Felőle még az Árpád-hidat is lezárhatják - Honda SW-T 400 teszt

Egy nagyrobogó nyergébe pattanva az ember már néhány perc múlva is hajlamos másképpen látni a világot, ahogy elterpeszkedik a fotelszerű ülésben, miközben mint kés a vajon, úgy vágja át magát a dugóktól megrekedt városon. A Honda nem túl fantáziadús, SW-T 400 nevű maxirobogója közel tökéletes válasz arra, hogy mire kell átnyergelni, ha nem akarunk a többi konzervdoboz között ácsorogni.

Ennél kényelmesebben és gyorsabban városban nehéz közlekedni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Alapvetően nem vagyok robogópárti - ha már kétkerekű, akkor az legyen egy rendes motor, amelyen lehet váltani, és nem úgy ül rajta az ember, mint egy vécédeszkán. Aztán eltöltöttem pár napot az új Honda SW-T 400-on, és alig akartam visszaadni, amin a mai napig csodálkozom. A formája alapján szinte biztos, hogy nem ezt választanám a népes konkurenciából. Igazából belekötni nem tudok, de ami a nagyobb baj, dicsérni sem igazán, mert miután visszaadtam, már csak annyi maradt meg bennem a formájáról egy perc elteltével, hogy nagy, fehér és olyan kellemesen semmilyen volt. Ha valaki pisztolyt nyomna a fejemhez, még talán annyit ki tudnék nyögni, hogy a fejidoma oldalról pont olyan púpos, mint a Fireblade-é, de ezek után valószínűleg egy erőltetett mosoly keretében várnám a dörrenést. Egyszer leparkoltam vele egy bevásárlóközpont elé néhány motor mellé, de mire visszaértem, már egy kupac nagyrobogó ált körülötte. Ha nem ebben - az egyébként nagyon szemrevaló - fehér színben pompázott volna a tesztmotor, akkor nagy valószínűséggel még mindig ott bolyongnék a sok ezüstmetál, cicaszemű robogó között a slusszkulcsot próbálgatva. Persze valahol meg tudom érteni a Hondát, hogy biztosra mentek a külsővel, pláne manapság, amikor egy extravagáns megjelenés talán több vevőt riasztana el, mint amennyit becsábít a szalonokba.

Felirat nélkül, nehéz lenne megmondani, hogy melyik japán márka gyárában készült

Technikai paramétereivel ugyanakkor már kilóg a konkurencia közül az SW-T 400, ugyanis a nevében lévő T betű az angol twin, azaz iker szó rövidítése, ami arra utal, hogy egy sorkettes motor dolgozik benne. A nálunk kapható négyszázas nagyrobogók kivétel nélkül egyhengeresek, így a Honda unikálisnak számít ebben a méretosztályban. A két henger gyakorlati haszna abban nyilvánul meg, hogy sokkal kulturáltabban, szinte varrógépszerűen dolgozik a motor az egyhengeresekhez képest, és még a fordulatszám felső tartományában sem erőtlenedik el olyan látványosan, ahogyan teszi ezt a konkurencia. Ezt jól szemlélteti, hogy akár 160 km/óra fölé is tornázhatjuk a sebességmérő mutatóját, ráadásul ezt a tempót tartani is tudja a motor. Utazótempónak mégsem ezt ajánlanám - azon túl, hogy tilos ennyivel menni közúton -, mivel ekkor már vészesen imbolyog alattunk a hatalmas test, 110-120 km/órás tempóval viszont a világ végére is kényelmesen elpöföghetünk.

A hatalmas plexi 120 km/órás tempóig tökéletes szélvédelmet biztosít

Az üléspozíció az én 187 centiméteres magasságommal is tökéletes volt, pedig féltem, hogy jön a tipikus robogós parajelenség, mikor is az első lassú kanyarban hanyatt akarok esni, mert a kormány vége hozzáütközik a térdemhez. Szerencsére a Hondán ez a veszély nem állt fenn, köszönhetően a kellemesen alacsony üléspozíciónak. Nem csak az ülés, de az egész motor súlypontja is alacsonyra került, így már-már valószínűtlenül könnyű irányítani az amúgy meglehetősen nagydarab Hondát. Ledöbbentem, amikor a teszt megíráshoz előkerestem a műszaki adatokat, és megakadt a szemem a 250 kilogrammos menetkész tömegen; visszagondolva érzésre jóval kevesebbre tippeltem volna. Elindulás után valahogy elveszti a súlyát az SW-T 400, és onnantól kezdve úgy viselkedik, mint egy átlagos robogó, amellyel kötelező befurakodni a legkisebb helyekre is.

Gyári videó a Honda SW-T 400-ról

Bár a nagy test elsőre ijesztő lehet, egy kis összeszokás után nincs vele gond, ahol a kormány átfér, ott átsiklik a maradék is, beleértve az utasnak kihajtott lábtartókat is. A magas gyári plexi közel tökéletes szélvédelmet biztosít még nagy tempónál is, olyannyira, hogy nem elölről érkezik a menetszél java, inkább azt érezni, hogy - a visszafelé kanyarodó légörvények keltette szívóhatás miatt - felsőtestünket és bukónkat előrenyomja a huzat. A nagy testnek szerencsére előnyei is vannak, az ülést felhajtva hatalmas üreg tárul fel, ahová két zárt bukót is betehetünk. Apróbb tárgyaknak, kesztyűnek, pénztárcának két kis rekeszt alakítottak ki a kormány mögött, amelyeket csak akkor lehet kinyitni, ha a slusszkulccsal kireteszeltük a motort. A Honda nagyrobogójának műszerfalát egy autó is megirigyelhetné, a letisztult és szimmetrikus műszerekről és a középső kis egérmoziról az összes lényeges információt megtudhatjuk, amibe még a külső hőmérséklet is beletartozik.