdasági válság a motorpiacot - így az X-Maxra méltatlanul kevés figyelem jutott. Kár érte, mert méreteinél és teljesítményénél fogva a legideálisabb nagyvárosi közlekedési megoldást jelenti: nem kell rajta a túlélésért kuporogni, mint egy ötven köbcentis kis kávédarálón, ugyanakkor nem olyan behemót, mint egy felpumpált nagyrobogó. Pont akkora, hogy még kényelmesen el lehet vele lavírozni a városban.

Menet közben nem érezni, hogy 180 kilós az X-Max

A felfrissített modelleket nem könnyű kiszúrni, egyedül a kormány elől az idomba helyezett indexek árulják el már messziről az avatott szemeknek, hogy egy 2010-es X-Maxot látunk, ám ezt leszámítva szinte csak akkor derülnek ki a változtatások, ha egymás mellett áll a régi és az új típus. Ekkor rögtön szembeötlőek a módosítások, amelyekből van bőven, hiszen még a motor vázát is újra cserélték. A nagy japán márkák közül a Yamaha egy kicsit kiemelkedik a motorok kidolgozása és minősége terén, ami alól az X-Max sem kivétel, bátran le lehet mellé guggolni és elveszni a részletekben, garantáltan nem fogunk csalódni benne. Nem sok robogó büszkélkedhet ilyen igényes háromszög alakú lengővillával, ami sajnos alig látszik a méretes, nagymotorokat idéző kipufogótól, de ha már a hátsó fertálynál járunk, érdemes egy pillantást vetni az utas kapaszkodójára, amely úgy látja el tökéletesen a feladatát, hogy közben gyönyörű a formája.

Ereje és mérete miatt, nem csak városi szaladgálásra lehet befogni

A hatalmas, jól formázott (és nem meglepő módon) igényesen kidolgozott nyereg pont olyan kényelmes, amilyennek kinéz, ráadásul az utasnak is jut hely bőven, bár az ő biztonságérzetét még egy háttámlás dobozzal lehetne nagyságrendekkel fokozni. Erre - a praktikumon túl - már csak azért is szükség lehet, mert a 20 lóerős motorral meglehetősen fürgén lehet kilőni, így az utasnak igencsak kapaszkodnia kell egy-egy piroslámpás állórajtnál. Az egyhengeres, vízhűtéses blokk megbízható, szürke hivatalnokként teszi a dolgát a háttérben, csupán akkor kezd el érezhetően morgolódni, ha keményen meghajtjuk. Erre egyébként ritkán van szükség, mert félgázon is jóval gyorsabbak vagyunk a városi forgalom ritmusánál, és a lendület még két személlyel sem fogy el.

Bár nem úgy tűnik, az utas mégis viszonylag kényelmesen utazhat

Meglepődtem, amikor a tesztíráshoz előkotortam a műszaki adatokat, amelyből az derült ki, hogy 180 kilogrammos az X-Max, mert érzésre jóval könnyebbnek tippeltem volna. Hála az alacsony súlypontnak és a kényelemre hangolt futóműnek, olyan könnyű az X-Maxot terelgetni, mint egy jóval kisebb robogót. Méreteinél fogva még pont alatta van a mostanság divatos nagyrobogók drabálisságának, de a szélvédelme és kényelme majdnem olyan jó. A nagyméretű plexi mögé bújva akár 130 km/órás tempóig is hajszolhatjuk az X-Maxot, ám nem érdemes vele ennyire sietni, mert ebben a sebességtartományban már nem csupán a futómű jelzi bizonytalan lebegéssel, hogy nincs elemében, hanem a motor is hangot ad nemtetszésének.

A tesztidőszak alatt nem igazán bántam finoman a gázkarral, és még így is 4,2 literes fogyasztást mértem, amit egy kis önmérséklettel valószínűleg akár 3 literre is lehet apasztani. Robogónk szabadmagassága meglepően jó, csak egyszer sikerült leérintenem a középsztenderdet egy kanyarban, ráadásul akkor is egy jól megtermett utast cipeltem, akire - mint utólag kiderült - a frászt hoztam az aszfaltkaristolással.

A masszív futómű és a ballonos gumik jól tolerálják a hazai úthálózat minőségét

A strapabíró futómű, a nagyméretű kerekek és rajtuk lévő ballonos gumik jól tolerálják a gyalázatos minőségű hazai úthálózatot, bár van az a megsüllyedt aknafedél és felgyűrt aszfalt kombináció, ami már az X-Maxnak is sok; ilyenkor tesz egy bizonytalan kísérletet, hogy ledobjon minket, majd egy kis pattogás után lecsillapodik. A fékekre igazából kár szót vesztegetni, könnyedén adagolható az erejük, tökéletesen elég az X-Max lendületének visszafogásához, szerencsére ezen sem spóroltak a japánok.

Talmácsi is ilyennel robog

Világbajnok motorosunk szabadidejében egy Yamaha X-Maxszal intézi ügyes-bajos dolgait, mert mint mondta "bár nem szeret közúton motorozni, de elege lett a dugókban való ácsorgásból". Talmácsi elmondása szerint remek társ a városban az X-Max, amely annyira megszeretette vele a robogózást, hogy egy klubot is alapított. A kezdeményezés célja, hogy - akárcsak Gábor - minél több autós üljön át robogóra.

Ami a praktikumot illeti, nem áll rosszul ezen a fronton sem az X-Max. Az ülés alá akár két zárt bukósisakot is begyömöszölhetünk, ami nem rossz teljesítmény egy nagykerekű robogótól. A műszerfal kidolgozása és tudása egy autóéval vetekszik, a két nagyméretű analóg műszer egy kis folyadékkristályos egérmozit fog közre, amelyről egyebek mellett a maradék benzin mennyiségét és a vízhőfokot olvashatjuk le.

Egy autóban sem mutatna rosszul ez a műszerfal

És akkor jöjjön a lényeg: jelenleg másfél millió forintba kerül a 250 köbcentiméteres X-Max, ami nagyjából a kategória középmezőnyébe helyezi. Az ugyancsak 250 köbcentis Honda Forza 1 653 000 forint, míg az ugyanekkora motorral szerelt Aprilia Scarabeo 1 250 000 forintba kerül, másfél millióért pedig már egy 500 köbcentis Scarabeót vágnak az emberhez. Persze ha így nézzük, akkor drágának is nevezhető az X-Max, ám nem elhanyagolható szempont, hogy ezt a pénzt nem zsebre teszik a japánok, hanem beépítik a motorba, tehát több pénzért többet is kapunk. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy ez most mennyire fontos szempont a haldokló hazai motorpiacon.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 249,78 cm3. Furat/löket: 69 x 66,8 mm. Hengerek/szelepek száma: 1/4. Teljesítmény: 20 LE (15 kW)/7500. Nyomaték: 21 Nm/6000. Fékrendszer elöl/hátul: tárcsafék 267 mm-es átmérővel /tárcsafék 240 mm-es átmérővel.
Méretek, tömegek. Ülésmagasság: 792 mm. Tengelytáv: 1545 mm. Szerviz súly: 180 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 11,8 l. Gumik: elöl: 120/70-15, hátul: 140/70-14.